2016. január 6., szerda

2. Évad 23. Fejezet: Új album

MiHi szemszögéből:

Egy hét telt el azóta, hogy a fiúk elmentek. Sajnos nem volt túl sok időnk a pihenésre az elmúlt hét napon. Sikeresen kész lett az új album, igaz még nem egyezett bele a nagy főnök, hogy felvegyük a dalokat és kiadjuk. Éppen az irodájában ülünk és várjuk a reakcióját a dalokra. Csak nyolc szám... De ennyire voltunk képesek.
- Hmm... - tolja félre az egyik lapot amin, ha jól látom a With Me dalszövege van. - Ha igent mondok akkor ennek a számnak kérek egy videó klipet, lányok. - felénk tolja az album egyik kedvenc dalát amit hárman írtunk.
- A Ring My Bell? - pillantok fel.
- Elég nagyok vagytok ahhoz, hogy túl lépjetek a rózsaszín plüss állatokon. - áll fel a székéből. - Mármint... Lassan SeoHyeon is tizennyolc lesz.
- Csak a Ring My Bell? Vagyis... - néz a lapokra Shyo. - A Top Girl is nagyon... Sajnálom...
- Legalább két számnak kell egy klip... Összesen nyolc dal lesz az albumon szóval, ha jól számoltam.
- Mind? - néz a férfira Bingo.
- "With Me", "Ring My Bell", "Top Girl", "Look At Me", "I Miss You", "Macaron", "Come Slowly" és az "Ohh Ahh". Remélem nem baj, hogy az összes szám az albumra kerül. - mosolyog ránk. - Intézzétek el, hogy kész legyen az album borító holnapra. - szól a mögöttünk álló nőnek. - Ha kész van tegyétek fel a számok nevét az internetre.
- Igenis. - szól a nő.
- Melyik számra gondoltatok névadónak? fordul felénk a főnök.
- Lányok? Idáig nem jutottunk el. - mosolyog ránk Bingo. - Szerintem a Look At Me jó lenne az album címének.
- Nekem mindegy. - simítok a karomra és a várost kezdem figyelni az ablakból.
Hol járhatnak a fiúk? Kínában? Azt hiszem... Muszáj lesz beszélnem Kookival. Alig telt el egy hét, de már nagyon hiányzik. Nem tudom felfogni, hogy voltam képes kibírni nélküle két évig.
- Szerintem tökéletes! - csap a lábamra a legfiatalabb.
- Isteni! - írja alá a dalokat. - Hallotta? Menjen és csinálják meg az album borítóját. Lányok ti pedig még ma vegyétek fel az nyolc dalt. Ha jól megy kevesebb mint két óra alatt kész vagytok.
- Reméljük.
Felállunk és a kezünkbe kapjuk a dalokat. Illetve SuBin kezébe nyomja és két lábbal lökdös ki minket az ajtón. Legalább már csak fel kell venni a dalokat és egy nap pihenés vár ránk, majd jöhet a koreográfia gyakorlás amitől már most ver a víz és rosszul vagyok.
- Azt hittem nehezebb lesz. - kínos, de győzelmi kacaj hagyja el Shyo száját. - Ugye a Ring My Bell mellet a Top Girl-nek is lesz klipje? - kifejezetten a legidősebbre néz, mivel általában Bingo gondolja és találja ki mi legyen a videoklipekben. És nagy esetben ő dönti el melyik szám legyen az általunk választott.
- Miért? - néz a mellettem sétálóra SuBin amint a liftbe érünk. Megnyomom a tizedig emelet gombját és várunk. - Ki találtál rá valamit?
- I-Igen, de hülyeség... - dől a lift falának.
- Gyerünk! Hadd halljuk! - fordulok felé. Biztatás képen a vállára teszem a kezem. - Én kíváncsi vagyok.
- Lehetne az, hogy mivel mind a hárman más korosztály vagyunk, hogy látunk egy pasit aki bejön nekünk és harcolni kezdünk érte, de aztán a szám végén lelép a pasi egy idegen lánnyal. - az ujjait tördelve adja elő az ötletét és a padlót bámulja. . Tudom, hogy hülyeség, de azért gondoljátok meg...
- Elég vicces! - kezdek nevetni. - Nekem tetszik, de a fiúk ki fognak borulni, ha egy fiúért fogunk rohangálni.
- Nem is rossz ötlet... - lépünk ki a liftből. - Végre kezdesz felnőni.
