2. Évad 31. Fejezet: Megzsarolva és összetörve +16

MiHi szemszögéből:

Nem tudom miért, de első SMS-re ugrottam. Őszintén megmondva, nagyon félek SungKitól... Inkább rettegek attól, hogy mekkora hatalma van az apjának felettünk és elég, ha ő azt mondja az édes apucinak, hogy én vagy Bingo valami olyat tettünk ami nem szabályos akkor a nagy főnök nem fog utána járni. Egyszerűen kitesz minket. Már így is eléggé kihúztam a gyufát JoonHyenél. Szóval most éppen Su lakásába tartok mert beszélni akar velem.

Már a liftben állok és várom, hogy felérjen arra az emeletre ahol SungKi lakása van. Hogy lehet egy 18 éves fiatal kölyöknek saját lakása Szöul legdrágább felhőkarcolójában? Nem mintha nem tudnám a választ, de akkor is... Az ilyen dolgok nem hagynak nyugodni.

Megáll a lift és kinyílik az ajtó. Érdekes módon egy nem túl hosszú folyosón találom magam ahol mindössze két hatalmas nagy fa ajtó áll. Azt ne mond, hogy az egész negyvenedik emelet az övé. Pedig itt nincs másik ajtó, csak ezek. Az ajtó elé lépek és megnézem mi van kiírva rá. Byul Sung Ki. Csak jó helyen járok. Mondjuk csodálom, hogy nem aranyból van az ajtó.

Megnyomom az ajtó melletti gombot mire bentről kihallatszódig a csengő egész kellemes hangja. Hallom, hogy valaki az ajtóhoz siet és kinyitja azt. Ahogy meglát elmosolyodik és az ajtó keretnek dől, majd végig mér. Semmi érdekeset nem találhat rajtam. A hosszú fekete hajam kivasalva és kiengedve lóg a hasamig. A hosszú ujjú sötétkék póló ami csak a derekam tetejéig ér és a világos - szinte már fehér - hosszú, szűk farmer se túl érdekes a fekete boka bakanccsal aminek mindössze tíz centis sarka van. Semmi több nincs rajtam, még egy táska se, mert a kulcsom, pénztárcám és a telefonom könnyen befér a nadrágom zsebébe.

- Nem gondoltam, hogy ilyen hamar ide érsz. - ismét végig mér, majd a szemembe néz. - Nagyon dögös vagy.

- Köszi... - pillantok le a szeméből. A földet kezdem bámulni, remélve, hogy valami biztonságot nyújt a márvány padló, de minden hiába. A kínos bókok ugyan úgy érnek annak ellenére is, hogy nincs köztünk szemkontaktus,

- Gyere csak beljebb, cicám. - hátrébb lép és beenged a lakásába.

Hátra tűröm a frufrum és beljebb lépek. Nem szabad elveszítenem a bátorságom vele szembe. Határozottnak kell lennem. Az kell még, hogy megérezze, hogy rettegek tőle, ha a kutyáknál ez beválik, akkor SungKi-nél is. Nem sok különbséget látok a két állat között, bár aljas dolog, hogy egy szegény kutyával hasonlítom össze. 

Elhagyva a márvány padlód, sima fenyő padlón találom magam és megcsapja az orromat a drága illatosító keveréke a még drágább parfümmel. Felnézek és egy álom lakásban találom magam. Előttem egy olyan konyha ami talán többet ér mint anyáék háza Magyarországon. Jobbra és barra pár lépcső fokkal lejjebb az egész konyhát meglehet kerülni, így a nappaliba lehet eljutni. Vagyis amennyit láttam az egészből csak ez lehetséges. Balra egy ajtó van, ugyan úgy mint jobbra. A baloldali ajtó előtt egy biliárd asztal, a jobb oldali előtt pedig egy nagyon szép bárpult egy gyönyörű zongorával amiről mindig is álmodtam mióta vissza jöttem Koreába. Az egész lakás körül padlótól plafonig érő ablakok vannak. Eszméletlen ez az egész lakás. Hatalmas és eszméletlen.

- Tetszik? - lép mellém és a derekamon kezdi el pihentetni a kezét amitől kirázz a hideg. nem csak azért mert nem kedvel, azért is mert pasim van. - Kérsz valamit inni? - indul meg a bárpult felé. Szerencse levette rólam a kezét kérés nélkül.

- Nem kérek. - válaszolom teljesen magabiztosan. Igaz, hogy a magabiztosságom a béka seggét súrolja az ujjaival, de akkor is. - Mond el miért hívtál ide. Haza akarok menni, más dolgom is lenne.

- Csak veled akartam lenni, Noona. - rántja meg a vállát. - Felőlem haza mehetsz. - ahogy meghallom a mondatot amire a szívem mélyén vártam, megfordulok és teszek egy lépést az ajtó felé. - De akkor sajnos nincs más választásom mint elmondani az apámnak, hogy drogozol.

Megtorpanok a hír hallatán és moccanni se tudok. Nem jut vér az agyamba, a szívem több ütemet is kihagy és levegőt venni is elfelejtek. A lábam azon van, hogy feladja a szolgálatot és menten össze roskadjak mint egy kártyavár. Uralkodok magamon és nyelek egyet, majd megfordulok és vissza nézek rá. Nem tudom elhinni, hogy mindent megtehet amit akar. Érzem, hogy az arcomban egy csepp vér sincs és bizonyára most úgy nézek ki mint egy hulla.

- Mégis csak szeretnél inni valami? - emeli fel az egyik üveg alkoholt amire én csak bólintok mivel úgy se tehetek mást. Vissza él a helyzettel, hogy az apjának dolgozom. - Gyere akkor. Ülj csak le! - mutat a tekintetével az egyik bárszékre.

Össze szedve minden erőm, elsétálok a székhez és felülök rá, majd az arcát kezdem fürkészni, de semmi érzést nem látok. Összesen a gúny és a nagyképűség jön le az arcáról amint észreveszi, hogy nézem és mosolyogni kezd. Elém teszi a pohár barna színű alkoholos italt, majd a pultra dől és várja, hogy megigyam. A probléma az, hogy nagyon rosszba vagyok az alkohollal. Nem akarom meginni, mert tudom, hogy hamar eléri nálam a nem kívánt hatást.

- Valami baj van, édesem? - hagyja el az arcát a mosoly és helyette egy hazug aggódás telepszik a pofájára amitől hányni tudnék.

- Nem szeretem az alkoholt. - jelentem ki és a pohárra nézek, mire ő megfogja az üveg poharat és úgy ahogy van megissza a barna alkoholt, majd jó erősen az asztalra vágja amitől én eléggé megijedek és megrezzenek, szinte már lehunyom a szemem és hátrébb ugrok az asztaltól úgy fél méterrel.

- Ennyi... - jelenti ki, majd megkerülve a bárpultot mögém lép és a hajamat kezdi el piszkálni. A hajam alá nyúl és a vállam felett átvíve a hátara dobja, majd átkarol és a száját a fülem tövére nyomja. Ismét csak a hideg rázz ki és a tudat kezd zaklatni, hogy JungKooknak ezt soha nem szabad megtudnia.

- Ha-Hagyd abba. - szólok rá, de ő csak folytatja és már a keze is bele megy a játékba. A hasamon kezdni el felfelé vezetni a kezét. - Elég! - ordítom el magam, mire ő nem lép el tőlem csak fel emeli a száját a nyakamról - Ehhez már nincs jogod!

- Hogy mondjam, hogy megértsd...? - suttogja a fülembe. - Ha nem engedett, hogy tapogassalak akkor kénytelen leszek Shyot is belekeverni a dolgokba. Talán ő kicsit jobban áll, majd ehhez az egészhez. - lép el tőlem.

Megijedek a tudattól, hogy Shyoban fele ennyi bátorság és önbizalom sincs mint bennem. Tudom, hogy szegényt bárki képes lenne bántani. Kifordulok a székről. Nincs más választásom. Bele kell mennem a piszkos játszmájába. Nem mintha élvezném, hogy hozzám ér, de Shyo nem fog azért szenvedni mert én gyáva voltam!

Lassan állok fel és kezdem a mellkasát bámulni. Nem akarom, hogy úgy érjen hozzám mint JungKook. De ha nemet mondok akkor beadja az apjának, hogy drogozok és minden bizonnyal Shyoval fogja azt tenni amire most velem készül.

Lehunytam a szemem és ökölbe szorítottam a kezem. Hallom, hogy lép felém egyet, majd a keze a nyakamra kalandozik és erőszakosan húz közelebb magához. Fájt ahogy a nyakamat szorította, de csak egy halk nyöszörgés hagyta el a szám. Kinyitottam a szemem és talán ha pár centi választott el minket egymástól. Elmosolyodott és a nyakamra hajolt. Elengedte a nyakam és a pólóm nyakát kezdte lentebb cibálni, hogy egész nagy felülethez hozzá jusson és minél jobban ki tudja szívni a bőröm. Soha nem volt velem ilyen durva se Kooki se Hwo. Olyan erővel szívta a nyakam, hogy kénytelen voltam a vállába kapaszkodva tartani magam. Ha ellenkezek, csak én járok rosszul és persze a lányok.

- Mond, hogy akarod, hogy hozzád érjek... - suttogja a fülembe. - Mond, hogy azt akarod, hogy végig húzzam a kezem a melleden...

- Miért...? - csorbul el a hangom és a sírás vissza tartástól alig bírok beszélni, de muszáj megszólalnom.

- Csak hozzád akarok érni... - lép tőlem hátrébb és vállat von. - Azt azért nem kérhetem, hogy lefeküdj velem miközben pasid van. Csak annyit kell tenned, hogy fekszel még én kiélem a vágyaimat és fogdoslak. Ennyi az egész. - mér végig. - A másik oldalon van a szobám. Nincs más dolgod mint bemenni, leöltözni és az ágyamba feküdni. - mosolyodik el és megkerülve vissza megy a bár pulthoz.

Jelen pillanatban azt se tudom hol vagyok. Azt akarja, hogy... hogy meztelenre öltözzek neki?!

Csak állok és egy világ omlik össze bennem. A légzésem felgyorsul a szívverésemmel együtt. Megremeg a lábam és csak a csontjaim tartanak össze.

- Gyerünk... - szólal meg. - Telik az idő...

Megemelem a lábam és elindulok a szobájába, fellépek a lépcsőn, majd le a másik oldalán és a szoba ajtajához sétálok. Megállok előtte és egy könnycsepp tőr utat magának. Durván törlöm le az árvát az arcomból és nyitok be a szobába. Megremegek amikor meglátom a megágyazott ágyat. Elakarok futni. Minél messzebb SungKitól.

Beljebb lépek és bezárom magam mögött az ajtót. Uralkodnom kell, majd magamon. Kipakolok a zsebemből, majd leveszem a pólóm és abban a pillanatban nyílik a szoba ajtaja. Oda se nézek mert tudom, hogy ki jön be rajta.

- Vékony vagy. - sétál az ágyhoz, majd a kezébe veszi a pénztárcám és a telefonom és a szekrénye tetejére teszi. Vissza lép az ágyhoz és rá ül velem szembe. - Öltözz tovább.

