2017. szeptember 15., péntek

2. Évad 31. Fejezet: Megzsarolva és összetörve +16

MiHi szemszögéből:

Nem tudom miért, de első SMS-re ugrottam. Őszintén megmondva, nagyon félek SungKitól... Inkább rettegek attól, hogy mekkora hatalma van az apjának felettünk és elég, ha ő azt mondja az édes apucinak, hogy én vagy Bingo valami olyat tettünk ami nem szabályos akkor a nagy főnök nem fog utána járni. Egyszerűen kitesz minket. Már így is eléggé kihúztam a gyufát JoonHyenél. Szóval most éppen Su lakásába tartok mert beszélni akar velem.
Már a liftben állok és várom, hogy felérjen arra az emeletre ahol SungKi lakása van. Hogy lehet egy 18 éves fiatal kölyöknek saját lakása Szöul legdrágább felhőkarcolójában? Nem mintha nem tudnám a választ, de akkor is... Az ilyen dolgok nem hagynak nyugodni.
Megáll a lift és kinyílik az ajtó. Érdekes módon egy nem túl hosszú folyosón találom magam ahol mindössze két hatalmas nagy fa ajtó áll. Azt ne mond, hogy az egész negyvenedik emelet az övé. Pedig itt nincs másik ajtó, csak ezek. Az ajtó elé lépek és megnézem mi van kiírva rá. Byul Sung Ki. Csak jó helyen járok. Mondjuk csodálom, hogy nem aranyból van az ajtó.
Megnyomom az ajtó melletti gombot mire bentről kihallatszódig a csengő egész kellemes hangja. Hallom, hogy valaki az ajtóhoz siet és kinyitja azt. Ahogy meglát elmosolyodik és az ajtó keretnek dől, majd végig mér. Semmi érdekeset nem találhat rajtam. A hosszú fekete hajam kivasalva és kiengedve lóg a hasamig. A hosszú ujjú sötétkék póló ami csak a derekam tetejéig ér és a világos - szinte már fehér - hosszú, szűk farmer se túl érdekes a fekete boka bakanccsal aminek mindössze tíz centis sarka van. Semmi több nincs rajtam, még egy táska se, mert a kulcsom, pénztárcám és a telefonom könnyen befér a nadrágom zsebébe.
- Nem gondoltam, hogy ilyen hamar ide érsz. - ismét végig mér, majd a szemembe néz. - Nagyon dögös vagy.
- Köszi... - pillantok le a szeméből. A földet kezdem bámulni, remélve, hogy valami biztonságot nyújt a márvány padló, de minden hiába. A kínos bókok ugyan úgy érnek annak ellenére is, hogy nincs köztünk szemkontaktus,
- Gyere csak beljebb, cicám. - hátrébb lép és beenged a lakásába.
Hátra tűröm a frufrum és beljebb lépek. Nem szabad elveszítenem a bátorságom vele szembe. Határozottnak kell lennem. Az kell még, hogy megérezze, hogy rettegek tőle, ha a kutyáknál ez beválik, akkor SungKi-nél is. Nem sok különbséget látok a két állat között, bár aljas dolog, hogy egy szegény kutyával hasonlítom össze. 
Elhagyva a márvány padlód, sima fenyő padlón találom magam és megcsapja az orromat a drága illatosító keveréke a még drágább parfümmel. Felnézek és egy álom lakásban találom magam. Előttem egy olyan konyha ami talán többet ér mint anyáék háza Magyarországon. Jobbra és barra pár lépcső fokkal lejjebb az egész konyhát meglehet kerülni, így a nappaliba lehet eljutni. Vagyis amennyit láttam az egészből csak ez lehetséges. Balra egy ajtó van, ugyan úgy mint jobbra. A baloldali ajtó előtt egy biliárd asztal, a jobb oldali előtt pedig egy nagyon szép bárpult egy gyönyörű zongorával amiről mindig is álmodtam mióta vissza jöttem Koreába. Az egész lakás körül padlótól plafonig érő ablakok vannak. Eszméletlen ez az egész lakás. Hatalmas és eszméletlen.
- Tetszik? - lép mellém és a derekamon kezdi el pihentetni a kezét amitől kirázz a hideg. nem csak azért mert nem kedvel, azért is mert pasim van. - Kérsz valamit inni? - indul meg a bárpult felé. Szerencse levette rólam a kezét kérés nélkül.
- Nem kérek. - válaszolom teljesen magabiztosan. Igaz, hogy a magabiztosságom a béka seggét súrolja az ujjaival, de akkor is. - Mond el miért hívtál ide. Haza akarok menni, más dolgom is lenne.
- Csak veled akartam lenni, Noona. - rántja meg a vállát. - Felőlem haza mehetsz. - ahogy meghallom a mondatot amire a szívem mélyén vártam, megfordulok és teszek egy lépést az ajtó felé. - De akkor sajnos nincs más választásom mint elmondani az apámnak, hogy drogozol.