A stúdióban átolvassuk a szövegeket és a hangmérnöknek a telefonom amin az összes zenei alap van. Majd elkezdjük felvenni az összes dalt. Sorban haladunk végig a dalokon. Kettő megvan és már a harmadik dalt vesszük. Sajnos össze keveri Shyo a sorokat és az első sora helyett a második reflén utánit kezdi el.
- Sajnálom! - teszi össze a kezét és meghajol.

- Semmi baj. Újra vesszük. - vissza tekeri a demót és törli azt amit eddig felvettünk a dalból. - Harmadik dal, Top Girl, másodjára.

Újra vesszük és sikeresen haladunk tovább. Egy és fél óra alatt készen is vagyunk. Leteszem a fülhallgatót a mikrofonra és kimegyünk. Vissza kapom a telefonom és tenném el amikor a fiatal szemüveges srác rám szól.
- Volt három hívásod. Nem néztem ki hívott, de szerintem mint egy számról jött. - ül le a székébe és elkezdi a gépen megvágni a zenéket. - Ha este bent maradok akkor holnapra kész lesz...
- Nem kellene túl dolgoznod magad. - nyitom fel a telefonom.
- Ez a munkám. - néz fel rám egy mosollyal az arcán. - F-Figyelj MiHi... - vissza kalandozik a tekintete a gépére. - Mit csinálsz szombaton este?
- Szombat este? Segítenem kellene valamiben? - a fiúra nézek aki csak zavarában a gépét nyomkodja. A lába remeg, így a cipője talpa dob szerű hangot add ki.
- A-Arra gondoltam... Nincs kedved beülni velem valahova...? - suttogja el.
- Randizni? Akkor ezt mond! - kezdek nevetni. - Nagyon sajnálom, de szombaton este is bent leszek.
- Ohh... - hajtja le a fejét. - Akkor... Mindegy...
Elköszönünk és kimegyünk a stúdióból. Nem szoktak a cégen belül randira hívni. Egyedül Hwo volt az aki a sorozat forgatás után randira hívott. Talán csak JungKook emlékei elől menekültem, de nyugtató volt valaki közelébe lenni akkor.
- Szegény! - lök vállba Shyo. - Ez nagyon gonosz volt!
- Mit mondtam volna neki? - nézek mérgesen a lányra, homlok ráncolva. - Nem hazudtam... Én bent fogok maradni és a koreográfiát fogom kitalálni.
- Nem kellene vissza hívnod valakit? - pillant a telefonomra Bingo. - Biztos fontos.
Bólintok és megnézem ki zaklatott. Tényleg az összes egy számról jött... Mit akar ennyire Mool?

Mool szemszögéből:

Utálok kettesben lenni YeJunnal... Félek, hogy újra megver... Ez az első alkalom, hogy kettesben vagyunk az új lakásban amit nagyjából egy hete vettünk át. A többiek elmentek vásárolni, mi meg maradtunk. Szerencse most a szobámban vagyok, de muszáj kimennem vécére. Talán ha elég gyors vagyok akkor sikerül elvégeznem a dolgom anélkül, hogy YeJun észrevenné, hogy elhagytam a szobám.
Felállok az ágyról, majd megigazítom a pólóm és kimegyek a szobámból. Azonnal beleütközök valakibe aki már régóta az ajtóm előtt állhat. Ijedtemben az összezárt szemem kinyitom és az alig pár centivel magasabb Yeh-be ütközök.
- M-Mit csinálsz itt? - nézek le róla.
- Csak erre fele sétáltam... - von vállat. - Hova igyekeztél?
- A mellékhelységbe... - nyelek egyet. - De nem is kell már vécéznem, szóval én vissza is mentem a szobámba. - vissza indulok, de ő elkapja a csuklóm és megállít. - M-Mi az? - pillantok vissza.
- Ma még nem ettél... - elenged és elindul a konyhába. - Shis csinált kaját reggel.
Nem mondok semmit csak utána megyek. Beérek az étkezőbe és látom, hogy meg van terítve az asztalon. Ő leül az egyik tányér elé és enni kezd. Én is leülök mellé. Enni kezdek és nem figyelek a mellettem ülőre, csak tömöm magamba a kaját. Annyira elvonja a figyelmem a finom étel, hogy észre se veszem, hogy Yeh eltűnik mellőlem. Pár perccel utána fejezem be a kajálást, majd felállok és a csapba teszem a koszos tányért. Indulnék vissza a szobámba a nappalin keresztül amikor YeJun szól nekem.
- Vissza mész a szobádba? - teszi fel a kérdést. Csak bólintok mire ő int, hogy menjek oda hozzá, de nem indulok meg. - Te most kajak ennyire beszari vagy? - mosolyodik el gúnyosan. - Azt hiszed megeszlek? Kis szaros...