Hatalmasat nyelek. Leguggolok és kikötöm a csizmám és leveszem. Felegyenesedek és kigombolom a nadrágom, majd a sliccet is lehúzom. Lassan kezdem el lefele tolni a gatyám és amint a teljesen lent van kilépek belőle. Zavaromban oldalra nézek és a hajamat a vállam felet előre húzom.

- Gyere ide. - nyújtja ki a kezét.

Kénytelen vagyok közelebb lépni hozzá, mire ő az ölébe ültet és a combomnál fogva ültetett magán feljebb. Nem mertem a szemébe nézni az arcára se. Annyira utálom és annyira zavarban vagyok, hogy nem megy.

- Emeld feljebb a fejed. - utasít megint.

Felnézek a plafonra és lehunyom a szemem. A keze a hátamat simogatja és közben a nyakamhoz hajol és a nyakamhoz érinti a száját. Kiráz a hideg ahogy falni kezdi a nyakam. Csak az ölébe ülök, a karjaimat magam mellett lógatom. Nem akarom, de muszáj.

Szívja és pirosra nyalja a nyakam, annyira, hogy már fáj. Elhajol tőlem mire én lehajtom a fejem és kinyitom a szemem. Megrázza a fejét és sóhajt egyet.

- Mi lenne, ha egy kicsit... élveznéd a helyzetet? - simít az arcomra. - Pont olyan vagy mint egy gumi nő... Legalább egy kicsit nyögj. - leültet magáról, majd végig mér. - Vedd le a melltartód és nyögj amikor kényeztetlek. Ha nem élvezed akkor kénytelen leszek Shyoval ezt tenni.

Azonnal a hátamhoz nyúlok és kikapcsolom a melltartóm, majd a többi ruhámhoz teszem és hátra dőlök, majd hátat fordítok neki mire ő azonnal mellém dől és a comboktól felfelé kezdi el vezetni a kezét. Nagy levegőt veszek amint könnyedén simít végig a fedetlen mellemen, majd a markába veszi és közelebb húz magához. Lehunyom a szemem és hangosan engedem ki a levegőt. Szorít a fogásán, majd hangosan nyögök fel. Majdnem tíz percig masszírozza a keblemet még meg nem unja ezt a pózt és a hátamra nem dönt, majd a derekamra ül és szájjal folytatja. Össze szorítom a látó szervem és hátra nyomom a fejem, de közben sorra hagyják el a nyögések a szám. Már egy órája tapogatott, de ő csak fel egyenesedik és ledobja a pólóját, majd a számhoz hajol és megcsókol. Nem csókolok vissza. Fel dühíti a nem akarásom ezért a keze a lábam közé téved és a fehérneműmbe nyúl. Erről nem volt szó! Egyáltalán nem!

Vissza csókoltam, de a keze ugyan úgy marad ott, sőt. Csak jobban beindul és az ujjait bennem tünteti el. Eltolom magamtól, de ő csak tovább vetkőzik. Rúgkapálni kezdek ő pedig lefogja a kezem a negyedik törékeny pofon után.

- Engedj el! - ordítom el magam.

A keze ki csúszik a francia bugyimból és lehúzza a nadrágja sliccét. Egy pillanatra áll fel rólam, csak, hogy levegye a nadrágjával együtt az alsóját. Fel pattanok az ágyról és kirohannék a szobámból, de elkapja a csuklóm és vissza lök az ágyra, majd újra leteper. Sírni kezdek ahogy arra kerül sor, hogy levegye az utolsó ruhadarabom.

- Azt mondtad! Megígérted! - ordítok még ő vissza tart és közben belém hatol.

- Hazudtam... - lök rajtam egyet és teljesen eltűnik bennem.

Nem tudok mit tenni. A kezeimet lefogva tart vissza a szabadságtól és minden rossz gondolat és bűntudat nélkül erőszakol meg. Nem érdekeli, hogy megállás nélkül hullatom a könnyeimet. Ő csak azon van, hogy elérje a csúcsát. Előre látom, hogy a kezem, a derekam és a nyakam tele lesz lila foltokkal. Hogy fogom elmondani JungKooknak? Hogy fogok a szemébe nézni? Mit fognak rólam gondolni a többiek? JeongGuk... annyira sajnálom... 

Jimin szemszögéből:

Szélesen mosolyogva nézem a mellettem fekvő lány arcát. Édesen az oldalára fordulva szuszog a plüssök között, majd az oldalára fordul és pár tincse az arcába lóg. Óvatosan nyúlok a fürtök után, majd kisimítom a pofijából, és egy lágy puszit nyomok az orcájára. Szorosan bújnék hozzá, de megcsörren a telefonom. Azonnal a nadrágomért nyúlok, ami az ágy végén hever, és benne világít a telefonom. Felveszem és felállok a barátnőm nyughelyéről és rá nézek. Lassan mocorog és motyog pár érthetetlen szót, de vissza alszik. Alsónadrágban megyek ki a szoba elé.
- Szia. Mi az JeongGuk? - zárom be magam mögött az ajtót és neki támaszkodok.
- Szia. MiHi már egy órája elment innen, mert azt mondta valami dolga van és haza kell ugrania. Nem hívott fel pedig megígérte, hogy telefonál. Véletlenül nincs ott?
- Hát itt senki nincs Kookie. - pillantok le a lépcsőn, de semmilyen mocorgást, vagy hangot nem hallok. - Csak nincs semmi baja. Ugye?
- Nagyon remélem, hogy jól van... Már vissza kellett volna érnie. - aggódva sóhajt a telefonba a barátom, majd mély levegőt vesz.
- Rendbe van, csak lehet lemerült.
- Jimin... - hallom meg a picim hangját a szobából. - Hol vagy?
- Mennem kell JungKook. Ha ide ér azonnal hívlak. Szia.
- Köszönöm, Hyung. Szia, üdvözlöm SeoHyeont. - kinyomja a telefont és mély levegőt veszek. MiHi otthagyta őt? Ez képtelenség.
Vissza fordulok a szobába és bemegyek. Elmosolyodok, ahogy meglátom a kis angyalkámat az ágyon ülve meztelenül, mellkasig betakarózva. Mellé ülök és magamhoz ölelem.
- Kivel beszéltél? - pillant fel az arcomra és hátra tűri a szabad kezével a haját, a másik kis kacsójával erősen tartja a takarót a melle előtt.
- JungKookkal. Nem tudja hol van MiHi, mert egy órája eljött tőlünk és azóta nem hívta pedig azt mondta neki, hogy hívja. - simogatom a meztelen hófehér vállát.
- Ugye... Ugye jól van? - néz rám aggódva. - Itthon sincs és senki nem tudja hol van? Jimin, mi van ha baja esett? Már elmúlt nyolc óra és elég sötét van, ő pedig egyedül járkál az utcákon!
- Ne aggódj, picikém... - csókolok a nyakába. - Már nagylány... Biztos jól van... 

MiHi szemszögéből:

Fél óra múlva engedi el a kezeimet és dől be mellém. Kivörösödött szemekkel, és teljesen könnyes arccal bámulom a plafont. Lassan húzom a mellkasom elé a kezeimet és zárom össze a lábam. Nehezen tudom eldönteni, hogy melyik testrészem fáj jobban. Az altestem, a csuklóim, vagy a szívem, ami teljesen össze tört és folyamatosan sírhatnékom van. Eddig senki nem volt még velem ennyire durva és kegyetlen. Akaratomon kívül tett velem olyat, amit én nem akartam és elleneztem. 

- Na mi az, bébim? - fordul az oldalára és gúnyosan mosolyogva néz rám. Megrémülve remegek meg és csak undorral tudok az arcára nézni. - Annyira jó volt, hogy szóhoz se jutsz? - kuncog fel, majd hosszan sóhajt és felül.

- Borzalmas volt... - ejtem ki nehezen az ajkaim közül. Az arcán enyhe düh jelenik meg és a szorítás miatt vörösre színeződött csuklómnál fogva ültet fel, majd egy elég erős pofonnal jutalmaz. Össze szorított szemekkel dőlök vissza az ágyba és az arcom elé emelem a kezem, a hasamhoz húzom a lábaimat, így össze gömbölyödök. Némán kezdek újra sírni, de ő még is meghallja és felnevet. 

- Kapsz fél órát, hogy eltűnj innen. Értetted? - túr bele a hajamba, majd a fejemre puszil. - Ha elmondod bárkinek is mi történt... Ez az egész lesz a legkevesebb bajod. Shyo biztos szépen nyögne alattam... A kis szüzike. - röhög fel. 

- Értettem... - szipogóm el. 

Feláll az ágyról és a fenekemre paskol, majd magamra hagy, a hűvös és kihalt hálóban. Nehezen ülök fel és törlöm meg a szemeimet, de ahogy magamra nézek undorodni kezdek magamtól. Leakarok zuhanyozni, hogy megszabadulhassak a mocsoktól és a bűntől, de egyiken se fog segíteni a meleg víz. Rosszul érzem magam, legszívesebben itt helyben megölném magam a történtek után, de nem akarom, hogy Shyo így járjon. 

Nehezen kelek fel és sietve veszem magamra a ruha darabjaimat. Megszégyenülve és megsemmisülve érzem magam. Utoljára két éve éreztem magam így, mikor megtudtam, hogy BamBam életem első együtt létét rögzítette, de ez most ezerszer rosszabb és kegyetlenebb.
A szememet törölve sétálok ki a hálóból és egyenesen az bejárati ajtó felé veszem az irányt, de SungKi megállít.
- Azt akarom, hogy elmond JeongGuknak, hogy megcsaltad velem. - mosolyog rá gúnyosan. Meglepődve nézek rá.
- T-Tessék...? - kérdezem döbbenten.
- Mond el a drága barátodnak, hogy lefeküdtél velem... és élvezted... - nyalja meg a száját és újra végig mér. - Vagy a kis barátnőd lesz a következő teszt alanyom az ágyban... 

2. Évad 30. Fejezet: ... ha Jimin lenne az utolsó srác +18

MiHi szemszögéből:

Hetek teltek el mióta elkezdődött a forgatás, de már így is lassan a sorozat felénél járunk, ami egy kis fel frissüléssel tölt el. Az pedig, csak rá tesz egy lapáttal, hogy most JeongGukéknál vagyok és a fiúk lesik minden sóhajom, igaz csak nagyobb szünetekben, amikor megszakítják a filmet, vagy a sorozatom. Kényelmesen elhelyezkedve ülök a kanapén és JungKook ölében tartom a lábam. Jimin kivételével, akinek dolga volt most mind annyian a tévét bámuljuk. 

- Nem értem mi dolga lehet ilyenkor Jiminnek... - sóhajt szomorúan HoSeok, majd az asztalon lévő egyik zacskó sajtos élelemért nyúl, majd magához veszi és óvatosan kibontva kezdi eszegetni. 

- Nem mindennap van az embernek szülinapja. Biztos Shyoval töltik. - válaszol félvállról YoonGi. Bár engem eléggé felkavar amit mond. - Nem mondta neked a kislány, hogy mit tervez? - pillant rám. 