Megtorpanok a hír hallatán és moccanni se tudok. Nem jut vér az agyamba, a szívem több ütemet is kihagy és levegőt venni is elfelejtek. A lábam azon van, hogy feladja a szolgálatot és menten össze roskadjak mint egy kártyavár. Uralkodok magamon és nyelek egyet, majd megfordulok és vissza nézek rá. Nem tudom elhinni, hogy mindent megtehet amit akar. Érzem, hogy az arcomban egy csepp vér sincs és bizonyára most úgy nézek ki mint egy hulla.
- Mégis csak szeretnél inni valami? - emeli fel az egyik üveg alkoholt amire én csak bólintok mivel úgy se tehetek mást. Vissza él a helyzettel, hogy az apjának dolgozom. - Gyere akkor. Ülj csak le! - mutat a tekintetével az egyik bárszékre.
Össze szedve minden erőm, elsétálok a székhez és felülök rá, majd az arcát kezdem fürkészni, de semmi érzést nem látok. Összesen a gúny és a nagyképűség jön le az arcáról amint észreveszi, hogy nézem és mosolyogni kezd. Elém teszi a pohár barna színű alkoholos italt, majd a pultra dől és várja, hogy megigyam. A probléma az, hogy nagyon rosszba vagyok az alkohollal. Nem akarom meginni, mert tudom, hogy hamar eléri nálam a nem kívánt hatást.
- Valami baj van, édesem? - hagyja el az arcát a mosoly és helyette egy hazug aggódás telepszik a pofájára amitől hányni tudnék.
- Nem szeretem az alkoholt. - jelentem ki és a pohárra nézek, mire ő megfogja az üveg poharat és úgy ahogy van megissza a barna alkoholt, majd jó erősen az asztalra vágja amitől én eléggé megijedek és megrezzenek, szinte már lehunyom a szemem és hátrébb ugrok az asztaltól úgy fél méterrel.
- Ennyi... - jelenti ki, majd megkerülve a bárpultot mögém lép és a hajamat kezdi el piszkálni. A hajam alá nyúl és a vállam felett átvíve a hátara dobja, majd átkarol és a száját a fülem tövére nyomja. Ismét csak a hideg rázz ki és a tudat kezd zaklatni, hogy JungKooknak ezt soha nem szabad megtudnia.
- Ha-Hagyd abba. - szólok rá, de ő csak folytatja és már a keze is bele megy a játékba. A hasamon kezdni el felfelé vezetni a kezét. - Elég! - ordítom el magam, mire ő nem lép el tőlem csak fel emeli a száját a nyakamról - Ehhez már nincs jogod!
- Hogy mondjam, hogy megértsd...? - suttogja a fülembe. - Ha nem engedett, hogy tapogassalak akkor kénytelen leszek Shyot is belekeverni a dolgokba. Talán ő kicsit jobban áll, majd ehhez az egészhez. - lép el tőlem.
Megijedek a tudattól, hogy Shyoban fele ennyi bátorság és önbizalom sincs mint bennem. Tudom, hogy szegényt bárki képes lenne bántani. Kifordulok a székről. Nincs más választásom. Bele kell mennem a piszkos játszmájába. Nem mintha élvezném, hogy hozzám ér, de Shyo nem fog azért szenvedni mert én gyáva voltam!
Lassan állok fel és kezdem a mellkasát bámulni. Nem akarom, hogy úgy érjen hozzám mint JungKook. De ha nemet mondok akkor beadja az apjának, hogy drogozok és minden bizonnyal Shyoval fogja azt tenni amire most velem készül.
Lehunytam a szemem és ökölbe szorítottam a kezem. Hallom, hogy lép felém egyet, majd a keze a nyakamra kalandozik és erőszakosan húz közelebb magához. Fájt ahogy a nyakamat szorította, de csak egy halk nyöszörgés hagyta el a szám. Kinyitottam a szemem és talán ha pár centi választott el minket egymástól. Elmosolyodott és a nyakamra hajolt. Elengedte a nyakam és a pólóm nyakát kezdte lentebb cibálni, hogy egész nagy felülethez hozzá jusson és minél jobban ki tudja szívni a bőröm. Soha nem volt velem ilyen durva se Kooki se Hwo. Olyan erővel szívta a nyakam, hogy kénytelen voltam a vállába kapaszkodva tartani magam. Ha ellenkezek, csak én járok rosszul és persze a lányok.
- Mond, hogy akarod, hogy hozzád érjek... - suttogja a fülembe. - Mond, hogy azt akarod, hogy végig húzzam a kezem a melleden...
- Miért...? - csorbul el a hangom és a sírás vissza tartástól alig bírok beszélni, de muszáj megszólalnom.
- Csak hozzád akarok érni... - lép tőlem hátrébb és vállat von. - Azt azért nem kérhetem, hogy lefeküdj velem miközben pasid van. Csak annyit kell tenned, hogy fekszel még én kiélem a vágyaimat és fogdoslak. Ennyi az egész. - mér végig. - A másik oldalon van a szobám. Nincs más dolgod mint bemenni, leöltözni és az ágyamba feküdni. - mosolyodik el és megkerülve vissza megy a bár pulthoz.