- Nem vagyok szaros! - nézek rá mérgesen és felemelem a hangom. Látom, hogy nem tetszik neki. Az erek a nyakán kidagadnak és elvörösödik a feje. A kinézetétől én magam is megijedek. Elakarok rohanni a kanapé mögött, de nem hagy. Elkapja a kezem és átránt a kanapén egyenesen az ölébe. Hátulról ölel magához és a hasamra teszi mind két kezét.
- Mit csinálsz?! - ordítom el magam még vörösebb fejjel. - Engedj el!
Nem mond semmit csak óvatosan a nadrágomon át a férfiasságomra szorít. Kikerekedik a szemem és össze zárom a lábam, de csak rosszabb lesz. Ledermedek, majd amint észbe kapok kiugrok az öléből és felé fordulok.
- Miét csináltad ezt!? - akadok fent. - Miért kell neked fogdosnod!?
- Ennyire élvezted? - ismét megjelenik az arcán az a mosoly.
- Egyáltalán nem élveztem! - fordítok neki hátat és keresztbe fűzöm a karom a mellkasom előtt. - Soha többet ne merj így hozzám érni...
A következő amit érzek, hogy hozzám simul és egészen a konyha asztalig lökdös, majd előre dönt és rá nyomja az egész felsőtestem. Teljesen rám nehezedik és a bal kezével lefogja a kezem. A szabad keze eltűnik a nadrágomban, majd a boxeremben. Ahogy a bőre az enyémhez ér megrogy a lábam és, majdnem össze esek.
- És így már hozzád érhetek...? - suttogja a fülembe, majd lassan húzni kezdi rajta a bőrt, majd vissza engedi.
A nyakamba fúj, majd a sértetlen bőrömbe harap. Felnyögök és ő egyre gyorsabban kezdi csinálni, még én próbálom a szabad kezemmel kirángatni a kezét a nadrágomból. Sajnos nem sikerül mivel YeJun sokkal erősebb mint én. Csak egy új érzés kap el ami egyre jobban nő. Lehet hülyén hangzik, de sosem értem magamhoz, és sose gondoltam, hogy egy fiú fogja először ezt csinálni velem.
- Kér... lek... Hagyd... abba... - motyogom el, de túl késő.
Nem csak elélvezek hanem még a vécés hiányától bent maradt folyadék is utat tőr magának és a kettő együtt teljesen eláztatja a nadrágom. Kínosan érzem, magam, hogy a kezébe élveztem és, hogy ő volt az aki miatt. Plusz még be is pisiltem...
- Ennyire azért nem voltam durva... - simítja meg a farkam hegyét. Feladja a lábam és össze esek, persze ő velem együtt ér földet, de nem húzza ki a kezét a nadrágomból, egészen addig ameddig messzebb nem kúszok tőle, így a keze kicsúszik és én nehezen állok lábra, majd szédülten rohanok be a szobámba. Azonnal ledobom a vizes cuccom. Ahogy meglátom az alsómat rosszul leszek. Ez mint belőlem jött ki?! Ennyire felizgatott Yeh!? Vissza se akarok gondolni az elmúlt tizenöt percre. Felveszek egy tiszta alsót. El kell rohannom mosakodni.
Hátra dőlök az ágyon. Érzem, hogy ég az arcom... A gondolat menetembe kopogás zavar bele. Felülök és össze zárom a lábam. Csendben ülök és az ajtót bámulom.
- Jól vagy? - szól be Yeh. - Akarod, hogy megfürdesselek?
Látom, hogy a kilincs megmozdul. Azonnal oda sietek és neki dőlök, majd bezárom az ajtó zárában tárolt kulccsal. Látom, hogy próbál bejönni, de nem megy neki.
- Rohadj meg! - ordítok ki. - Megerőszakoltál!
- Megmutassam az milyen lett volna? - szól vissza.
- Baszd meg magad! - ütök az ajtóba.
Nem jön válasz így egy kicsit le higgadok és elmegyek az ajtótól, de csak pár méterre. El sem tudom képzelni mi történt. Nem érzek semmit iránta! Nem tetszik! Nekem más jön be, nem ő! Nem egy fiú! Nem Ra Ye Jun! Azért amit tett pedig megfog fizetni! De vajon kinek kellene elmondanom? MiHinek? Csak benne bízok... 

~~~

Zuhanyzás után azonnal vissza rohanok a szobámba. Szerencsémre hamar vissza értek a többiek így legalább amikor fürödtem nem csak YeJun volt jelen. Mire a nadrágomat sikerült jobb formába hoznom csak az után tettem be a szennyesbe. Nem karok, hogy más is tudjon az egészről... 