- Azt mondta össze pakolja a szobáját, mert rumlis és nem bírja elviselni. Egy szóval se említette hogy elmegy otthonról Jiminnel. - a válaszomra gúnyosan mosolyodik el és megrázza a fejét, majd az asztalra pillant. 

- Amire én gondolok, nem kell elmenni otthonról. - pillant a szemembe. 

Kővé dermedek és fal fehérré változok. Meg se bírok szólalni és még a levegő vétel is nehezen megy. Nem... Én ismerem azt a kislányt aki otthon rendezgeti a plüss állatait. Ő soha nem menne bele ennyi évesen a szexbe. Tudom. 

- Képtelenség, hogy egy olyan édes lány csak így oda dobná magát egy rejtet szex állatnak. - rázza meg a fejét Jin és keresztbe fűzi a karját a mellkasa előtt. - Jimin lenne az utolsó srác, akinek ha lány lennék oda adnám magam. 

- De te fiú vagy. - vágja rá TaeHyung. - Gondolj bele, ha Jimin nő lenne és ugyan ilyen perverz lenne. Első lennék a váró listáján egy jó menetre. 

- Befejeztétek? - sóhajt hosszan NamJoon és leül mellém. - Ez már elég kellemetlen. Jimin nem nő és ti se vagytok azok. Elég legyen a fasságokból, mert rosszul leszek.
- Elnézést. - sóhajt Tae és bűnösen hatja le a fejét.
Pár percig néma csend ül az egész nappalira, de JeongGuk a combomra simít, majd megszólal.
- Jimin kérdezte tőlem, hogy nem-e maradsz itt estére. - mosolyog rám. - Nem lenne jó, ha kicsit kettesben lennénk? Az utóbbi hetekben nem sokat voltunk együtt.
- Szívesen maradok. Holnap pedig pihenhetünk ameddig szeretnénk. - teszem az állára a kezem és megcsókolom. - Esetleg... Romantikázhatunk is... - suttogom a szájára, mire azonnal elmosolyodik és az ajkára harap, természetesen ezt én se bírom ki és én is megharapom azokat az édes rózsaszín ajkakat.
- Csak, ha csendes leszel... - húz az ölébe.
- Gyerekek! Kérlek titeket ne itt! - emeli meg a hangját Suga, mire mind ketten felnevetünk. A nevetésünkbe a telefonom csengése szól bele. A kezembe veszem és elolvasom a privát számról érkezett SMS-t. "Gyere át a következő címre amit küldök. Beszélnünk kell, ha nem jössz bajok lesznek. Su."

Shyo szemszögéből:

A szobámat pakolászom. Örülök, hogy Bingo szoba pakolásra fogott, így legalább nem kell Jiminnel lennem a szülinapján. Tudom, hogy bunkó és köcsög dolog, de én még félek és nem merem elmondani neki... Ezért nem is szóltam, hogy ma egyedül vagyok itthon.

Éppen a ruháimat hajtogatom a szekrénybe amikor valaki csenget. Lepakolok az ölemből és lesietek a szobámból. Kinézek a kukucskálón és Jimin édes pufi arcával találom szembe magam. Azonnal a kukucskálóba néz és integetni kezd.  Ellépek az ajtótól és a mellkasomhoz emelem a kezem. Nagy levegőt veszek és kinyitom az ajtót, de az ajtó csak éppen, hogy kinyílik a lánctól.

- Szia. - szólal meg mosolyogva és végig mér.

- Szia... - kukucskálok ki és nem merek a szemébe nézni.

- Nem engedsz be? Talán félsz hogy elrabollak? - az ajtóra emeli a kezét és tol rajta. - Jöttem segíteni pakolni. - hatalmas mosollyal az arcán mered rám. Pakolni... Ahha...

- De... Kupi van... - hajtom le a fejem, majd sikerül a szemébe néznem.

A barna - szinte fekete - szemei úgy csillognak mint egy szépen csiszolt gyémánt. Nincs szívem elküldeni. Annyira aranyos, hogy eljött. Igaz nem a pakolás miatt, de azt mondja azért jött és ez annyira kedves tőle.

Elmosolyodva nyitom ki az ajtót és engedem beljebb. Besétál és bezárom mögötte az ajtót.

- Egyedül? - fordul felém és megfogja a kezem. Az egész testem megrezzen és liba bőrös leszek.

- Igen... - a földet kezdem fürkészni. - De lassan jönnek a lányok... - remélem megérti az utalásom arra, hogy nem és nem! Nem fogok most lefeküdni vele!

- MiHi JungKook szobájában tölti az estét Bingo meg... Nem tudom, de ő se fog haza jönni. - húz magához. - Kettesben tölthetnénk az éjszakát... - a derekamon kezdi pihentetni a kezeit és az orromhoz érinti a sajátját.

- Ji... Jimin... - az arcom lángra lobban és vörös színűvé változik. - Én... Tudom, hogy megígértem, de... - lehunyom a szemem. - Félek...

- Értem... - érzem a hangján a csalódottságot ami egy könnyed sóhajjal csúszik ki.

- Azért megcsókolsz? - kinyitom a szemem és felnézek rá.

Elmosolyodik és lassan hajol a számhoz. Óvatosan és gyengéden érintjük össze a szánkat. Annyira édesen csókol, de hamar válik szenvedélyessé és óvatosan simít a fenekemre. Megrezzenek és elhajolok tőle.

- Elfelejtettem, hogy... Bocs... - ellép tőlem és ismét körbe néz. - Akkor... Segítek pakolni.

- Rendben. - mosolygok és megfogom a kezét. Felvezetem a szobámba és benyitok. Még mindig hatalmas kupi van...

- Ohh... - sétál beljebb és körül néz. - Mennyi plüss. - vesz fel egyet a kezébe és az arca elé teszi. - Szia! - kezd maci hangon beszél. - Maci úr vagyok.

- Hülye! - lépek közelebb hozzá és elveszem a kezéből a macim. Pár centire van az arcunk egymástól és valami... Megindul bennem. Az ajka után kapok és a nyakába karolok. Szenvedélyesen csókol vissza és az ágy felé húz. Amint úgy gondolja, hogy közel vagyunk hozzá rá dőlünk. Azonnal felém telepedik.

- J-Jimin... - nyitom ki a szemem. A mellkasára emelem a kezem és eltolom magamtól. - Ne...

- Sajnálom... - hajol messzebb és végig fürkészi az arcom. - Azt hittem... Meggondoltad magad... - az ajkamra pillant és egy csókot lehel rá. - Kényelmes így... Csak... - dobál le pár plüsst. - Most már tökéletes... - mosolyodik el.

- Megcsókolsz...? - suttogom és a vállára csúsztatom a kezem.

Vigyorogva hajol vissza az ajkamhoz. Mind ketten lehunyjuk a szemünket és folytatjuk a csók csatát. Addig megy a nyálcsere még A kezét meg nem érzem a hasamon felfelé vándorolni. Megrezzenek és nem csókolok vissza. Nyöszörögni kezdek és mozogni alatta.

- Elég... - szabadulok meg a szájától. - Nem akarom Jimin! - emelem meg a hangom. - Fejezd be, kérlek...

- Akarlak... SeoHyeon... - a fülemhez hajol és belesuttog. - Most...

Hevesen kezd verni a szívem. Én is akarom őt... Annak ellenére is, hogy rettegek.

- Ígérd meg, hogy óvatos leszel... - sóhajtok. - És... vigyázz rám. - nézek a szemeibe.

- Gyengéd leszek... - a nyakamra lehel egy csókot. Édesen kezdi nyalogatni és gyengéden megszívja a bőröm.

Lehunyom a szemem és felsóhajtok. Ez... Fantasztikus. Még soha nem érzetem ilyen érzést. Az egész testem liba bőrös és teljesen fel vagyok pörögve. A szája alatt ég a bőröm.

A derekamra ül és leveszi a pólóját. Végig mérem a kicsit husis hasát amin még látszódnak a kockák. Elmosolyodok és a hasához emelem a kezem. Félve simítok végig a hasán.

- Bátrabban... - a kezemre teszi a kezét és szorosan préseli a kezem a hasához, majd végig húzza egészen a mellkasáig, vissza a hasa aljáig. Elengedi a kezem és már egyedül simogatom a bőrét. Halkan sóhajt fel és hátra billenti a fejét. Elmosolyodok.

- Levehetem a tiédet is? - a nyakamat kezdi cirógatni.

- Szégyenlős vagyok... - pillantok el az arcáról. - Nem is kicsit...

- Talán... - néz szét a szobámban, majd fel pattan és a rózsaszín sálammal tér vissza hozzám. Felültet és a szememhez emeli, majd megköti hátul. - Így jobb?

- N-Nem látok semmit. - dadogom és megkeresem az arcát, majd a száját és megcsókolom. - Majd leveszed...?

- Ha nem fog zavarni akkor igen. - suttogja az ajkamra. - Csak szólj, ha látni akarsz...

Bólintok és elengedem magam. Érzem az ujjait a hasamon, ahogy elkezdik felfelé húzni a pólóm. Felemelem a kezem, hogy le tudja venni rólam. Ahogy eldobja hideg levegő éri a mellkasom ahol nem fedi a melltartó. Érzem, hogy a hasamra simít miközben elkezdi kigombolni a gatyám. Lassan kezdi lehúzni a nadrágom. Amint meztelen a lábam végig húzza a kezét a combomon.

- Gyönyörű vagy... - a nyakamhoz hajol és puszilgatás közben dönt a hátamra.

A kulcscsontomat csókolja, majd nyalja meg. Megremegek és A fejem alatti párnára markolok és oldalra fordítom a fejem. Hagyom, hogy megszívja a bőröm, de nem erősen. Egy darabig kényezteti a nyakam és kulcscsontom, majd elhajol és fel áll rólam.

- Jimin. - ijedten szólalok meg. Feljebb ülök, de azonnal találkozok a szájával. Rövid csókot lop.

- Itt vagyok... - az arcomra simít. - Nem hagylak magadra...

Vissza feküdnék, de megakadályozza. A hátamra simít és megkeresi a melltartóm. Egy mozdulattal kapcsolja ki.  Érzem, hogy az anyag elválik a forró bőrömtől. Égni kezd az arcom. Még inkább izgulni kezdek amikor az oldalamat kezdi cirógatni. Hatalmasat nyelek. Miért nem mond semmit?

- Aranyosak... - a puha vérrel telt ajkait érzem a bal mellemen. Egy csókot lehel rá. - Tiszta libabőr vagy... Pedig meleg a bőröd...

Látni akarom amit csinál velem.

- Vedd le... Kérlek... Látni akarlak...

Kiköti a sálat és eldobja. Végig mérem és csak az alsója van rajta. Lehunyom a szemem és a hátamra fekszem. Felém hajol és a keblemre teszi a kezét. Óvatosan markolja meg a jobbat, a balt pedig tovább puszilgatja.

- Nem is annyira picik... - suttogja a mellbimbómra. - Pont tökéletesek és én vagyok az első aki látja őket, és hozzájuk érhetek... - a szájába veszi és a nyelvével kezdi kényeztetni.

- Jiminh! - hangosan nyögök fel és össze szorítom a szemem. A hátam ívbe görbül a furcsa érzéstől.

Elhajol tőlem és az arcomra teszi a kezét. Kinyitom a szemem és az övébe nézek. Homályos a tekintete. Ennyire be lehet indulva?

- Tovább mehetek...? - suttogja a számra. - Vagy hagyjuk abba?

- Én is akarom... Folytasd... - szájon puszilom és lehunyom a szemem.

Feláll rólam és érzem, hogy lefelé kezdi húzni a bugyim. Össze szorítom a szemem. Kibújtatja a lábaimat belőle, majd eldobja. Lassan nézek rá. Az egész testemet végig méri, többször is, majd körbe nyalja az ajkát, végül pedig rá is harap. Vissza mászik felém és megcsókol. A combom belső felét kezdi simogatni. Élvezem a gyengéd csókját még a nyelve az enyémhez nem ér. Megremegek és eszembe jut amit mondott mikor randizni mentünk. Jimin mindig megtartja az ígéreteit?

- Először az ujjammal fogom csinálni... - suttogja a számra. - Felkészítelek... Gondolom még nem csináltad magadnak se...

- F-Fájni fog? - nyitom ki a szemem.

- Egy kicsit. - mosolyog. Az a perverz vigyor ami az arcán ül... - De ígértem, hogy óvatos leszek és vigyázok rád...

Elmosolyodok és várok. Ahogy hozzám ér oda lent becsukom a szemem. Simogat és felsóhajtok. Az első nyögés is kiszalad a számon. A párnámba markolok amint az egyik ujja eltűnik bennem. Kicsit feszít, de annyira nem vészes. Mozgatni kezdi ki-be. Folyamatosan sóhajtozok és mély lélegzeteket veszek. Hallja a hangomon az élvezetet így a következő ujja is csatlakozik. Fáj. Nem nagyon, de kellemetlen.

- Na...? Milyen...? - suttog a fülembe Jimin. - Jó...?

- I-Igen... - sóhajtok fel hangosan. - Nagyon jóh... - emelem meg a hátam.

Kihúzza az ujjait és motoszkál. Lassan nyitom ki a szemem. Azonnal megpillantom a huszonegy éves hímtagját. A zavarom még nagyobb lesz. A-Azt belém akarja rakni?! Félve harapok a remegő ajkamra. Le kell higgadnom...

Felém fordul és elmosolyodik.

- Ennyire kíváncsi vagy? - az ágyra mászik és mellém ül. Megfogja a kezem és a farkához emeli. Óvatosan zárja rá az ujjaimat. - Érzed milyen kemény...? - aprót bólintok. - Ez csak miattad ilyen...

Kicsit rá markolok, majd elengedem.

- E-Ennyire vonzónak találsz...? - nézek a combjára.

- Igen. - kibont egy kis zacskót és magára húzza. - Tudod ez mi? - hevesen bólogatok. - Rendben. - felém mászik és megfogja a kezemet. Össze kulcsolja az ujjainkat. - Fájni fog, de csak a szemembe néz. Gondolj a hangomra... - a másik kezével a nyílásomhoz irányítja magát. Megérzem őt és megrezzenek. - Szeretlek...

- É-Én is... - válaszolok és elindul befelé.

Össze szorítom a szemem és csak a hangján jár a fejem. Sajnos a fájdalom nagyobb mint gondoltam. Könnybe fut a szemem és zokogni kezdek mire teljesen beér.

- Nagyon fáj! - szorítom meg a kezét. - H-Húzd ki!

- Mindjárt jobb lesz. - simít az arcomra nyugtatásképpen, de elrántom az fejem. - Shyo csak egy kicsit bírd még.

- Nem érted, hogy fáj!? - ordítok hangosan sírás közben. Felhúzom a lábam és ficánkolni kezdek. Feszít és szúr. Ez valami borzalmas! Ezért van oda annyira Bingo és MiHi?! Ezért?! Mintha egy kínzás közepén lennék. A feszítő és szúró érzés nem enyhül és csak bestresszezlek tőle.

- Nyugodj meg! - fogja le a kezeimet. - Kérlek! A mozogsz csak rosszabb lesz!

Lassan nyugtatom le magam. Lehiggadok és kezdem megszokni, hogy bennem van. A sírás abba marad és kinyitom a szemem. aggódva néz az arcomra.

- Jobb? - engedi el a kezem és az arcomra simít, hogy letörölje a könnyeimet.

- Igenh... - lihegek.

Lassan kezd mozogni. Felnyögök és a nyakába karolok. A lábaimat köré csavarom. Egyszerre nyögdécselünk ahogy gyorsít a tempón. Tévedtem... Ez nagyon jó!

Talán húsz perce csináljuk és megindul egy érzés annyira... ismeretlen és zavaros. Libabőrös leszek és kirázz a hideg. Nem engedem el, sőt. Még inkább magamhoz húzom. Hangos vonyítással jelzem neki, hogy elértem az érzés végét. Ő is hangosan élvez el. Azonnal kihúzódik és mellém fekszik.

- Boldog... Születés napot... ChimChim... - lihegek.

- Köszönöm. - felül és szájon puszil, majd fel áll és lehúzza az óvszert. Levesz a polcomról egy zsepit, abba csomagolja bele és a kis kukámba dobja.

Mellém fekszik az ágyra és én azonnal hozzá bújok. A mellkasára teszem a fejem, majd felnézek rá és a férfias állára csókolok. Magunkra rántja a takarót, a vállamat kezdi simogatni.

- Tetszett? Jó volt? - puszilja meg a fejem tetejét.

- Mikor ismételjük? - nézek fel rá mosolyogva.

Elneveti magát és én is kuncogni kezdek. Szorosan ölel magához és a bal kezével kezdi a hasam simogatni. Soha nem éreztem még magam ekkora nyugalomban és védelemben. A szívem hevesen ver, ahogy az elmúlt fél órára gondolok. Nem is értem miért tartottam eddig ennyire ettől az egésztől. Jimin egy remek srác, akibe én örülten szerelmes vagyok és áldom az eget, hogy ő volt az első.

- Van nálam még egy óvszer... - hagyja abba a nevetést Jimin.

- Nem... Ma már nem... Túl fáradt vagy... - teljesen a mellkasának nyomom a fejem és lehunyom a szemeimet.

- Rendben... Aludj csak...

2. Évad. 29. Fejezet: Nővérek +18

Suga szemszögéből:

A kanapén ülve pihentetem a befáslizott bokám az asztalra ejtve. Félig bedugott füllel nyomkodom a gépem, és az új dalon dolgozok. A többiek vért izzadva edzenek és gyakorolnak a próbaterembe, még én a heverőn pihenek, nyugodtan és magányosan. Imádok egyedül lenni az üres lakásban és a csendben. Annyira megnyugtató és kellemes. Ezt a nyugalmat mindig eltudnám viselni.

A dal második sorát írogatom amilkor megszólal a lakás csengő. Leteszem az ölemből a gépem és kihúzom a fülemből a fülesem. Lassan emelem le a lábam az asztalról és a földre rakom, végül a kanapénak támasztott botért nyúlok és annak segítségével állok fel. Nehezen indulok meg a bejárati ajtó felé sántítva. A hónom  alatt a bottal állok meg és nyitok ajtót. Magam felé húzom az ajtót és meglesem ki jött, de megfagy bennem a vér, amint meglátom a két iker lányt. Ők csak szélesen mosolyogva állnak, maguk előtt össze kulcsolt kézzel. Már csak ők hiányoztak... Mit akarnak itt? 

Enyhén húzom el a szám és támaszkodok meg az ajtó keretében. Beljebb hajtom az ajtót, tovább nézem a két lányt. 

- Miért jöttetek? - a tekintetem a két lány között cikázik felváltva és végül Darcin áll meg aki hamarabb megszólal mint a nővére.

- Hallottuk, hogy baleseted volt és, hogy ki ment a bokád. Azért jöttünk, hogy segítsünk. - tol az ajtón a fiatalabbik mosolyogva. 

- Erre semmi szükség. - rázom meg a fejem. - Tökéletesen elvagyok egyedül és ti csak zavarnátok a munkámban. - tolom meg az ajtót és sikerülne bezárnom, de Daria is tolni kezdi befelé, így kénytelen vagyok kinyitni nekik. - Ha zavartok nagyon megbánjátok... - sarkon fordulok és vissza tipegek a kényelmes kanapémra, majd leülök, a mankót a szófának támasztom és felrakom a lábam az asztalra, végül pedig az ölembe veszem a gépem és folytatom a munkát, még a két lány besétál és bezárják az ajtót. Félszemmel figyelem ahogy körbe néznek a lakásban. Utoljára pedig engem mérnek végig, de én csak sóhajtok és a laptopomra koncentrálok. 

- Mit csinálsz? - sétál hozzám Darci. Leül mellé, majd azonnal hozzám búj. Átkarolja a szabad karom és a vállamra hajtja a fejét. 

- A munkán és nem szeretem, ha zavarnak közben. - rántok kicsit a vállamon, hogy sikerüljön megszabadulnom tőle, de nem is érdekli. Erősen tart közel magához közben pedig a monitort nézi.

- Én is megakarom nézni. - mellém helyezkedik Daria és a jobb kezemet is átöleli, így használhatatlanná válik mind két kezem. - Eddig nagyon jó. - kuncog a fülembe, majd óvatosan nyalja végig a fülkagylóm. - Ügyes vagy... - suttogja bele. 

Megrezzenek és egy pillanatra elfelejtek levegőt venni. Enyhén kikerekedik a szemem. 

Ettől féltem a legjobban. Két örült tyúkkal lenni kettesben akik kiéhezve vágynak rám és a szexre. Elküldhettem volna őket, de helyette kinyitottam nekik az ajtót és most hagyom, hogy a fülemet szopogassa az egyik.
- D... Daria... - húznám el a karom, de nem engedi. A fejemet döntöm oldalra, hogy elszakadjon a fülem a szájától, viszont a másik oldalról is a fülcimpámra harapnak. Ketten kezdik kényeztetni a fülem és nem bírom ki. Halkan sóhajtok fel, egyenesbe állítom a fejem és lehunyom a szemeimet. Nem ellenkezek, mert kifejezetten tetszik amit csinálnak.
- Tetszik Sugar...? - lágy, vággyal telt hangon szólal meg a bal oldalamon ülő Darci. A keze végig simítja a mellkasom, majd a hosszú körmeivel kezd játszani a pólómon.
- Igenh... - sóhajtok fel a kacér játéknak köszönhetően. - De... Elég...
- Lazulj el Sugar... - veszi ki az ölemből a gépem Daria. A lábam mellé teszi az asztalra, majd vissza tér hozzám és a fülem helyett a nyakamat kezdi csókolgatni. Az ő keze is beindul és akcióba kezd. Végig cirógatja a combom, majd az egyik ujja végig siklik a nemességemen, amit csak a farmerom, és az alatta lévő vékony alsó véd. Éles sóhajt engedek szabadon. A keze után nyúlok, de sajnos a fiatalabbik hamarabb éri el a kezem és össze kulcsolja az ujjainkat.
- Ne ellenkezz... Ha rossz fiú vagy megbüntetünk. - kuncog a fülembe a lány az édes hangján. Lágyan csókol a fülem mögé, majd elengedi a karom és az állam alá nyúlva fordítja maga felé a fejem. Lehunyt szemekkel csókol a számra és kezdi birtokolni az ajkaimat. Lassan csókolok vissza és a szabad kezemmel simítok a nyakara. Bele kuncog a csókunkba és a már alig sárga hajamba túr. Daria lassan húzza le a farmernadrágom cipzárját és engedi a két anyag köze az apró kacsóját. Fél szemmel követem végig amit csinál és teljesen abba hagyom a csókot, amikor a lány rám fog. Darci ajkai és fogai közé nyögök. Elszakadok a lánytól és az ujjainkat is szét szedem. Az idősebbik kezéért nyúlok, majd kiveszem a nadrágomból. Ha így haladnak felfogok izgulni és azt most nagyon nem akarom bármennyire is vonzó, hogy két lány kényeztessen.
- Fejezzetek be és menjetek haza. - megtörlöm a szám, felhúzom a cipzárom.
- YoonGi, ne akard, hogy durván játszunk tovább. - markol a hajamba Daria, ennek hatására hátra húzza a fejem. Fájdalmasan sziszegek fel.
- Ne bántsd! - simít az arcomra Darci. - Ez fáj neki. - puszil a keze helyere. Jól esik a a gyengeség amit a fiatalabbiktól kapok.
A nővére csak halkan sóhajt, majd el könnyű mozdulattal lendíti át a lábat rajtam, így az ölemben foglal helyet.
- Tényleg menjetek haza. - nézek a két lányra. - Dolgoznom kell.
- Elmegyünk, de... - hajol a fülemhez az ölemben ülő. - ... előtte dugj meg minket...
Istenem... Már csak ez hiányzott. Nem mondom, élmény lehet egyszerre két lánnyal dugni, főleg, hogy mind ketten modellek, de valahogy most semmi kedvem ehhez akár mennyire is dögösek. Viszont, ha utána elmennek akkor ezer örömmel.
- Jó... - csókolok a nyakára a lánynak. - Viszont én vezetek.
- Nem, nem. - kuncog Darci. - Mi vezetünk. - kezd a hajammal játszani. - Úgy csináljuk, ahogy mi akarjuk.
Csak bólintok. Semmi értelme nincs erről vitát nyitni. Csak rendezzük le és húzzanak innen.
- Én itt akarom. - Dariara irányul a kisebb figyelme. - Gondolom megint te kezded...
- Természetesen. - kuncog a lány. Egy könnyű mozdulattal dobja le a kivágott pólóját, így teljes látványt kapok a melléről, amit csak egy melltartó ural. Végig vezetem a kezem az oldalán, majd a hatához nyúlok és könnyedén csatolom ki a melltartóját. Egyedül bújik ki belőle és a pólója után dobja. Végig szemlélem a melleit és elmosolyodok. Senkinek nincs ekkora mázlija mint nekem.
- Az ajkadat harapdálod. - végig simít magán még el nem jut az agyamig, hogy tényleg az alsó ajkamat rágcsálom. A kezemért nyúl és a mellére helyezi a tenyerem. Vadul markolom meg, mire felnyög és enyhén hátra dönti a fejét. Ahogy végig merem a mellétől felfele a gyönyörű bőrét elkap a vágy. Annyira rég voltam már lánnyal testileg, hogy nem is emlékszem az igazi orgazmusra, ami az egész testemet átjárja, de most kettő szuper modell kér fel olyan dologra amire más biztos nem.
Mire feleszmélek már teljesen meztelenül ülök a kanapén, az ölemben a csupasz Dariával. Ez az egész szituáció olyan mint egy drága pornófilmben. Mi egymást faljuk, még a percekkel fiatalabb Darci bugyira vetkőzve ül mellettünk és a hajamat simogatja, időnként beletúr. Daria lassan fordul le rólam és egy apró zacskót vesz ki a táskája kisebb zsebéből. majd könnyedén tépi fel és a merevségemre csókol, ami még inkább megmozgat testileg, mivel minden porcikám beleremeg. Lehunyt szemekkel élvezem, ahogy felhúzza rám a gumit, majd vissza fordul az ölembe és a nyakamra csókol. Elmosolyodok és a derekára simítok, majd rá fogok. Lassan ereszkedik rá és teljesen eltűnik benne a teljes hosszam. Kéjesen nyög fel és billenti hátra a fejét, így a teljes nyaka gyönyörű látványában élvezkedhetek az alsó végtagommal együtt, ami végre újra megtöltődik vággyal és élettel. Már ideje volt, hogy végre kivirágozzon akár egy rügyező rózsa. Még is van benne valami jó, hogy eljött ez a két szépség és felkínálják magukat nekem, illetve kényszerítenek rá.
Erősen szorítom az oldalát és élvezem a folyamatos mozgását, amit a teljes testével csinál, vagy csak a csípőjét mozgatja előre hátra, Egyre hangosabban nyögök, ahogy a csúcs felé haladok az ölemben ülő lánnyal, de ahogy ő elélvez le is száll rólam, így felizgulva maradok. Lihegve hajol a fülemhez és simít végig az arcomon.
- Meghagylak a húgomnak... - suttogja el, majd bele csókol a halló szervembe.

Darci egy mozdulattal kapja le magáról a csipkés francia bugyiját és úgy emelkedik felém akár egy porcelán baba, ami csak arra vár, hogy valaki óvatosan, és gyengéden, vigyázva felmelegítse a hűvös, fehér bőrét. Ez a lány pont olyan érzéseket kelt bennem mint MiHi fiatal korában. Szenvedélyt és tűzet, hogy az enyém legyen...
Kínzó lassúsággal ül bele a férfiasságomba akár csak a nővére, de sokkal szenvedélyesebben és mélyebben kezd rajtam mozogni. Teljesen magamhoz ölelem a lány testét és a fülébe nyögök akárcsak ő az enyémben.
- Máskor is... akarok veled... szexelni... - suttogom el remélve, hogy Daria nem hallja meg.
- Én is... - mosolyodik el és a nyakamba puszil. - Úgy, hogy... csak az... enyém vagy... - lihegi el. Kénytelen vagyok egy picit megszívni a nyakát, de vigyázok a bőrére, viszont így is sikerül egy kis nyomot hagynom. Túl érzékeny a kislány bőre... Imádom...
Teljesen benne élvezek el és átkozom a rám húzott gumit, hogy határt szab a kettőnk teljes gyönyörének, de azért örülök, hogy valaki feltalálta az óvszert. Lassan, lihegve hagyja abba a mozgást az ölembe ülő lány, majd elhajol tőlem és a hajába túrva mosolyog rám.
- Foltos lett a nyakad. - közli vele a tényt, a nővére, mire ő azonnal pont a foltra kapja a kezét, először megijed, majd elmosolyodik és a szemeimbe néz. Vissza hajol a kulcscsontomra és erősen szívja ki teljesen lilára, de nem bírom szó nélkül. Hangosan sóhajtok fel és a derekát markolom meg.
- Az enyém vagy... édes... - suttogja el a fülembe kajlán.

MiHi szemszögéből:

Egy hatalmas zsák kajával várom a fiúkat a ház előtt, mivel JungKook állítása szerint, akivel nem rég beszéltem, azt mondta tíz perc és itt vannak, de már több mint húsz perc eltelt és senki sehol. Már az a gondolat szalad át a fejemen, hogy haza megyek és egyedül eszem meg a lányokkal ezt a hatalmas adag kaját, amit a fiúk elmondása szerint vettem meg. Az étteremben nem normálisnak néztek, hogy tizenkét főre veszek kaját, elég borsos áron, de megígérték, hogy vissza adják a pénzt.
Percek múlva áll meg a kocsi és a fiúk szállnak ki. Elmosolyodok az izzadt barátomon, akinek az arcára széles mosoly csúszik, akár csak a többieknek amint kiszállnak. Velük megyek be az épületbe és köszönnék nekik, de JeongGuk azonnal kisajátítja a szám, így képtelen vagyok köszönni. Vadul esik nekem, mivel már napok óta nem látott és én ugyan azzal a vadsággal csókolok vissza. Az ajkunk vad táncot jár a másik öt fiú jelenlétében, de egyikünket se zavarja, ennyire kiéhezve képes lenne itt helyben magáévá tenni, olyan szenvedélyes... és én hagynám magam.
- Na jól van! - szól ránk Jimin nevetve. - Megeszitek egymást.
- Kár lenne. - hajolok el kuncogva JungKooktól, aki még mindig szorosan tart közel magához. - Annyit fizettem az ételért, hogy enni akarok belőle.
- Mindent megvettél amit mondtunk? - kérdezi nagyra nyílt szemekkel TaeHyung, amire bólintással válaszolok. - Király... - hülyén mosolyodik el és kikapja a kezemből a zacskót, majd a nyálát csorgatva veszi célba a liftet.
- Imádlak... - csókol meg röviden JeongGuk. - Tökéletes vagy.
- Ugyan már, Kookie. - nevetek fel zavaromban. - Szerencsétek volt, hogy volt nálam elég pénz mindenre. Különben egy adag csirkét hoztam volna, amit a szemetek láttára ettem volna meg.
- Tökéletes és gonosz... - rázza meg a fejét HoSeok. - Az összes lány ilyen.
Közösen liftezünk fel a lakásuk szintjére. A liftből kilépve azonban olyan látvány fogad minket, amitől padlót fog az állunk. A két ikerlány lép ki a fiúk lakásából a ruhájukat igazgatva. Haey mondta, hogy szól a lánynak, de nem gondoltam, hogy tényleg eljönnek, vagy hogy Suga beengedi őket a lakásba. Mosolyogva néznek ránk ahogy meglátnak minket.
- Vigyáztunk rá még nem voltatok itthon. A játék közben kicsit elfáradt. - kuncog Daria és vállba veregeti Jint még elsétálnak mellettünk. Hátra fordulva nézzük, ahogy elindulnak a lifttel lefelé.
- Na ne... Azt ne mondjátok, hogy YoonGi mind a kettőt... - motyogja zavartan Jimin. - A fenébe! - csattan fel.
A fiúk NamJoont és SeokJint kivéve azonnal a lakásba sietnek és nevetésben törnek ki. Hárman utoljára lépünk be, de azonnal elfordítom a fejem, amint meglátom, hogy teljesen meztelen.
- És még engem szóltál le a kanapé miatt, Hyung! - nevet JungKook.
- E-Elég! - szól a fiúkra YoonGi. Fél szemmel pillantok rá, de már rajta van az alsónadrágja és a pólója, így elemelem a kezem a szemem elől. - Nem tudtam, hogy MiHi is jön! - néz rám.
- Én hoztam a kaját. - szólalok meg nehézkesen, majd elmosolyodok. - Te csődör. Egyszerre kettővel?
- Te ne kezd el! Benned bíztam, hogy nem leszel olyan mint ezek a barmok!

2. Évad 28. Fejezet: Vérem, izzadtságom és a bokaficamom

MiHi szemszögéből:

Az ágyban fekvő JinYoung arcát és lehunyt szemeit nézem, az arcomon aggódással és értetetlenséggel. Folyamatos hőséghullám rohan át rajta, a szembe világító lámpáknak köszönhetően, amik a fényt biztosítják a felvételhez. Másodpercekig nézem a nyughelyen fekvő fiút, azonban amint megszólal a felvétel végét jelző mély hang. Azonnal megkönnyebbülök akár csak JinYoung, aki halkan kuncog fel, majd kinyitja a szemeit és felnéz rám. Elmosolyodok és ledobom magamról a kis mellényt, ami még inkább melegített a színe és az anyaga miatt. 

- Rendben! - szólal meg a producer mikrofonja eléggé begerjedve, ami miatt kénytelen vagyok a fülemhez emelni a kezem és eltorzul az arcom. - Mára végeztünk. A kellékeket és a ruhákat tegyétek le az öltözőkbe. - kapcsolja ki a zavaró mikrofont és azonnal megnyugszok. 

- Azt hittem már soha nem lesz vége. - ül le a barátja mellé, az eddig mögöttem álló JB. Óvatosan veszi le magáról a szűk öltöny zakót, majd az ágyra teríti és egy mozdulattal túrja szét a hosszú percekig csinált haját, amit erősen tartott a hajlakk és a hajhab. Az ujjai segítségével választja szét a tincseit, majd amint rájön, hogy teljesen hasztalan amit csinál, és csak arra jó, hogy kitépje a haját hosszan sóhajt és hátra tűri. 

- Te mondod? - ül fel Junior és kitakarja a lábait, majd felhúzza a mellkasához és fájó arckifejezéssel masszírozza meg az alsó lábszárait. - Azt hittem az utolsó tíz percben, hogy nincs meg a lábam. Teljesen elzsibbadt... A gyomrom pedig folyamatosan korog. Nem ülünk be valahová enni? - néz fel rám nagy szemekkel. 

- Én teljes mértékben támogatom az ötletet. - mosolygok. - Arra se emlékszem ettem-e ma egyáltalán valamit. Nagyon éhes vagyok. - kuncogok fel halkan. - De egy feltétellel. 

- Hallgatunk. - vigyorog JaeBum. 

- Nem ti hívtok meg, hanem én titeket. - indulok az öltöző felé és közben veszem le a lábaimról a magassarkú cipőt, ami a felvétel eleje óta töri a lábam. 

- Még mit nem! - szól utánam JinYoung nevetve. 

Halkan kuncogok fel és azonnal bezárom az ajtót, ahogy vissza érek az öltözőmbe. Vigyázva veszem le a forgatási ruhám és vissza akasztom a kijelölt fogasára, ugyanis a következő alkalommal is erre a ruhára lesz szükségem és egybe kell maradnia, hogy jövőhétre kitudják mosni. 

Vissza veszem a szűk farmerom és a sötétkék blúzomat. Kötés nélkül veszem fel a fekete Converse cipőm és elhagyom a lámpa leoltás után a kis öltözőm. A kijáratnál már vár rám a két fiú, akikkel a közeli kifőzdébe sétálunk, közben még fáradtan is egymást és engem nevetnek. Beérünk az étterembe és az egyik ablak melletti asztalhoz ülünk. Én az asztal egyik oldalára, JaeBum a másikra, végül pedig JinYoung az asztal szélén próbálja eldönteni hova üljön le.
- A végén állva maradsz. - nevet JB a barátján, aki végül mellé ül. - Nehéz döntés volt. - rázza meg mosolyogva a fejét, majd az asztalon lévő étlapot kezdi nézegetni. Én és JinYoung és úgy teszünk mint az asztalnál ülő legidősebb.
Hosszas étlap olvasás után végül mindhárman csirkefalatokat rendelünk salátával, sült krumplival és egy-egy pohár kólával.
- És JeongGuk mit szólt ahhoz a rengeteg csók jelenethez? - teszik le az étlapokat a fiúk, Junior pedig udvariasan elveszi tőlem és a másik kettőhöz teszi.
- Először eléggé kiakadt. - kuncogok fel és az ujjaimat piszkálom. - De szép lassan beletörődött és azt mondta, hogy ez semmit nem jelent senkinek se, szóval nem fogja zavarni, de akkor is féltékeny lesz, ha a sorozatot fogja nézni.
- Én is féltékeny lennék, ha a barátnőm más srácokkal csókolózna a tévében, de nekem annyiban jobb, hogy ilyenek miatt nem kell aggódnom, mert  nincs senkim. - pillant rám JinYoung és halványan elmosolyodik. 

Suga szemszögéből:

Lihegve támaszkodok meg a térdeimen, a padlót bámulom, ahogy minden nagy csepp izzadtságom hangosan ér le az arcomról. Legszívesebben meztelenre öltöznék és megszabadulnék az össze áztatott rövidnadrágomtól és trikómtól, na meg persze a szűk bokszertől, ami az alfelemen felfogta az összes test nedvet. Leakarok ülni, elfeküdni a hideg padlón, hogy felfrissüljek és lehűtsem a tűz forró testemet. Nem szeretem HoSeok gyakorló és edző óráit, amin kötelező részt vennem és csinálnom, igaz nagyon hatásos erősítés a lábaimnak és az álló képességemnek, de már nem bírom. Esküszöm, ha tovább folytatom az órát a mentő fog elvinni és nem fogok egy jó ideig kikerülni a kórházból.
- Folytathatjuk? - kérdezi J-Hope, akinek a hangjából ítélve nem igazán hatotta meg az elmúlt másfél óra.
Nehézkesen egyenesedek fel és fordulok hátra, de csak hárman állnak kihúzva magukat, éppen lihegve. JeongGuk a pólója aljába törölve az arcát  billenti át a testsúlyát a másik lábára, még Jimin ledobja a pólóját a terem végébe. Másik három jó madár a földön ülve pihenik ki a hosszú edzést, de a kérdésre igazán lassan állnak fel.
- Persze... - húzom ki magam nehezen és megtörlöm a homlokom, amire rá lógnak a a tincseim. - De én már alig bírom...
- Már csak fél óra. - engedi ki az ujjai közül a pólóját JungKook és rám mosolyog. - Utána hozok neked kaját, Hyung.
- Ajánlom is. - mosolyodok el nehezen.
Amint mindenki talpra áll folytatjuk az edzést HoSeok irányításával. Nehezen bírom már tartani vele a lépést és amikor ugrálni kezd teljesen megszédülök és elvesztem az egyensúlyom. A lábam oldalára érkezek le, mire erős fájdalom hasít a bokámba, így kénytelen vagyok elvágódni a földön felsziszegve. A mellettem álló Jin azonnal hozzám ugrik és nehézkesen ültet fel, majd a bokámra néz.
- Mi történt? - kérdezi TaeHyung és mindannyian körém gyűlnek, majd Jin óvatosan kezdi levenni a cipőm, de azonnal felordítok és össze szorítom a szemem. Lehúzza a bokámról a zoknimat és egy nem igazán biztató hangot add ki.
- Már most bedagadt. - jelenti ki Jimin. - Biztos kiment a bokád. Ez más nem lehet.
- Le kell vinni az orvosiba. - pillant felváltva ránk Jin.
Egy hosszú sóhaj után JeongGuk lép hozzám és az ölébe kap, reflexszerűen kapaszkodok meg a nyakában, mivel nincs kedvem leesni. Az arcára pillantok és kicsit gúnyos mosoly ül rá.
- Ne mosolyogj így, te kölyök... - sóhajtok hosszan. -  Inkább vigyél le.
Nem is mond semmit, hanem elindul velem a másodikon lévő orvosi szobába, ahol szerencsére pont bent van az orvos. Megvizsgál és kijelenti, hogy kiment a bokám, szóval napokig nem kellene megerőltetnem, mert csak rosszabb lesz. Óvatosan befáslizza, majd egy mankót add a kezembe, amivel képes vagyok kisétálni a kocsihoz, majd Jin haza fuvaroz minket.
- Édes istenem... - vetődök le a kanapéra, majd neki támasztom a járóbotomat és a kezeim segítségével teszem fel a lábam az asztalra.
- Szólhattál volna, hogy nem bírod. - ülnek le hozzám a fiúk és HoSeok aggódva pillant a befáslizott, kicsit megdagadt bokámra. - Így csak még rosszabb lett...
- Igaza van HoSeoknak. - áll fel Jin és a konyhába megy, majd a hűtőkinyitása után egy zacskó fagyasztott zöldséggel tér vissza amint óvatosan tesz rá a bokámra, de így is eléggé fáj, így felszisszenek, majd megrántom a lábam. - Ez lehúzza a dagadást.
- Köszönöm, Jin. - nézek a zöldségekre, amik szép lassan elkezdik lehűteni a fáslit, majd elérnek a bőrömhöz és áldásnak tartom a hűsítést a forró bokámon. - Sokkal jobb.
- Örülök neki. - ül le a fotelnak a karfájába, amiben NamJoon ül. Természetesen azonnal átkarolja az idősebb derekát.
- És akkor mi lesz most az edzéssel? - érdeklődik Jimin és felváltva pillant mindenkire.
- Miattam igazán nem kell leállnotok. Készülni kell a come backre és ne én legyek az, aki vissza tart titeket. Bármikor megtanulom a koreográfiákat. Ne izguljatok.
- Nem is hajthatunk most túl. Így képtelenség is lenne. - bólint Rap Monster. - Beszél a menedzserrel és megkérem, hogy legalább két hétig pihenj itthon. Addig tudsz dolgozni az új albumon.
- Na látjátok. Ez egy tökéletes ötlet és fantasztikus feladat nekem.

MiHi szemszögéből:

Az év utolsó, vizes fakó színű görögdinnyéjét eszegetem a GOT7 domjában ülve, apró darabokra vágva a gondoskodó BamBam által. Egy kis villa segítségével eszegetem egy króm tányérból, közben pedig Haey panaszkodását hallgatom a terhességről, az oldalamon Jacksonnal és JinYounggal. A két fiú értetlenül és elképedve hallgatják egy várandós nő gondjait. Szerencséjükre a srácoknak a telefonom közbe zavar, így kénytelen az unokanővérem abba hagyni a beszédet. Azonnal előkeresem és JeongGuk nevét látva elmosolyodok, majd leteszem a tálat az ölemből, amire azonnal rá kap Jackson és ő folytatja az evését. Nevetve veszem fel a telefont.
- Szia, Kookie. - mosolygok és keresztbe teszem a lábam. - Minden rendben van a próbán?
- Szia. Hát... - sóhajt hosszan. - Nem igazán, nem nekem kell bajom, hanem YoonGinak. Eléggé megsérült a bokája, félre ugrott rá és kiment, szóval most képtelen rá állni a lábára. Hetekig pihentetni kell.
- Istenem... De azért jól van, ugye? Más baja nem lett? - kérdezem aggódva.
- Nem, csak a bokája van eléggé bedagadva, de rendben van. Így most lesz ideje pihenni egyedül otthon, mert nekünk muszáj tovább gyakorolnunk. - sóhajt kimerülten a telefonba. - Ma már szerencse nem, de holnap folytatjuk tovább hatan.
- Kitartást nektek a próbához és az edzéshez. Többen ne sérüljetek meg.
- Nem fogunk. - kuncog halkan. - És a forgatás? Minden simán ment?
- Persze, hamar felvettük az első részt, még akkor is, hogy majdnem meg sültünk a hatalmas lámpák miatt. Egész jó volt, aztán elmentem JaeBummal és JinYounggal ebédelni, most pedig náluk vagyok.
- Akkor hagylak. - hallom a hangján, hogy szélesen elmosolyodik. - Érezd jól magad és hívj, ha haza értél. Szeretlek, szia.
- Szia. - teszem le a telefont, majd elteszem, mire kérdően pillantanak rám a szobában lévők. - Sugának kiment a bokája, így egy darabig nem tud edzeni és gyakorolni.
- Megsérült? - pislog rám Haey nagy szemekkel, majd kicsit gúnyosan vigyorodik el. - Lehet intézek neki két nővért. 

2. évad 27. fejezet: Huszonnégy csók

JungKook:

Egyszerre nézünk az apró növésű Jiminre, aki nem bírva magával, felváltva méreget minket várva, hogy egyikünk beszéljen és elmondjuk neki azt amiből ő szerinte sajnos kimaradt. Szinte jég hideg levegő járja át a helységet, de még is meleg érzetem támad a helyzettől és a tenyerem izzadni kezd, így képtelen vagyok az ölembe ejteni a kezeimet és megtörölni a nadrágomban. Végül a néma csend után Jin nyitja szóra a száját, így mind annyian rá nézünk, az elsők között Jiminnel, aki rettenetesen izgulva várja, hogy megtudja a szaftos pletykát, amin napokig rágódhat, bár kétlem, hogy ezen napokig tenné, sokkal inkább hetekig, az ő esetében hónapokig. Végül én szólalok meg és mentem ki Jint a válasz alól, mert jól tudom, hogy képtelen valami értelmes magyarázatot kitalálni.
- Csak annyiról volt szó, hogy ma este nem itthon töltöm a szülinapomat. - szerencsémre Jimin ezen azonnal talál fogást és elképedve néz rám. Szomorúan engedi le magát és nyitja ki a száját.
- Miért? A szülinapodon mindig filmezni szoktunk és tortát enni, de te most fel téped és tönkre teszed ezt a szokást... Mi olyan fontos, hogy ne itthon legyél ilyenkor? - pislog rám a bús tekintetével.

- MiHi azt mondta szívesen velem tölti ezt a különleges estét. - mosolygok tele dicsőséggel. - Már nem azért, de ő sokkal kellemesebb társaság és lemerem fogadni, hogy nem filmezni és tortát enni fogunk.
- Én teljesen megértem JeongGukot. - lép mögém YoonGi és a vállamra teszi a kezét, majd megveregeti, végül leül mellém és az asztalra könyököl. - Kis mázlista. - mosolyog rám egy gúnyos száj tépéssel.
- Nagyon remélem én is valami ilyet kapok Shyotól az én születésnapomra. - kuncog fel huncutul Jimin a magas hangján. Elképzelem éppen mi játszódhat le a fejében, amint az ajkára harap és még én is megremegek miatta. Elmosolyodok és megrázom a fejem, hogy kiverjem a hülye képét az arcáról.
- Na mindegy is. - állok fel és a szobám felé indulok. - Össze szedek pár cuccot, hogy hatkor, csak simán elindulhassak. - csúsztatom a farmerom zsebébe a kezeimet.
- Már most mennél, ha tehetnéd. - szól utánam Suga és persze most is elneveti a mondat felét, majd a szokásos nevetésének add hangot, ami csak pár másodpercig van, még el nem tűnök a szobámban és be nem zárom az ajtóm, majd tiszta ruhák után kezdek kutatni és amit találok azt egy táskába nyomom.
Egészen hat óráig kint tévézek a többiekkel és élvezem a szabad napunkat aminek rettenetesen örülök, mivel legalább kicsit pihenhetünk a nagy hajtás után ami egy teljes hónapig tartott. Boldog vagyok, ahogy az alvásra és az ágyamra gondolok, amiben most több mint hat órát tölthetek. Viszont ma nem a saját ágyamban fogok aludni, hanem életem legszebb lányának a nyughelyén.

J-Hope szemszögéből:

Annyira irigy vagyok JeongGukra, hogy ő bármikor átmehet a barátnőjéhez és... Ah. Pedig most olyan szívesen mennék át YeHahoz, hogy csak kettesben legyünk és olyat tegyünk mit még soha, de jelenleg igazából azt se tudom mi van kettőnk között, mert járásnak biztosan nem nevezném, mivel még a telefonszámát se adta meg, mert nem akarja, hogy a nap minden percében hívogassam.
- Én is akarok egy barátnőt. - ejtem ki a csendes szobában, amit csak a tévé hangja tölt meg. Hirtelen tapad rám a fiúk szempárja és többek között kérdően pislognak.
- YeHa nem a barátnőd? - nyúl az asztalon pihenő sós pelyhekért Jimin, de a tekintete nem tágít rólam.
- Én is ebben a tudatban éltem. - támassza alá TaeHyung egy biccentéssel és mint egy kislány a mellette ülő srác ölébe dobja a lábait és vesz a pehelyből.
- Nem tudom... - simítok a tarkómra, majd megigazítom a hajam. A kijelentésre kicsit mindenki meglepődik. - Talán egész jó most a kapcsolatunk egymással, de nem nevezném járásnak. Elég agresszív és instabil személyisége van.
- Nem kifejezés.
- Legalább a kölyöknek jó estélye lesz. - nevet YoonGi és ellopja a szerelmes VMin párostól a rágcsát. - Ha nekem barátnőm lenne, biztos minden este nála lopnám a pihenő időm.
- A merevség és jó pár szingli év beszél belőled. - venni vissza az üvegtálat Jimin, több kevesebb sikerrel. Suga hyung elemeli Jimin tömzsi ujjú kezétől a tányért és odébb is ül. - Hamar megunnád.
- Ezért választanék olyan valakit, aki nem menne az agyamra. - kap be a szájába egy - két falatot.
- Én se tudnám megunni Harat. - mosolygok szélesen. - Túl izgalmas.
- Képes lenne az a csaj megverni téged! - nyávogja el TaeHyung és nyitott szájakkal néz rám bambán. Tisztán érezhető, hogy eléggé fél a vezető stafftól. - YeHa eléggé ijesztő lány.
- Olyan mint az édes kis öccse, aki szexuálisan zaklatja MiHi unokaöccsét. - a hírre amit Suga mond eléggé meglepődünk és mindannyian felé fordulunk. - Francba... Ezt nem kellett volna elmondanom.
- Szexuálisan zaklatja? - szólal meg Jin. - E-Ezzel mire gondolsz?
- Már úgy is mindegy, szóval elmondom. Az asztalra szorította ChulMoot és kiverte neki. A nagy legény meleg. Ezt biztosra veszem, kis buzi. - mosolyog gúnyosan, ami szemmel láthatóan eléggé meghökkenti Jint és kicsit megvetően néz Sugára.
- Nem kellene így leszólnod a melegeket. - akad fent ezen egy kicsit NamJoon is. - Bunkó dolog.
- Csak nem bírom a homárokat. Ennyi. - vonja meg zárás képpen a vállát.
SeokJin dühösen áll fel és a szobájába robog elég zaklatottan, majd hangosan csapja be az ajtaját. Másodpercekkel az ajtózáródás után a leaderünk is talpra áll és egy "köszit" dobva YoonGinak tűnik el a szobák folyosóján.
- Na ezt szépen elintézted. - vakarja meg az állát Jimin és nem is igazán mer az idősebre nézni közben.
- Egy srácnak nőre kell buknia, nem pedig farokra. Nekem ez a természetes, de én nem engedném a melegeket utcára és emberek elé.
- Akkor SeokJinnek és NamJoonnak se lenne szabad színpadra állnia. - motyogja TaeHyung. - Biztosra veszem, hogy valami van köztük, mert Namnak nem szokott csak úgy kiszívva lenni a nyaka és Jin hyungnak is sok karmolása van a mellkasán. Láttam amit láttam és nem vagyok hülye. Ennyire nem. Ezek ketten nem filmezni járnak át egymáshoz olyan sokszor.
- Ne legyél hülye TaeHyung! - förmed rá a fiatalabbra Suga. - Pont NamJoon, azaz Rap Monster járna egy sráccal?
- Egy nagyon jó képű sráccal, Jin hyunggal. - teszem hozzá. - Nekem is van szemem, de erre valahogy nem tudtam gondolni. Nekem idegen ez az egész...
- Reggel is valamiről beszélgettek, és JeongGuk tisztán terelte, hogy mi szóba se jöttünk. Biztos ő tudja, hogy mi van kettőjükkel! - nyúl a telefonjáért Jimin és hívni kezd valakit.
- Kit hívsz? - kérdezi enyhén dühösen YoonGi.
- Csak Kookiet. Megtudjuk tőle mit tud! - mosolyog ördögien és kihangosítja a telefonját, majd a kanapéra teszi, így kénytelen vagyok átülni hozzájuk. - Csak vegye fel.
Min a négyen a telefont figyeljük, ami lassan csöng ki elég sokáig, de a csengés abba marad és halk lihegést hallunk meg mind annyian.
- I-Igenh...? - szólal meg JeongGuk. - Mi van Jiminh? - biztosra vesszük mind a hárman, hogy elég kellemetlen időben zavarjuk meg őt, nem véletlen ez a lihegés és a dadogás. Tae felkuncog, de Jimin betapasztja a száját.
- Tudom, hogy nem éppen a legjobbkor zavarlak, de... Nem tudod miért van NamJoon nyakán az a lila volt? Beverte? - egy pillanatra néma csend ül a vonalra és csupán a lihegés az ami megtölti a hálózatot.
- M-Mih? Miről beszélsz...? - kérdezi kicsit halkan, de a lihegése nem nyugszik. - Most... Nem alkalmash... az idő ilyen... hülye kérdésekre...
- Nem lehet, hogy nem is beverte, hanem valaki kiszívta? Mondjuk Jin? - teszi fel határozottan a kérdést Jimin.
- Hagyjatok békén... - nyomja ki a telefont.
Ezzel biztosra igazolódott Tae állítása. Valahogy nem tudom elhinni, hogy ők... úgy érnek egymáshoz mintha... Istenem...

Jin szemszögéből:

Felháborodottan sietek a szobámba és hangosan csapom be az ajtót. Csak YoonGI mondatai járnak a fejembe és a sírás kerülget. "Homárok". Az ágyamon foglalok helyet és a hajamba túrok, mikor Namjoon lép be az ajtón és aggódva néz rám, majd bezárja maga után az ajtót és mellettem foglal helyet.
- Rendben vagy? - karol át, de reflex szerűen húzódok el tőle.
- Nem... Nem rendben vagyok, hanem homár... - törlöm meg a könnyes szemeimet. - Ez az egész... Nem bírom...
- SeokJin... - sóhajt hosszan NamJoon és a combomra teszi a kezét. - Ez ne változtasson semmin... Én szeretlek...
- NamJoon én... nem fogom ezt bírni, ha így beszél rólunk a barátunk... Nem akarom ezt. - hajtom le a fejem és a combomon pihenő kezét kezdem bámulni.
- Nem akarsz engem se...? - indul felfelé a nadrágomon a kacsója és nem bírom ki, hogy ne remegjen meg mindenem. - Meleg vagy.
- Nem akarok meleg lenni... - motyogom.
- Alig értem hozzád és már most merevedésed van. Ha nem gondolsz éppen egy női testre akkor elhiszem, de ez nem igaz. - ér fel egészen a keze a nemességemhez. - Akár csak nekem...
- Én... Nem... Nem miattad van.
- Ne hazudj nekem, Jin. - emeli fel az állam és az ajkamra csókol. Lassan hunyom le a szemem és szerelmesen csókolok vissza, majd a nyakára teszem a kezem és magamra húzva fekszek el az ágyon. A lábaimat szétnyitva engedem magamhoz közelebb és teljesen hozzám nyomja magát alsó tájon. A szabad kezem végig siklik az oldalán, de elkapja és a fejem mellett nyomja le a karom a csuklómnál fogva. Jólesően engedek a szájába, a fogai közé egy mély sóhajt mosolyogva. Ő is elmosolyodik és hátrébb hajol, majd a szemeimbe néz és a fogai közé veszi az alsó ajkam, amit kegyetlenül megharap és megtép, de rettenetesen tetszik, viszont nem tart örökké ez a pillanat, mivel Min YoonGi, az az átkozott NamJoon nevét hallatva nyit be a szobába és eléggé ledöbben azon ami fogadja. Az ajkaimat tépő srác lefordul rólam és azonnal felülök, de sajnos nem csak az a meleg gyűlölő áll a nyitott ajtóban, hanem a másik három jó madár is és mind hárman ledöbbenve merednek ránk.
- Azt hiszem... Zavarunk. - motyogja el kínosan TaeHyung és inkább elfordítja a fejét, majd mély levegőt vesz és vissza tartja a nevetését.
- SeokJin én... - kezd bele YoonGi, de inkább nem is folytatja, csak lehajtja a fejét.
- Miért nem mondtátok el nekünk, hogy ti... Értitek. Együtt vagytok? - kérdezi a legtisztább hangon Jimin, de végül ő is megtörik a határozottságából és a tarkóját kezdi masszírozni.
- Mert... Féltünk. - törlöm meg a számat és valahogy az isten nem tud rá venni, hogy valamelyikük szemébe nézzek.
- Jin hyung... - lép beljebb YoonGi és most sikerül tovább mondani amit akar. - Sajnálom amiket mondtam... Egy hatalmas barom vagyok...
- Igen. - helyesel Tae. - Az vagy.
- Pofa be! - förmed rá az idősebb és kénytelen vagyok halkan felkuncogni.
- Nagyon elítéltek minket? - áll fel NamJoon és a fiúk felé fordul.
- Miért tennénk? A barátaink vagytok, sőt. A testvéreink.

JungKook szemszögéből:

Reggel sokkal hamarabb kelek fel mint a barátnőm és mosolyogva mérem végig a fedetlen mellét, amit jelenleg nem takar semmi, mivel a vékony anyag, nem tudja fedni a nagy méretű keblét és a másikat is csak éppen, hogy sikerül neki. Az ajkamra harapva méregetem a kócos haját ami a nyakába lóg, de próbálja fedni a melle feletti lila foltokat, amik az este folyamán bélyegezték meg a szinte hófehér bőrét. Képtelen vagyok betelni a látványával. A feszes melleivel és a testével, ami akár egy vázlat rajz, úgy tűnik ki a vékony takaró alól. Szerencsésnek hívhatom magam, hogy egy ilyen kincs mellett ébredhetek, aki a legszebb számomra a világon. Az egész léte csak halmozza a reggeli merevedésem okait és tesz róla, hogy a fél kemény nemességem sziklává legyen. A legjobb születésnapi ajándékom volt az elmúlt tizenkilenc évben és ha csak vissza gondolok a mozgalmas estére teljesen megremegek és elkap a vágy, hogy most rá vessem magam, de mielőtt bármit is tehetnék a nyitódó pillái állítanak meg és okvetlenül mosolyodok el, mire ő viszonozza a reggeli mosolyt. 

- Mióta játszód a perverz kukkolót? - húzza magára a takaróját és feljebb helyezkedik. 

- Tíz perce, esetleg tizenöt és csak néztem hogyan alszol. Szerintem nem perverzség, ha az alvó barátnőmet nézem. - mosolygok rá szélesen, mire ő mosolyogva rázza meg a fejét.
- Tetszett az ajándékod? - az egyik kezét a hasán pihenteti, még a másikkal oldalt túr bele a hajamba.
- Nem kifejezés... Életem legjobb születésnapja volt a tegnapi. - bújok a tenyerébe, mire ő felkuncog.
- Hogy állsz a reggelivel, Kookie? Nem vagy éhes?
- De. Ami azt illeti nagyon éhes vagyok. - az ágy melletti polcon lévő telefonom szólal meg. - Ez meg? Fél kilenc ha múlt. - nyúlok a telefonomért, majd a hátamra fekszek és MiHi nem bírja ki, a mellkasomra fekszik. Mosolyogva veszem fel a telefont, de sajnos NamJoon ordítása fogad.
- Te elmondtad a fiúknak!? - emelgeti a hangját. - Hogy az istenbe merted ezt megtenni, te büdös kölyök!?
- Nyugodjál már meg! - szólók rá, amint sikerül vissza tennem a fülemhez a telefonom. - Én nem mondtam el nekik, csak felhívtak tegnap este és kérdezgettek nem éppen a legjobbkor. Ennyi történt.
- Akkor te semmit nem mondtál?
- Semmit. - támasztom alá. - Rájöttek?
- Persze... Annyira kotnyelesek, hogy rénk nyitottak. Teljesen lesokkoltam mikor leugrottam SeokJinről.
- Könyörgök... Ne részletezd ezt. Nem az én ízlésem... - hunyom le a szemem és törlöm a terhelő információkat amiket Nam felhalmozott a fejemben. - Ha nem baj most letenném, mivel...
- Értem. Sajnálom, hogy ilyenkor zavartalak. Sziasztok, add át az üdvözletem MiHinek is. - nyomja ki a telefont és ledobom a kis polcra.
- Folyton rosszkor zavarnak. - kuncog és a hasamat simogatja. - Tegnap is, pedig nem sok kellett volna neked ahhoz, hogy a számba élvezz.
- Szerencséd volt. - puszilok a szájára. - Ez volt életem legjobb születésnapja, te egy angyal vagy... - simítok az arcára. - Ma mit csinálsz?
- Ma lesz az első próba felvétel a sorozattal kapcsolatban. Szóval fél egyre megyek a JYP ügynökséghez.

MiHi szemszögéből:

JeongGuk távozása után azonnal össze szedem magam és a nappaliba ülök le, hogy megvárjam a menedzserünket. Amint megérkezik, lemegyek a ház elé és beszállok mellé. Együtt megyünk a JYP Entertainment-hez. Még kiszállás előtt észreveszem annak az elkényeztetett kölyöknek az apja pénzén vett luxus kocsiját, ami egyszerre két parkoló helyet foglal el. Ahogy a menedzserünk megpillantja kocsit, egy gúnyos, cincogó hangot add ki jelezve a nem tetszését- Úgy tűnik nem csak mi idolok utáljuk ezt a parasztot, de még a menedzserek is.
Kiszállunk és az épületbe sétálunk, ahol azonnal igazoltatnunk kell magunkat a biztonsági őrnél, aki pár perc lefoglalás után és feltelefonálást követően enged fel minket. A lifthez fárad velünk és egészen a tizenegyedik emeletig liftezünk, amint mi kiszállunk ő vissza lemegy a földszintre, majd egy kedves nő veszi át minket és egy nagy terembe kísér minket, ahol már többen is vannak. Amint belépünk az elsők között szúrom ki JB-t és JinYoungot, majd az unokatestvérem barátját. Szinte mindenki feláll az érkezésünkre és meghajolnak, persze ezt mi is viszonozzuk. A két fiú elé ülök le, akik azonnal rám mosolyognak.
- Szóval... Az írókkal már megírtuk és átbeszéltük a történetet. - kezdi kiosztani a producer férfi az elég vastag forgatókönyvet. - A sorozat mindössze tizenkettő epizódból fog állni, a címe pedig "A Becsületes hazugság". A főszereplő, akit Park JinYoung alakít konfabulációban szenved, hamis emlékeket alakít magának, de ő nem tudja, hogy ezek hazugságok. A szülei kérésére megy el orvoshoz és kezelés alá veszik a kórházba, ahol a barátnőjének vallja egy régi iskolatársát, akit Chin MiHi fog játszani, ugyanakkor a lánynak van egy férje, Lim JaeBum, aki kicsit se nézi jó szemmel, hogy a lány a fiú érdekében oda utazik és egymásba szeretnek. Viszont az egyik ápoló, Byul SungKi zsarolásba kényszeríti a lányt, mert rajta kapja a bűnös viszonyon. - ecseteli a rendező.
A forgató könyvet kezdjük bújni. A legfontosabbakat nézem át legelőszőr, a csók jeleneteket. JB.-vel mindössze egyetlen egy csók, de több apró puszi jelenetem lesz. Halk sóhajt engedek ki, majd az asztalra helyezett pohárból. Lassan lapozgatom és kezdem megszámolni a Juniorral lévő csókokat, de ahogy a végére érek kicsit félre nyelek. Többen is rám kapják a fejüket.
- Huszonnégy? - nézek a rendezőre, aki kicsit zavartan néz vissza rám. - Huszonnégy csókjelenet JInYounggal? - pillantok a fiúra akinek nagyra nyílnak a szemei és gyorsan számolja össze ő is.
- Mivel kórhatáros sorozat lesz, ezért valamivel kárpótolnunk kell az erotikát. - válaszol az eddig szótlan író. - Probléma?
- Nem. Mindössze meglepődtem.
- Semmi baj, MiHi noona. - mosolyog rám SungKi és megfogja a kezem. - Velem is lesz csók jeleneted. Nem is egy.
A kezeinkre pillantok és kicsit elhúzom a kezem, de nem engedi. Másodpercek múlva a kezemet fogó fiú felszisszen és elengedi a kezem. Kérdően pillantok a szembeülőkre, mire JinYoung mosolyogva vonja meg a vállát.
- Akkor mikor vesszük fel az első részt? - kérdezi meg az JaeBum.
- Jó lenne, ha végeznénk az első résszel már kedden, három nap múlva. Minél hamarabb annál jobb. - ül le közénk a rendező. - Nem sok megtanulni való van benne, mert inkább monológokból áll, de örülnénk, ha JinYoung átolvasnád azokat a részeket is.