Jelen pillanatban azt se tudom hol vagyok. Azt akarja, hogy... hogy meztelenre öltözzek neki?!
Csak állok és egy világ omlik össze bennem. A légzésem felgyorsul a szívverésemmel együtt. Megremeg a lábam és csak a csontjaim tartanak össze.
- Gyerünk... - szólal meg. - Telik az idő...
Megemelem a lábam és elindulok a szobájába, fellépek a lépcsőn, majd le a másik oldalán és a szoba ajtajához sétálok. Megállok előtte és egy könnycsepp tőr utat magának. Durván törlöm le az árvát az arcomból és nyitok be a szobába. Megremegek amikor meglátom a megágyazott ágyat. Elakarok futni. Minél messzebb SungKitól.
Beljebb lépek és bezárom magam mögött az ajtót. Uralkodnom kell, majd magamon. Kipakolok a zsebemből, majd leveszem a pólóm és abban a pillanatban nyílik a szoba ajtaja. Oda se nézek mert tudom, hogy ki jön be rajta.
- Vékony vagy. - sétál az ágyhoz, majd a kezébe veszi a pénztárcám és a telefonom és a szekrénye tetejére teszi. Vissza lép az ágyhoz és rá ül velem szembe. - Öltözz tovább.
Hatalmasat nyelek. Leguggolok és kikötöm a csizmám és leveszem. Felegyenesedek és kigombolom a nadrágom, majd a sliccet is lehúzom. Lassan kezdem el lefele tolni a gatyám és amint a teljesen lent van kilépek belőle. Zavaromban oldalra nézek és a hajamat a vállam felet előre húzom.
- Gyere ide. - nyújtja ki a kezét.

Kénytelen vagyok közelebb lépni hozzá, mire ő az ölébe ültet és a combomnál fogva ültetett magán feljebb. Nem mertem a szemébe nézni az arcára se. Annyira utálom és annyira zavarban vagyok, hogy nem megy.
- Emeld feljebb a fejed. - utasít megint.
Felnézek a plafonra és lehunyom a szemem. A keze a hátamat simogatja és közben a nyakamhoz hajol és a nyakamhoz érinti a száját. Kiráz a hideg ahogy falni kezdi a nyakam. Csak az ölébe ülök, a karjaimat magam mellett lógatom. Nem akarom, de muszáj.
Szívja és pirosra nyalja a nyakam, annyira, hogy már fáj. Elhajol tőlem mire én lehajtom a fejem és kinyitom a szemem. Megrázza a fejét és sóhajt egyet.
- Mi lenne, ha egy kicsit... élveznéd a helyzetet? - simít az arcomra. - Pont olyan vagy mint egy gumi nő... Legalább egy kicsit nyögj. - leültet magáról, majd végig mér. - Vedd le a melltartód és nyögj amikor kényeztetlek. Ha nem élvezed akkor kénytelen leszek Shyoval ezt tenni.
Azonnal a hátamhoz nyúlok és kikapcsolom a melltartóm, majd a többi ruhámhoz teszem és hátra dőlök, majd hátat fordítok neki mire ő azonnal mellém dől és a comboktól felfelé kezdi el vezetni a kezét. Nagy levegőt veszek amint könnyedén simít végig a fedetlen mellemen, majd a markába veszi és közelebb húz magához. Lehunyom a szemem és hangosan engedem ki a levegőt. Szorít a fogásán, majd hangosan nyögök fel. Majdnem tíz percig masszírozza a keblemet még meg nem unja ezt a pózt és a hátamra nem dönt, majd a derekamra ül és szájjal folytatja. Össze szorítom a látó szervem és hátra nyomom a fejem, de közben sorra hagyják el a nyögések a szám. Már egy órája tapogatott, de ő csak fel egyenesedik és ledobja a pólóját, majd a számhoz hajol és megcsókol. Nem csókolok vissza. Fel dühíti a nem akarásom ezért a keze a lábam közé téved és a fehérneműmbe nyúl. Erről nem volt szó! Egyáltalán nem!
Vissza csókoltam, de a keze ugyan úgy marad ott, sőt. Csak jobban beindul és az ujjait bennem tünteti el. Eltolom magamtól, de ő csak tovább vetkőzik. Rúgkapálni kezdek ő pedig lefogja a kezem a negyedik törékeny pofon után.
- Engedj el! - ordítom el magam.
A keze ki csúszik a francia bugyimból és lehúzza a nadrágja sliccét. Egy pillanatra áll fel rólam, csak, hogy levegye a nadrágjával együtt az alsóját. Fel pattanok az ágyról és kirohannék a szobámból, de elkapja a csuklóm és vissza lök az ágyra, majd újra leteper. Sírni kezdek ahogy arra kerül sor, hogy levegye az utolsó ruhadarabom.
- Azt mondtad! Megígérted! - ordítok még ő vissza tart és közben belém hatol.
- Hazudtam... - lök rajtam egyet és teljesen eltűnik bennem.