Az ágyamra ülök, majd szépen az oldalamra fekszem és eltűnök a puha párnáim és a takaróm között. Kikeresem MiHit és hívni kezdem, de nem veszi fel. Háromszor próbálkozok, de semmi... Biztos dalt vesznek. Csak akkor vagy tánc próba közben nem szokta felvenni. 
A telefonomat szorongatva hunyom le a szemem, de nem tudok elaludni. A trauma után ami ért, hogy is jöhetne. MiHi megengedné, hogy náluk aludjak? Éjszakára nem zárhatom be az ajtóm, de így Yeh szabad utat kap a szobámba. Nem akarom, hogy tapogasson! 
- Mool! - ordít be Hye. Nem adok választ, csak az ajtóra nézek. - Bemegyek. - benyit és rám néz. Látom, hogy aggódás ült az arcára még az ajtó előtt állt. - Jól vagy? - bezárja az ajtót és az ágyamhoz lép. 
Annak ellenére, hogy csak egy évvel fiatalabb és ő a legérzékenyebb a csapatban mindig oda figyel rám, mivel a legfiatalabb vagyok. Talán mindig is egy ilyen bátyóra vágytam egy hülye, makacs nővér helyett. 
A homlokomra nyomja a tenyerét és mellém ül. Elhúzza a száját és a takarómért nyúl, majd rám húzza. 
- Olyan mintha hőemelkedésed lenne... Hozzak teát, vagy egy meleg kakaót? - áll fel. 
- Nem kell semmi. - mosolyodok el és lehunyom a szemem. - Jól vagyok, csak kicsit fáradtnak érzem magam. 
- Biztos? - ismét a homlokomra nyomja a kezét. 
- Kutya bajom, Hye. - érzem, hogy a kezembe lévő mobilom rezegni kezd, majd meg is szólal. 
Tudom ki hív, azonnal kiveszem a takaró alól a kezem és meg sem nézem a nevet, felveszem és a fülemhez emelem. 
Szia. Minden rendben? - ismét egy kétségbe esett hang fogad a vonal túl oldaláról, csak jelenleg az illető lány. 
- Szia. Persze, de beszélni szeretnék veled... Nem jönnél át? - ülök fel.
Persze GyeongHye egyből kifele indul a szobámból, de még utoljára vissza néz és jelzi, hogyha kell valami szóljak neki és ő azonnal rohan hozzám. 
Miért? Istenem, Mool! Jól vagy? - hallom, hogy rohanni kezd. A légzése megszaporodik és liheg a vonalba. 
- P-Persze csak kérlek... Gyere. - a falnak dőlök és felhúzom a lábam a mellkasomhoz. 
Tíz perc és ott vagyok! 
Megszakítja a beszélgetést és ismét elfekszem az ágyamon. Lassan telik az idő, de amikor nem is számítanék rá valaki kopog az ajtómon, majd benyit és maga után be is zárja az ajtót. 
- Mool... - ül mellém MiHi. - Beteg vagy?
- Azt hittem sose jössz... - húzódom közelebb hozzá. Megérzem a parfümje illatát. Lemerem fogadni, hogy JungKooknak is ugyan ilyen illata volt amikor a minap találkoztam vele... Édes, de gyengéd simogató illat amitől teljesen biztonságban érzem magam.
- Mi történt amitől így ki vagy? - kezdi a hajam piszkálni. - YeJun csinált valamit? Bántott?! 
- Nem! Vagyis, de... De nem úgy... - kezdek könnyeket hullatni. - Két éve amikor a tanár molesztált téged... Te nem akartad, de ő erőszakos volt... 
- ChulMoo... Mit akarsz ezzel...? - hagyja abba a leghosszabb szűröm csavargatását. - Mit csinált veled az a barom...? - suttogja el. 
- A-A... Az... asztalnak... nyomott és... - a pólójába markolok és a combjába túrom az arcom. A könnyeim ekkora már nedvesre áztatják az arcom és MiHi ruháját. - Én csak... Ettem, majd... vissza akartam jönni, de... 
- Mool... Az egészet... - folytatja a simogatásom. 
- A nadrágomba nyúlt... Letapogatta a... - hangos zokogásba török ki. Nem csak amiatt ami történt hanem azért is mert gyenge voltam ellenállni. Gyenge voltam kirántani a kezét az alsómból és elfutni a szobámba. - Könyörgök, ne mond el senkinek! Annyira ciki, hogy nem tudom magam megvédeni!