Nem tudok mit tenni. A kezeimet lefogva tart vissza a szabadságtól és minden rossz gondolat és bűntudat nélkül erőszakol meg. Nem érdekeli, hogy megállás nélkül hullatom a könnyeimet. Ő csak azon van, hogy elérje a csúcsát. Előre látom, hogy a kezem, a derekam és a nyakam tele lesz lila foltokkal. Hogy fogom elmondani JungKooknak? Hogy fogok a szemébe nézni? Mit fognak rólam gondolni a többiek? JeongGuk... annyira sajnálom... 

Jimin szemszögéből:

Szélesen mosolyogva nézem a mellettem fekvő lány arcát. Édesen az oldalára fordulva szuszog a plüssök között, majd az oldalára fordul és pár tincse az arcába lóg. Óvatosan nyúlok a fürtök után, majd kisimítom a pofijából, és egy lágy puszit nyomok az orcájára. Szorosan bújnék hozzá, de megcsörren a telefonom. Azonnal a nadrágomért nyúlok, ami az ágy végén hever, és benne világít a telefonom. Felveszem és felállok a barátnőm nyughelyéről és rá nézek. Lassan mocorog és motyog pár érthetetlen szót, de vissza alszik. Alsónadrágban megyek ki a szoba elé.
- Szia. Mi az JeongGuk? - zárom be magam mögött az ajtót és neki támaszkodok.
- Szia. MiHi már egy órája elment innen, mert azt mondta valami dolga van és haza kell ugrania. Nem hívott fel pedig megígérte, hogy telefonál. Véletlenül nincs ott?
- Hát itt senki nincs Kookie. - pillantok le a lépcsőn, de semmilyen mocorgást, vagy hangot nem hallok. - Csak nincs semmi baja. Ugye?
- Nagyon remélem, hogy jól van... Már vissza kellett volna érnie. - aggódva sóhajt a telefonba a barátom, majd mély levegőt vesz.
- Rendbe van, csak lehet lemerült.
- Jimin... - hallom meg a picim hangját a szobából. - Hol vagy?
- Mennem kell JungKook. Ha ide ér azonnal hívlak. Szia.
- Köszönöm, Hyung. Szia, üdvözlöm SeoHyeont. - kinyomja a telefont és mély levegőt veszek. MiHi otthagyta őt? Ez képtelenség.
Vissza fordulok a szobába és bemegyek. Elmosolyodok, ahogy meglátom a kis angyalkámat az ágyon ülve meztelenül, mellkasig betakarózva. Mellé ülök és magamhoz ölelem.
- Kivel beszéltél? - pillant fel az arcomra és hátra tűri a szabad kezével a haját, a másik kis kacsójával erősen tartja a takarót a melle előtt.
- JungKookkal. Nem tudja hol van MiHi, mert egy órája eljött tőlünk és azóta nem hívta pedig azt mondta neki, hogy hívja. - simogatom a meztelen hófehér vállát.
- Ugye... Ugye jól van? - néz rám aggódva. - Itthon sincs és senki nem tudja hol van? Jimin, mi van ha baja esett? Már elmúlt nyolc óra és elég sötét van, ő pedig egyedül járkál az utcákon!
- Ne aggódj, picikém... - csókolok a nyakába. - Már nagylány... Biztos jól van... 

MiHi szemszögéből:

Fél óra múlva engedi el a kezeimet és dől be mellém. Kivörösödött szemekkel, és teljesen könnyes arccal bámulom a plafont. Lassan húzom a mellkasom elé a kezeimet és zárom össze a lábam. Nehezen tudom eldönteni, hogy melyik testrészem fáj jobban. Az altestem, a csuklóim, vagy a szívem, ami teljesen össze tört és folyamatosan sírhatnékom van. Eddig senki nem volt még velem ennyire durva és kegyetlen. Akaratomon kívül tett velem olyat, amit én nem akartam és elleneztem. 
- Na mi az, bébim? - fordul az oldalára és gúnyosan mosolyogva néz rám. Megrémülve remegek meg és csak undorral tudok az arcára nézni. - Annyira jó volt, hogy szóhoz se jutsz? - kuncog fel, majd hosszan sóhajt és felül.
- Borzalmas volt... - ejtem ki nehezen az ajkaim közül. Az arcán enyhe düh jelenik meg és a szorítás miatt vörösre színeződött csuklómnál fogva ültet fel, majd egy elég erős pofonnal jutalmaz. Össze szorított szemekkel dőlök vissza az ágyba és az arcom elé emelem a kezem, a hasamhoz húzom a lábaimat, így össze gömbölyödök. Némán kezdek újra sírni, de ő még is meghallja és felnevet. 
- Kapsz fél órát, hogy eltűnj innen. Értetted? - túr bele a hajamba, majd a fejemre puszil. - Ha elmondod bárkinek is mi történt... Ez az egész lesz a legkevesebb bajod. Shyo biztos szépen nyögne alattam... A kis szüzike. - röhög fel. 
- Értettem... - szipogóm el. 
Feláll az ágyról és a fenekemre paskol, majd magamra hagy, a hűvös és kihalt hálóban. Nehezen ülök fel és törlöm meg a szemeimet, de ahogy magamra nézek undorodni kezdek magamtól. Leakarok zuhanyozni, hogy megszabadulhassak a mocsoktól és a bűntől, de egyiken se fog segíteni a meleg víz. Rosszul érzem magam, legszívesebben itt helyben megölném magam a történtek után, de nem akarom, hogy Shyo így járjon. 
Nehezen kelek fel és sietve veszem magamra a ruha darabjaimat. Megszégyenülve és megsemmisülve érzem magam. Utoljára két éve éreztem magam így, mikor megtudtam, hogy BamBam életem első együtt létét rögzítette, de ez most ezerszer rosszabb és kegyetlenebb.
A szememet törölve sétálok ki a hálóból és egyenesen az bejárati ajtó felé veszem az irányt, de SungKi megállít.
- Azt akarom, hogy elmond JeongGuknak, hogy megcsaltad velem. - mosolyog rá gúnyosan. Meglepődve nézek rá.
- T-Tessék...? - kérdezem döbbenten.
- Mond el a drága barátodnak, hogy lefeküdtél velem... és élvezted... - nyalja meg a száját és újra végig mér. - Vagy a kis barátnőd lesz a következő teszt alanyom az ágyban... 

2017. szeptember 14., csütörtök

2. Évad 30. Fejezet: ... ha Jimin lenne az utolsó srác +18

MiHi szemszögéből:

Hetek teltek el mióta elkezdődött a forgatás, de már így is lassan a sorozat felénél járunk, ami egy kis fel frissüléssel tölt el. Az pedig, csak rá tesz egy lapáttal, hogy most JeongGukéknál vagyok és a fiúk lesik minden sóhajom, igaz csak nagyobb szünetekben, amikor megszakítják a filmet, vagy a sorozatom. Kényelmesen elhelyezkedve ülök a kanapén és JungKook ölében tartom a lábam. Jimin kivételével, akinek dolga volt most mind annyian a tévét bámuljuk. 
- Nem értem mi dolga lehet ilyenkor Jiminnek... - sóhajt szomorúan HoSeok, majd az asztalon lévő egyik zacskó sajtos élelemért nyúl, majd magához veszi és óvatosan kibontva kezdi eszegetni. 
- Nem mindennap van az embernek szülinapja. Biztos Shyoval töltik. - válaszol félvállról YoonGi. Bár engem eléggé felkavar amit mond. - Nem mondta neked a kislány, hogy mit tervez? - pillant rám. 
- Azt mondta össze pakolja a szobáját, mert rumlis és nem bírja elviselni. Egy szóval se említette hogy elmegy otthonról Jiminnel. - a válaszomra gúnyosan mosolyodik el és megrázza a fejét, majd az asztalra pillant. 
- Amire én gondolok, nem kell elmenni otthonról. - pillant a szemembe. 
Kővé dermedek és fal fehérré változok. Meg se bírok szólalni és még a levegő vétel is nehezen megy. Nem... Én ismerem azt a kislányt aki otthon rendezgeti a plüss állatait. Ő soha nem menne bele ennyi évesen a szexbe. Tudom. 
- Képtelenség, hogy egy olyan édes lány csak így oda dobná magát egy rejtet szex állatnak. - rázza meg a fejét Jin és keresztbe fűzi a karját a mellkasa előtt. - Jimin lenne az utolsó srác, akinek ha lány lennék oda adnám magam. 
- De te fiú vagy. - vágja rá TaeHyung. - Gondolj bele, ha Jimin nő lenne és ugyan ilyen perverz lenne. Első lennék a váró listáján egy jó menetre. 
- Befejeztétek? - sóhajt hosszan NamJoon és leül mellém. - Ez már elég kellemetlen. Jimin nem nő és ti se vagytok azok. Elég legyen a fasságokból, mert rosszul leszek.
- Elnézést. - sóhajt Tae és bűnösen hatja le a fejét.
Pár percig néma csend ül az egész nappalira, de JeongGuk a combomra simít, majd megszólal.
- Jimin kérdezte tőlem, hogy nem-e maradsz itt estére. - mosolyog rám. - Nem lenne jó, ha kicsit kettesben lennénk? Az utóbbi hetekben nem sokat voltunk együtt.
- Szívesen maradok. Holnap pedig pihenhetünk ameddig szeretnénk. - teszem az állára a kezem és megcsókolom. - Esetleg... Romantikázhatunk is... - suttogom a szájára, mire azonnal elmosolyodik és az ajkára harap, természetesen ezt én se bírom ki és én is megharapom azokat az édes rózsaszín ajkakat.
- Csak, ha csendes leszel... - húz az ölébe.
- Gyerekek! Kérlek titeket ne itt! - emeli meg a hangját Suga, mire mind ketten felnevetünk. A nevetésünkbe a telefonom csengése szól bele. A kezembe veszem és elolvasom a privát számról érkezett SMS-t. "Gyere át a következő címre amit küldök. Beszélnünk kell, ha nem jössz bajok lesznek. Su."

Shyo szemszögéből:

A szobámat pakolászom. Örülök, hogy Bingo szoba pakolásra fogott, így legalább nem kell Jiminnel lennem a szülinapján. Tudom, hogy bunkó és köcsög dolog, de én még félek és nem merem elmondani neki... Ezért nem is szóltam, hogy ma egyedül vagyok itthon.
Éppen a ruháimat hajtogatom a szekrénybe amikor valaki csenget. Lepakolok az ölemből és lesietek a szobámból. Kinézek a kukucskálón és Jimin édes pufi arcával találom szembe magam. Azonnal a kukucskálóba néz és integetni kezd.  Ellépek az ajtótól és a mellkasomhoz emelem a kezem. Nagy levegőt veszek és kinyitom az ajtót, de az ajtó csak éppen, hogy kinyílik a lánctól.
- Szia. - szólal meg mosolyogva és végig mér.
- Szia... - kukucskálok ki és nem merek a szemébe nézni.
- Nem engedsz be? Talán félsz hogy elrabollak? - az ajtóra emeli a kezét és tol rajta. - Jöttem segíteni pakolni. - hatalmas mosollyal az arcán mered rám. Pakolni... Ahha...
- De... Kupi van... - hajtom le a fejem, majd sikerül a szemébe néznem.
A barna - szinte fekete - szemei úgy csillognak mint egy szépen csiszolt gyémánt. Nincs szívem elküldeni. Annyira aranyos, hogy eljött. Igaz nem a pakolás miatt, de azt mondja azért jött és ez annyira kedves tőle.
Elmosolyodva nyitom ki az ajtót és engedem beljebb. Besétál és bezárom mögötte az ajtót.
- Egyedül? - fordul felém és megfogja a kezem. Az egész testem megrezzen és liba bőrös leszek.
- Igen... - a földet kezdem fürkészni. - De lassan jönnek a lányok... - remélem megérti az utalásom arra, hogy nem és nem! Nem fogok most lefeküdni vele!
- MiHi JungKook szobájában tölti az estét Bingo meg... Nem tudom, de ő se fog haza jönni. - húz magához. - Kettesben tölthetnénk az éjszakát... - a derekamon kezdi pihentetni a kezeit és az orromhoz érinti a sajátját.
- Ji... Jimin... - az arcom lángra lobban és vörös színűvé változik. - Én... Tudom, hogy megígértem, de... - lehunyom a szemem. - Félek...
- Értem... - érzem a hangján a csalódottságot ami egy könnyed sóhajjal csúszik ki.
- Azért megcsókolsz? - kinyitom a szemem és felnézek rá.
Elmosolyodik és lassan hajol a számhoz. Óvatosan és gyengéden érintjük össze a szánkat. Annyira édesen csókol, de hamar válik szenvedélyessé és óvatosan simít a fenekemre. Megrezzenek és elhajolok tőle.
- Elfelejtettem, hogy... Bocs... - ellép tőlem és ismét körbe néz. - Akkor... Segítek pakolni.
- Rendben. - mosolygok és megfogom a kezét. Felvezetem a szobámba és benyitok. Még mindig hatalmas kupi van...
- Ohh... - sétál beljebb és körül néz. - Mennyi plüss. - vesz fel egyet a kezébe és az arca elé teszi. - Szia! - kezd maci hangon beszél. - Maci úr vagyok.
- Hülye! - lépek közelebb hozzá és elveszem a kezéből a macim. Pár centire van az arcunk egymástól és valami... Megindul bennem. Az ajka után kapok és a nyakába karolok. Szenvedélyesen csókol vissza és az ágy felé húz. Amint úgy gondolja, hogy közel vagyunk hozzá rá dőlünk. Azonnal felém telepedik.
- J-Jimin... - nyitom ki a szemem. A mellkasára emelem a kezem és eltolom magamtól. - Ne...
- Sajnálom... - hajol messzebb és végig fürkészi az arcom. - Azt hittem... Meggondoltad magad... - az ajkamra pillant és egy csókot lehel rá. - Kényelmes így... Csak... - dobál le pár plüsst. - Most már tökéletes... - mosolyodik el.
- Megcsókolsz...? - suttogom és a vállára csúsztatom a kezem.
Vigyorogva hajol vissza az ajkamhoz. Mind ketten lehunyjuk a szemünket és folytatjuk a csók csatát. Addig megy a nyálcsere még A kezét meg nem érzem a hasamon felfelé vándorolni. Megrezzenek és nem csókolok vissza. Nyöszörögni kezdek és mozogni alatta.
- Elég... - szabadulok meg a szájától. - Nem akarom Jimin! - emelem meg a hangom. - Fejezd be, kérlek...
- Akarlak... SeoHyeon... - a fülemhez hajol és belesuttog. - Most...
Hevesen kezd verni a szívem. Én is akarom őt... Annak ellenére is, hogy rettegek.
- Ígérd meg, hogy óvatos leszel... - sóhajtok. - És... vigyázz rám. - nézek a szemeibe.
- Gyengéd leszek... - a nyakamra lehel egy csókot. Édesen kezdi nyalogatni és gyengéden megszívja a bőröm.
Lehunyom a szemem és felsóhajtok. Ez... Fantasztikus. Még soha nem érzetem ilyen érzést. Az egész testem liba bőrös és teljesen fel vagyok pörögve. A szája alatt ég a bőröm.
A derekamra ül és leveszi a pólóját. Végig mérem a kicsit husis hasát amin még látszódnak a kockák. Elmosolyodok és a hasához emelem a kezem. Félve simítok végig a hasán.
- Bátrabban... - a kezemre teszi a kezét és szorosan préseli a kezem a hasához, majd végig húzza egészen a mellkasáig, vissza a hasa aljáig. Elengedi a kezem és már egyedül simogatom a bőrét. Halkan sóhajt fel és hátra billenti a fejét. Elmosolyodok.
- Levehetem a tiédet is? - a nyakamat kezdi cirógatni.
- Szégyenlős vagyok... - pillantok el az arcáról. - Nem is kicsit...
- Talán... - néz szét a szobámban, majd fel pattan és a rózsaszín sálammal tér vissza hozzám. Felültet és a szememhez emeli, majd megköti hátul. - Így jobb?
- N-Nem látok semmit. - dadogom és megkeresem az arcát, majd a száját és megcsókolom. - Majd leveszed...?
- Ha nem fog zavarni akkor igen. - suttogja az ajkamra. - Csak szólj, ha látni akarsz...
Bólintok és elengedem magam. Érzem az ujjait a hasamon, ahogy elkezdik felfelé húzni a pólóm. Felemelem a kezem, hogy le tudja venni rólam. Ahogy eldobja hideg levegő éri a mellkasom ahol nem fedi a melltartó. Érzem, hogy a hasamra simít miközben elkezdi kigombolni a gatyám. Lassan kezdi lehúzni a nadrágom. Amint meztelen a lábam végig húzza a kezét a combomon.
- Gyönyörű vagy... - a nyakamhoz hajol és puszilgatás közben dönt a hátamra.
A kulcscsontomat csókolja, majd nyalja meg. Megremegek és A fejem alatti párnára markolok és oldalra fordítom a fejem. Hagyom, hogy megszívja a bőröm, de nem erősen. Egy darabig kényezteti a nyakam és kulcscsontom, majd elhajol és fel áll rólam.
- Jimin. - ijedten szólalok meg. Feljebb ülök, de azonnal találkozok a szájával. Rövid csókot lop.
- Itt vagyok... - az arcomra simít. - Nem hagylak magadra...
Vissza feküdnék, de megakadályozza. A hátamra simít és megkeresi a melltartóm. Egy mozdulattal kapcsolja ki.  Érzem, hogy az anyag elválik a forró bőrömtől. Égni kezd az arcom. Még inkább izgulni kezdek amikor az oldalamat kezdi cirógatni. Hatalmasat nyelek. Miért nem mond semmit?
- Aranyosak... - a puha vérrel telt ajkait érzem a bal mellemen. Egy csókot lehel rá. - Tiszta libabőr vagy... Pedig meleg a bőröd...
Látni akarom amit csinál velem.
- Vedd le... Kérlek... Látni akarlak...
Kiköti a sálat és eldobja. Végig mérem és csak az alsója van rajta. Lehunyom a szemem és a hátamra fekszem. Felém hajol és a keblemre teszi a kezét. Óvatosan markolja meg a jobbat, a balt pedig tovább puszilgatja.
- Nem is annyira picik... - suttogja a mellbimbómra. - Pont tökéletesek és én vagyok az első aki látja őket, és hozzájuk érhetek... - a szájába veszi és a nyelvével kezdi kényeztetni.
- Jiminh! - hangosan nyögök fel és össze szorítom a szemem. A hátam ívbe görbül a furcsa érzéstől.
Elhajol tőlem és az arcomra teszi a kezét. Kinyitom a szemem és az övébe nézek. Homályos a tekintete. Ennyire be lehet indulva?
- Tovább mehetek...? - suttogja a számra. - Vagy hagyjuk abba?
- Én is akarom... Folytasd... - szájon puszilom és lehunyom a szemem.
Feláll rólam és érzem, hogy lefelé kezdi húzni a bugyim. Össze szorítom a szemem. Kibújtatja a lábaimat belőle, majd eldobja. Lassan nézek rá. Az egész testemet végig méri, többször is, majd körbe nyalja az ajkát, végül pedig rá is harap. Vissza mászik felém és megcsókol. A combom belső felét kezdi simogatni. Élvezem a gyengéd csókját még a nyelve az enyémhez nem ér. Megremegek és eszembe jut amit mondott mikor randizni mentünk. Jimin mindig megtartja az ígéreteit?
- Először az ujjammal fogom csinálni... - suttogja a számra. - Felkészítelek... Gondolom még nem csináltad magadnak se...
- F-Fájni fog? - nyitom ki a szemem.
- Egy kicsit. - mosolyog. Az a perverz vigyor ami az arcán ül... - De ígértem, hogy óvatos leszek és vigyázok rád...
Elmosolyodok és várok. Ahogy hozzám ér oda lent becsukom a szemem. Simogat és felsóhajtok. Az első nyögés is kiszalad a számon. A párnámba markolok amint az egyik ujja eltűnik bennem. Kicsit feszít, de annyira nem vészes. Mozgatni kezdi ki-be. Folyamatosan sóhajtozok és mély lélegzeteket veszek. Hallja a hangomon az élvezetet így a következő ujja is csatlakozik. Fáj. Nem nagyon, de kellemetlen.
- Na...? Milyen...? - suttog a fülembe Jimin. - Jó...?
- I-Igen... - sóhajtok fel hangosan. - Nagyon jóh... - emelem meg a hátam.
Kihúzza az ujjait és motoszkál. Lassan nyitom ki a szemem. Azonnal megpillantom a huszonegy éves hímtagját. A zavarom még nagyobb lesz. A-Azt belém akarja rakni?! Félve harapok a remegő ajkamra. Le kell higgadnom...
Felém fordul és elmosolyodik.
- Ennyire kíváncsi vagy? - az ágyra mászik és mellém ül. Megfogja a kezem és a farkához emeli. Óvatosan zárja rá az ujjaimat. - Érzed milyen kemény...? - aprót bólintok. - Ez csak miattad ilyen...
Kicsit rá markolok, majd elengedem.
- E-Ennyire vonzónak találsz...? - nézek a combjára.
- Igen. - kibont egy kis zacskót és magára húzza. - Tudod ez mi? - hevesen bólogatok. - Rendben. - felém mászik és megfogja a kezemet. Össze kulcsolja az ujjainkat. - Fájni fog, de csak a szemembe néz. Gondolj a hangomra... - a másik kezével a nyílásomhoz irányítja magát. Megérzem őt és megrezzenek. - Szeretlek...
- É-Én is... - válaszolok és elindul befelé.
Össze szorítom a szemem és csak a hangján jár a fejem. Sajnos a fájdalom nagyobb mint gondoltam. Könnybe fut a szemem és zokogni kezdek mire teljesen beér.
- Nagyon fáj! - szorítom meg a kezét. - H-Húzd ki!
- Mindjárt jobb lesz. - simít az arcomra nyugtatásképpen, de elrántom az fejem. - Shyo csak egy kicsit bírd még.
- Nem érted, hogy fáj!? - ordítok hangosan sírás közben. Felhúzom a lábam és ficánkolni kezdek. Feszít és szúr. Ez valami borzalmas! Ezért van oda annyira Bingo és MiHi?! Ezért?! Mintha egy kínzás közepén lennék. A feszítő és szúró érzés nem enyhül és csak bestresszezlek tőle.
- Nyugodj meg! - fogja le a kezeimet. - Kérlek! A mozogsz csak rosszabb lesz!
Lassan nyugtatom le magam. Lehiggadok és kezdem megszokni, hogy bennem van. A sírás abba marad és kinyitom a szemem. aggódva néz az arcomra.
- Jobb? - engedi el a kezem és az arcomra simít, hogy letörölje a könnyeimet.
- Igenh... - lihegek.
Lassan kezd mozogni. Felnyögök és a nyakába karolok. A lábaimat köré csavarom. Egyszerre nyögdécselünk ahogy gyorsít a tempón. Tévedtem... Ez nagyon jó!
Talán húsz perce csináljuk és megindul egy érzés annyira... ismeretlen és zavaros. Libabőrös leszek és kirázz a hideg. Nem engedem el, sőt. Még inkább magamhoz húzom. Hangos vonyítással jelzem neki, hogy elértem az érzés végét. Ő is hangosan élvez el. Azonnal kihúzódik és mellém fekszik.
- Boldog... Születés napot... ChimChim... - lihegek.
- Köszönöm. - felül és szájon puszil, majd fel áll és lehúzza az óvszert. Levesz a polcomról egy zsepit, abba csomagolja bele és a kis kukámba dobja.
Mellém fekszik az ágyra és én azonnal hozzá bújok. A mellkasára teszem a fejem, majd felnézek rá és a férfias állára csókolok. Magunkra rántja a takarót, a vállamat kezdi simogatni.
- Tetszett? Jó volt? - puszilja meg a fejem tetejét.
- Mikor ismételjük? - nézek fel rá mosolyogva.
Elneveti magát és én is kuncogni kezdek. Szorosan ölel magához és a bal kezével kezdi a hasam simogatni. Soha nem éreztem még magam ekkora nyugalomban és védelemben. A szívem hevesen ver, ahogy az elmúlt fél órára gondolok. Nem is értem miért tartottam eddig ennyire ettől az egésztől. Jimin egy remek srác, akibe én örülten szerelmes vagyok és áldom az eget, hogy ő volt az első.
- Van nálam még egy óvszer... - hagyja abba a nevetést Jimin.
- Nem... Ma már nem... Túl fáradt vagy... - teljesen a mellkasának nyomom a fejem és lehunyom a szemeimet.
- Rendben... Aludj csak...