- Pakold össze a cuccod. - áll fel és elő veszi a táskám. - Ma átjössz hozzánk. Velem alszol, vagy átmenjek Shyohoz? 
- Nem akarok egyedül lenni... - ülök fel, majd lábra állok és össze pakolok egy napra elég tiszta ruhát. Ha kevés lenne, legfeljebb kimosom a mait. 
- Akkor úgy mint régen, majd alszol velem. - mosolyog rám. 
- Köszönöm... 

Suga szemszögéből:

Ezennel Kína is le van tudva! Soha nem voltam még ennyire boldog miután lejöttem a színpadról koncert után, de most...
- Irány Franciaország! - dől ki a kanapén Kooki. - Még tíz helyszín és mehetünk haza. De legalább az ARMYk boldogak. - mosolyodik el.
- Csak értük dolgozunk. - ülök mellé.
Több se kell neki. Helyezkedik egy kicsit, majd a lábamra hajtja a fejét a lábát pedig a kanapé karjára dobja.
- Imádom a combjaid... YoonGi... - motyogja el, majd lehunyja a nagy fekete szemeit.
- Kezdek tőled félni. - húzom el a szám. - Este le ne merj támadni! Érted?!
- Ne legyél hülye, Hyung. - nyitja ki a szemét.
Percek múlva Hara száguld be a szobába a kezében pár flakon vizel. Szét osztja, majd J-Hope mellett foglal helyet. Nem tudom miről maradtam le, de ezek ketten elég közel kerültek egymáshoz. Nem mondom... Hara még mindig folyton levakarja magáról a túl nyálas ló arcú fiút.
- Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy vissza menjek... - kezdi az államat piszkálni az ölemben fekvő kölyök és csak a reakciómat figyeli. Lenézek rá és egy kajla vigyorral az arcán zaklat tovább.
- Nem gyalog mész. - kapom el a kezeit és a mellkasához nyomom. - Csak a nagyjából húsz méterre lévő autóhoz kell kisétálnod.
- Ha szabad megkérdeznem, JeongGuk... Amikor forgattátok a videoklipet. Volt egy szőke hajú lány... Mit csináltatok a takarító szertárban? - kérdezi a fotel karfáján ülő Hana. - Nem akarok pofátlan lenni, csak érdekelne, hogy miben segítettem a kis kirándulást.
JungKook fel ül és döbbenten kezdjük nézni YeHat. Ez a csaj rettenetesen okos! Tényleg a testvére annak a baromnak aki megverte Kookit.
JeongGuk fel áll és a hajába túr. NamJoonra néz, majd elfordul tőle és kiengedi a benntartott levegőt. Igaz szaggatva szalad ki a száján a zavart, stresszes széndioxiddal teli sóhaj.
- A barátnőd? - folytatja a kérdés sorozatot a lány. - Mi a baj? Úgy se mondom el senkinek? Miért tenném? Nem akarok balhét. - végig néz rajtunk és egy kedves mosoly telepszik az arcára.
- Figyelj! - térdel le a lány elő Kooki. - Ez hatalmas nagy titok! Ha bárkinek is elmondod mindennek vége lehet! Ez én és az ő karrierjének is! Nem akarom, hogy az amiért küzdött és képes volt lábra állni szét essen és újra szomorú legyen! 
- Hé! - szól rá a lány. - Természetesen csendben maradok. V és Jimin se köpött be engem... - pillant a két jó madárra. 
- Tudtam! - állok két lábra és Hanára mutatok. - Van valami közted és HoSeok között! 
- Nincs. - rázza meg a fejét. - Még mindig utálom, csak... Mindegy! - keresztbe fűzi a karját a mellkasa előtt és összevont szemöldökkel mered rám. - Jut eszembe, YoonGi. Fellépés előtt telefonon keresett két lány... Nem mondtak nevet csak veled akartak beszélni. 
- Ne! Ugye semmit nem mondtál arról merre megyünk?! - tettem a fejemre a kezem. 

A két iker képes lenne megerőszakolni engem a színpadon, mindenki szeme láttára! Lemerem fogadni, hogy sok fiú szívesen ugorna a lányok karjaiba. Szépek és csinosak, ezek mellett modellek is Nyugatról. Lehet én vagyok olyan válogatós, hogy nem akarok szeretkezni velük, de én se tudok két felé osztódni. Belőlem egy van még ők ketten hajtanak rám. Rendesen rettegek tőlük. 
- Nem mondtam... semmit... - rázza meg a fejét.

- Suga. - kezd nevetni Rap Monster. - Ha akarják, úgy is megnézik a térképet ami fent van a twitteren. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése