Talán ha elmúlt fél hat, de én már útra kész vagyok és mindent össze pakoltam ami a következő hónap túléléséhez szükséges. Tökéletes csomag egy nagyszerű embernek! Valami ilyesmit mondott a telefonba tegnap MiHi mikor akkor beszélt Kookival, hogy mit vigyen. Valahogy ez úgy megtetszett és most csak ezen jár az agyam, na meg azon, hogy ki lesz az a szerencsés aki velem aludhat. Csak remélni tudom, hogy nem NamJoon lesz az... Nem mintha nem szeretnék vele aludni, csak... Félek attól ami vár rám ha kettesben maradok vele. Én erre még nem állok készen és ahhoz sem, hogy kapcsolatom legyen... egy fiúval...
- Jó reggelt. - túr a szőke hajába a felöltözött Suga. - Már fent vagy? - mosolyodik el és leül hozzám a konyha asztalhoz.
- Igen. - bólintok és a telefonomra nézek ami éppen töltődik. - Össze kellett pakolnom a cuccom.
- Na én ezért csináltam meg tegnap, hogy ma aludhassak! - kezd nevetni. - De várom, hogy a gépen is lepihenjek.
- Először túl kell élned a felszállást! - szólok rá. - Mire felérünk a gépre és helyet foglalunk csak fáradtabb leszel.
- Szeretem a rajongókat. - néz a szemembe. - Most csak nem nyúlják le a táskáinkat. - áll fel és a hűtőhöz lép. Óvatosan előre hajol és elő vesz valamit. - És mi van veled és Monsterrel?
- M-Mi?! - kérdezek vissza ijedten. Az arcom vörös lesz és nyelni se tudok, a szívverésem pedig meg áll egy pillanatra. - Hogy érted ezt?
- Hát össze voltatok veszve, vagy mi... - ül vissza hozzám kezében egy dobozzal amiben a címke szerint kakaó van. - Megbeszéltétek?
- Persze! - kezdek zavaromban nevetni. - Már jó ideje.
- És mit csinált Nam a szobádban a próba után? - lecsavarja a doboz tetejét és a barna varázs tejbe iszik.
- Csak segített valamiben. - kezdem a hajamat piszkálni. - Csak... Kerestem valamit...
- Jin Hyung! - csap az asztalra. - Páratlan napok egyike, hogy így hívlak, de mond el mi van közted és NamJoon között!
- Semmi! Mondom! Elveszettem a pendrivem és nem találtam. Ő volt az első akit berántottam, hogy segítsen. Ennyi. - teszem a térdemre a kezem és azt kezdem szorítani. Csak vegye be!
- Ahha... - folytatja a kakaó ivást. - Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz?
- Ez kicsit lányos volt... - mosolyodok el. - De rendben. Ha lesz valami amiről nem tudsz azonnal elmondom. Ígérem!
Nem tud válaszolni mert J-Hope és Jimin mászik elő felöltözve és rendbe rakva magát. Csatlakoznak hozzánk és az asztalhoz ülnek. Jimin azonnal neki kezd az ön sajnálatnak amit meg tudok érteni. Shyo rosszul van lassan három napja és nem tudta meglátogatni. Már tiszta ideges, hogy mi lesz szegény lánnyal, ha elmegy.
- És ha... meghal... - nyomja a fejét az asztalnak. - Az én hibám! Én vettem neki a hot dogot! - kezdi a vörös haját tépni.
- Nem lesz semmi baja! - rántja egyenesbe a fiút YoonGi a hajánál fogva. - MiHi és SuBin vigyázz rá.
- Remélem... Bár, ma MiHinek sok dolga van. - sóhajt a vöröske. - Segít Moolnak át cuccolni az új lakásba. Mark, most biztos piszkosul örül!
- Hát végül is, most az egész ház részben Haeyé. - sóhajt Suga. - Istenem! Mennyi szép dolog köt ahhoz a házhoz!
- Ott volt az első? - csatlakozik hozzánk NamJoon.
- Ja... - mosolyodik el a szőke rapper. - Teljesen titokban. Otthon volt a nagyija és az anyja is és persze Mool is... Áhh... Régi szép idők.
- Akkor voltál elsőnek és utoljára lánnyal! - nevet Kooki a szobák folyosóján.
- Megöllek! - rúgja ki maga alól a széket és a legfiatalabb után ered. Kezdődik a süti vadászat.
Tae csak, így hívja amikor valaki kergeti JungKookot. Nagyon egyedi név, de a legjobb. Káromkodás jön a folyosóról az ajtó csapódás után, majd Suga vissza jön hozzánk és leül a helyére.
- Mikor jön a busz? - nézünk a Leaderre mind a hárman.
- Hét óra körül. - válaszol Rap Monster. - Csak érjünk már Japánba... - dől hátra a székben.
Éneklés üti a fülem. Azonnal felismerem a mély, gyönyörű hangot. Csak TaeHyungnak van ilyen hangja az egész világon. Éppen az új album egyik dalát énekli. Amint látótérbe ér táncolni kezd és persze Jimin és J-Hope azonnal csatlakoznak hozzá. Táncolni kezdenek, de milyet azt nem tudom. Egymás mozgását utánozzák és röhögnek. A táncba JungKook zavar bele.
- Egy állom volt rátok felébredni... - sétál el mellettük a pólójával a kezében.
Szinte szemet szúrnak a nyakán lévő lila foltok és a karmolások az oldalán. Halál amit ez a kölyök leművel MiHivel kettesben. Egyáltalán mikor? Az elmúlt egy héten nem is volt rá lehetőségük, hogy együtt legyenek, erre ez a látvány fogad.
- Veled meg mi van? - teszi fel a kérdést Kookinak Suga.
- Ezekre gondolsz? - néz magára JungKook. - Kifejezetten szeretem MiHi műkörmét... - sóhajt, majd elmosolyodik. - Látnotok kellene a...
- Fogd be! - szólunk rá mind a hatan.
- Én se szoktam elmondani minden részletet a Jeannel töltött időmből! Te is fogd be! - kezd duzzogni Tae.
- Szerintetek Shyo hol harapdálna össze...? - motyogja el Jimin.
- Anyám... - áll fel YoonGi az asztaltól. Lerakja a kakaós üveget és elő veszi a telefonját. Bökdös rajta valamit, majd az orrunk alá tolja. Azonnal olvasni kezdjük, majd J-Hope nevetve kezd Sugára mutogatni.
- Azta... - nézek rá. - Én félnék a helyedben tőlük... Honnan van meg nekik a számod?
- Szerinted? - veszi a kezébe a telefonját. - Egy embert ismerek aki barátnőt keres nekem... Haey is foglalkozhatna a saját dolgaival! A végén szakítani fog Markkal, ha így haladnak.
- Csak próbál kedves lenni veled. - veszi magára a pólóját a kölyök.
- Örülnék, ha nem avatkozna a dolgaimba... Az ikrek szépek meg minden, de... Kicsit... Nagyon nyomulnak! Nem bírom mikor egy lány ilyen!
- Hülye vagy! - karol át Jimin. - Mit nem adnék két modell lányért egyszerre! Használd ki a helyzetet!
- Ji-min... - szótagolja el az énekes nevét Tae. - MiHi azt mondta akkor üthetlek meg amikor akarlak, ha Shyo mögött tevékenykedsz.
- Én csak elmondtam a pozitív dolgokat! - teszi a derekára a kezét. - Nem hanyagolnánk ezt a témát és térnénk a szoba beosztásra?
- Igaz. - pillantok NamJoonra.
- Én Jinnel alszom. - áll fel az asztaltól.
Képes lennék szégyenemben lefordulni a székről és elkúszni a vécébe, majd lehúzni magam. Suga nem hülye! Az kell még, hogy rá jöjjön mi van. Vagyis... Én se tudom mi is van pontosan.
- Oké... - ráncolja a homlokát Jimin. - Akkor marad J-Hope és V.
- Most kajak én aludjak Kookival? - teszi keresztbe a karját YoonGi. - Igaz, hogy nem sír... már, de attól még ki tudja mit csinál alvás közben! Nem fogom hallgatni ahogy álmában dug!
- Kussban leszek! - szólal fel JungKook. - Nem fogok zavarni!
- Remélem is... Ha mégis két lábbal rúglak ki...
- Igenis szőke herceg! - emeli a homlokához a kezét Kooki.
- N-Ne hívj így! - vörösödik el Suga. - Le kellene mennünk! - indul a nagyszobában lévő bőröndjéhez. - Már nagyon oda akarok érni, hogy tovább mehessünk és haza jöjjünk. - guggol le a bőröndjéhez. Bele teszi az utolsó dolgokat amiket az este folyamán használt. A táskájába pedig csak a fülesét dugja el. - Hahó... - pillant hátra. - Nem készülnétek?
- De. - állunk fel az asztaltól és befejezzük az össze pakolást.
~~~
Ahogy kiszállok a kocsiból bebizonyosodik bennem, hogy nehéz dolgunk lesz a bejutással. Több ezer rajongó lehet itt! Eszméletlen mennyien vannak és mindössze három izmos férfi tartja őket vissza attól, hogy lerohanjanak minket. Lenyűgöző...
- Add csak ide. - venné ki a kezemből a cuccom a szőke hajú lány. - Majd én viszem.
- Nem! - rántok a kezemben lévő táskán. - Te csak vigyázz nehogy valaki fellökjön. Képes vagyok cipelni a cuccom. - mosolygok rá.
- Rendben. - mosolyodik el ő is.
Megvárom még a többiek kiszállnak a és megállunk. Jimin alig bírja el a cuccát mint mindig. Most is plusz táskát hozz magával. Egyből a lánynak adta.
- Igazán megkérdezhetnénk a nevét. - rázza meg a fejét YoonGi. - Lassan három napja ismerjük és halvány fogalmunk sincs arról, hogy hívják.
- Ra Ye Ha. de csak Hara. - szólal meg NamJoon. - Beszéltem vele tegnap. Nem fogjátok elhinni ki nővére...
- Ra Ye Jun... - szisszen fel JungKook. - Ha csak bele gondolok, hogy pár óra múlva MiHi egy légkörbe lesz vele... Megtudnám ölni a srácot... - dob a táskáján, hogy nehogy lecsússzon a válláról.
- Oda kellene küldeni BamBamot és YuGyeomot. Elkémkednének. - kezd nevetni Jimin.
- BamBam bármire képes... - rázom meg a fejem. - Ez a kis feladat nem okozna nekik nagy erőfeszítést.
- Majd felhívom őket... - sóhajt Suga. - Hara tudja, hogy két éve mit tett a testvére?
- Persze! Megkérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy pár éve össze verte a testvére JungKookot! - kezd gúnyosan mosolyogni Monster. - Csak a nevét kérdeztem...
- Ahh... - sóhajt V. - Szerintem nem tudja.
- Srácok! - szól a menedzser és elindulunk mögötte befelé.
Alig bírok lépni a rengeteg rajongótól, de próbálok mindenkire oda figyelni és amikor lehet mosolygok és köszönök. Az öt perces utat nagyjából tizenöt perc alatt tesszük meg. A földet csókolgatva adom át az útlevelem és a jegyem. Természetesen beengednek és megvárom a srácokat.
- Megcsináltuk! - ordít fel J-Hope. - Már csak a repülést kell túlélnünk.
- Remélem kizuhansz... - halad el mellettünk Hara a kezében Jimin és a saját táskájával.
- Ha nem teszel róla, hogy kiessek? - szól utána Hopi.
- Ha kell öngyilkos leszek... - nézz vissza, de csak pár másodpercre.
- Annyira imádom... - pirul el Hoseok. - Tetszik, hogy neki nem kellek. Csak még jobban kell...
- Sok sikert. - böki neki oda Tae. - A végén megver, mert megfogtad a kezét. YeJun is szépen helyben hagyta a tehetetlen kölyköt!
- Mit mondtál, Kim TaeHyung...? - pillant az idősebbikre Kooki. - Én csak rosszul voltam! Simán megvertem volna, de nem volt kedvem!
- A légynek se tudnál ártani... - rázom meg a fejem. - Amikor arcon ütötted BamBamot utána napokig fájt a kezed.
- Hülyeség... - ül le a padra. - Én csak... nem a kezem fájt! - veszi elő a telefonját. - Szerintetek MiHi már ébren van?
- Fél nyolc van. Tuti fent van. - válaszol neki NamJoon.
Azonnal használni kezdi a mobilnettét és már hívja is a barátnőjét videó beszélgetésben. Azonnal felveszi MiHi és beszélgetni kezdenek.
- Mikor mész? - kérdezi Kooki.
- Hát... Azt hiszem úgy egy óra múlva. - válaszol neki a lány. - És mikor repültök?
- Még fél óra...
Azonnal leülök mellé és integetek MiHinek, persze ő azonnal vissza integet mosolyogva. Lassan telt a idő és muszáj volt eltennünk a telefont és felszállni a gépre. Kooki könnyes szemekkel vált el MiHitől. Felszállunk a gépre és JungKook mellé szól a jegyem. Ő az ablaknál én pedig mellette. Egészen addig tart a nyugalmam még valaki le nem ül mellém. Oldalra nézek és NamJoon foglal mellettem helyet. Majd ki ugrik a helyéről a szívem!
- Két és fél óra mire oda érünk... - hajtja hátra a fejét és lehunyja a sötét barna szemeit.
- Csak kibírjuk! - nézz hátra V és Suga. - Annyi idő alatt sok mindennel eltudjuk ütni az időt! - mosolyog Tae.
- Én aludni fogok. - fordul az oldalára Kooki és kifele kezd bámulni az ablakon.
- Én is az alvás mellett döntök. - pillantok a kölyökre.
- Komolyan? - kezd nyávogni Jimin mögülünk. - Játszhatnánk valamit!
- Például? - kérdezi Suga. - Bújócskát, esetleg fogócskát? - ráncolja az arcát a rapper. - Vagy sárga autót?
- Játszatunk kő-papír-ollót. - TaeHyung ötletétől mind az öten fel nyögünk, majd elfekszünk a helyünkön.
Jó darabig csendben ülünk. Csak bámultam kifele az ablakon JungKookkal. Mi járhat NamJoon fejében? Azt hiszi, hogy a szállodában lesz időnk enyelegni? Ennyire hülye lenne? Biztos hagynám magam... Mekkora hülyeség már ez az egész... Csak pár csók volt és egy kis tapi, de az egész dolgot teljes mértékben elítélem.
- Megkérem az utasokat, hogy kapcsolják be az öveiket, megkezdődik a felszállás! - szólt az egyik utas kísérő. Azonnal bekapcsolom az övem.
- Csak le ne zuhanjunk... - sóhajt JungKook mellettem.
MiHi szemszögéből?
- Mázlid van, hogy nem sok cuccod van. - veszem ki az autóból a következő dobozt. Imádom, hogy Marknak is van jogosítványa. Így legalább eltudott minket hozni és Mool cuccait az új lakáshoz. Szerencse Mool cucca belefért két bőröndbe, egy dobozba és egy háti táskába.
- Sok cuccot nagyinál hagytam. Azokat amik nem kellenek. - veszi ki a kezemből a dobozt ChulMoo.
- Nálunk is én voltam az utolsó aki beköltözött. - mosolyog Mark, majd lehajtja a kocsi csomagtartójának a tetejét. - Jó tanács. Ne a legutolsó szobát foglald el! Azokat fűtik a legjobban.
- Már SookShin stoppolta az utolsó szobát. Azt mondta neki az ideális mert messze van mindentől. - fogja meg az egyik bőröndöt és már kezdi is húzni befelé az épületbe.
- Még mindig nem tudom elhinni, hogy ledebütált egy bandában... - sóhajtok és a másik bőröndöt kezdem húzni, még Mark a hátára kapja a táskáját.
- Én is nehezen hittem el, hogy vissza jöttél. - mosolyog rám. - Mindenkinek hiányoztál.
- Soha többet nem megyek el köszönés nélkül. - indulunk mi is be.
- Remélem is. És mi van Junioral? Kibékültetek? - pillant rám miközben kinyitja nekem az ajtót.
- Azt hiszem... - sóhajtok. - Senkivel nem akarok rosszba lenni. Főleg nem JR.-el. De mérges vagyok rá...
- Mit csinált már megint? - állunk be a liftbe Moolhoz.
- Csak hülye... - sóhajtok és megnyomom a huszadik emelet gombját. - Észre se vette, hogy letapogatott...
- Ki?! - kérdezi Mool.
- Junior. - válaszolok neki. - El ne merjétek mondani JungKooknak! Se most, se ha vissza jön. Nem akarok balhét a közelemben.
- Én tartom a szám. - mosolyog Mark és át karol. - Bár kicsit sem értem JinYoungot... Mesélte BamBam, hogy neki akart menni JR.-nek?
- Nem! És te se mesélted! - fordulok felé. - Mikor?!
- Amikor haza értek. Nekem is csak Jackson mesélte mikor a kihalt lakásba értem.
Kinyílik a lift ajtó és kiszállunk. Azonnal meglátom a árva nyitva lévő lakás ajtót és a dobhártyámat sértő hangos ordibálásokat. Mint egy állatkert...
- Yeh! Add már vissza! - ordít egy elég magas hangú fiú. Azt hiszem nem kell keresnünk a lakást...
- Yeh már megint kötegedig Hyevel... - rázza meg a fejét Mool.
Az ajtóhoz érünk és benézünk a lakásba. YeJun a konyha pult tetején áll és a kezében egy rózsaszín fekete pöttyös alsónadrágot tart. Egy elég magas fiú próbálja vissza venni a magán tulajdonát, de sehogy nem megy neki, csak liheg és közben azt ordibálja, hogy add vissza.
- Sziasztok... - köszönök amire mind a négyen rám néznek és Yeh is leengedi a kezét, így a fiú vissza tudja szerezni és azonnal a háta mögé dugja. - Erősen ellenzem, hogy itt hagyjalak... - pillantok Moolra.
- Ennyire mi se voltunk gyökerek... - sóhajt Mark és mellettem elhaladva a lakásba lép. Azonnal vissza lép és az orrára rakja a kezét. - Mi halt meg?!
- Nem a mi hibánk, de a vécé eldugult! - mentegetőzik a kanapén ülő fiú. - Tényleg. Komolyan. Nem a mi hibánk. Mi csak... büdös van.
A mentegetőzéstől csak kacagni tudok. A számhoz emelem a kezem és könnyezni kezdek. Csak nem lesz olyan rossz helyen az unoka öcsém.
- Ő az unokatestvéred? - lép elém egy srác. Barna haja majdnem a szemébe lóg, de egy fekete kalap fedi a szél fújta haját. Egy fehér ing és rajta egy fekete pulcsi fehér szívekkel. Jó darabig szemez velem, majd elmosolyodik. - MiHi...
- Hess! - hessegeti el a fiút Mool. - Őt nem szedheted fel a hülye nyálas dumáiddal mint a többi lányt! - néz a fiúra.
- Hogy van JungKook? - ugrik le a pultról Yeh.
- Te csak fogd be! - lépek elő és mellkason bököm.
- Chh... Pár éve jobb szórakozást jelentettél. - szomorodik el. - Akkor olyan kislány voltál... Kis mellekkel...
A kezem reflex szerűen mozdul és vágom arcon. Hatalmas pofon csattan az arcán, de szinte meg sem érzi. Mérgessé tesz, hogy meg sem érzi az ütésem erejét. Tényleg ilyen kicsit ütnék?
- Kérhetek a másik oldalra is? - fordítja felém a másik orcáját és rá mutat.
- Mool vigyázz magadra! - fordítok neki hátat és indulnék kifele, de Mark megállít.
- Azt ígérted segítesz neki. Semmi dolgod nincs ma. Rá érsz. - mosolyog rám.
- Jó... - kapom fel az összes csomagot és a szobák felé indulok amik a lakás hátsó végében helyezkednek el. Nyögve cipelem be az üres szobába és dobom le a szoba közepére. Utánam jön a hat fiú és döbbenten kezdik bámulni, hogy ki cipzározom a táskákat és elkezdek kipakolni.
- Ne! - rohan be Mool és kikapja a kezemben lévő cuccokat. - M-Majd én kipakolok! - vörösödik el az arca.
- Nem akarod, hogy lássam az alsó nadrágjaidat? - mosolygok rá gúnyosan még a derekamhoz emelem a kezem és a csípőmre helyezem. - Még mindig gyerekes vagy!
- Nem! Én csak nem akarom, hogy hozzájuk érj! - pakol vissza a táskáiba. - Ennyi az egész.
- Hülye... Halálosan fertőzött vagyok. - kezdek nevetni.
- Te se szeretnéd, hogy a fehérneműs szekrényedbe nyúlkáljak. - fordul felém.
- Mi sokat fürödtünk együtt az unokatesómmal. - szólal meg az a fiú aki a bűzzel kapcsolatban mentegetőzött. - Egyébként Eom Sook Shin vagyok. - mosolyodik el.
Aranyos és totál idióta. Mintha Vt és J-Hope keverékét látnám, fekete színű hajjal. Érdekes fiúk, mint az öten. Az idióta, a csajozós, a gyerekes, a bunkó és az unokaöcsém. Remélem semmi baj nem lesz vele itt.
- Ra Ye Jun... - szisszen fel JungKook. - Ha csak bele gondolok, hogy pár óra múlva MiHi egy légkörbe lesz vele... Megtudnám ölni a srácot... - dob a táskáján, hogy nehogy lecsússzon a válláról.
- Oda kellene küldeni BamBamot és YuGyeomot. Elkémkednének. - kezd nevetni Jimin.
- BamBam bármire képes... - rázom meg a fejem. - Ez a kis feladat nem okozna nekik nagy erőfeszítést.
- Majd felhívom őket... - sóhajt Suga. - Hara tudja, hogy két éve mit tett a testvére?
- Persze! Megkérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy pár éve össze verte a testvére JungKookot! - kezd gúnyosan mosolyogni Monster. - Csak a nevét kérdeztem...
- Ahh... - sóhajt V. - Szerintem nem tudja.
- Srácok! - szól a menedzser és elindulunk mögötte befelé.
Alig bírok lépni a rengeteg rajongótól, de próbálok mindenkire oda figyelni és amikor lehet mosolygok és köszönök. Az öt perces utat nagyjából tizenöt perc alatt tesszük meg. A földet csókolgatva adom át az útlevelem és a jegyem. Természetesen beengednek és megvárom a srácokat.
- Megcsináltuk! - ordít fel J-Hope. - Már csak a repülést kell túlélnünk.
- Remélem kizuhansz... - halad el mellettünk Hara a kezében Jimin és a saját táskájával.
- Ha nem teszel róla, hogy kiessek? - szól utána Hopi.
- Ha kell öngyilkos leszek... - nézz vissza, de csak pár másodpercre.
- Annyira imádom... - pirul el Hoseok. - Tetszik, hogy neki nem kellek. Csak még jobban kell...
- Sok sikert. - böki neki oda Tae. - A végén megver, mert megfogtad a kezét. YeJun is szépen helyben hagyta a tehetetlen kölyköt!
- Mit mondtál, Kim TaeHyung...? - pillant az idősebbikre Kooki. - Én csak rosszul voltam! Simán megvertem volna, de nem volt kedvem!
- A légynek se tudnál ártani... - rázom meg a fejem. - Amikor arcon ütötted BamBamot utána napokig fájt a kezed.
- Hülyeség... - ül le a padra. - Én csak... nem a kezem fájt! - veszi elő a telefonját. - Szerintetek MiHi már ébren van?
- Fél nyolc van. Tuti fent van. - válaszol neki NamJoon.
Azonnal használni kezdi a mobilnettét és már hívja is a barátnőjét videó beszélgetésben. Azonnal felveszi MiHi és beszélgetni kezdenek.
- Mikor mész? - kérdezi Kooki.
- Hát... Azt hiszem úgy egy óra múlva. - válaszol neki a lány. - És mikor repültök?
- Még fél óra...
Azonnal leülök mellé és integetek MiHinek, persze ő azonnal vissza integet mosolyogva. Lassan telt a idő és muszáj volt eltennünk a telefont és felszállni a gépre. Kooki könnyes szemekkel vált el MiHitől. Felszállunk a gépre és JungKook mellé szól a jegyem. Ő az ablaknál én pedig mellette. Egészen addig tart a nyugalmam még valaki le nem ül mellém. Oldalra nézek és NamJoon foglal mellettem helyet. Majd ki ugrik a helyéről a szívem!
- Két és fél óra mire oda érünk... - hajtja hátra a fejét és lehunyja a sötét barna szemeit.
- Csak kibírjuk! - nézz hátra V és Suga. - Annyi idő alatt sok mindennel eltudjuk ütni az időt! - mosolyog Tae.
- Én aludni fogok. - fordul az oldalára Kooki és kifele kezd bámulni az ablakon.
- Én is az alvás mellett döntök. - pillantok a kölyökre.
- Komolyan? - kezd nyávogni Jimin mögülünk. - Játszhatnánk valamit!
- Például? - kérdezi Suga. - Bújócskát, esetleg fogócskát? - ráncolja az arcát a rapper. - Vagy sárga autót?
- Játszatunk kő-papír-ollót. - TaeHyung ötletétől mind az öten fel nyögünk, majd elfekszünk a helyünkön.
Jó darabig csendben ülünk. Csak bámultam kifele az ablakon JungKookkal. Mi járhat NamJoon fejében? Azt hiszi, hogy a szállodában lesz időnk enyelegni? Ennyire hülye lenne? Biztos hagynám magam... Mekkora hülyeség már ez az egész... Csak pár csók volt és egy kis tapi, de az egész dolgot teljes mértékben elítélem.
- Megkérem az utasokat, hogy kapcsolják be az öveiket, megkezdődik a felszállás! - szólt az egyik utas kísérő. Azonnal bekapcsolom az övem.
- Csak le ne zuhanjunk... - sóhajt JungKook mellettem.
MiHi szemszögéből?
- Mázlid van, hogy nem sok cuccod van. - veszem ki az autóból a következő dobozt. Imádom, hogy Marknak is van jogosítványa. Így legalább eltudott minket hozni és Mool cuccait az új lakáshoz. Szerencse Mool cucca belefért két bőröndbe, egy dobozba és egy háti táskába.
- Sok cuccot nagyinál hagytam. Azokat amik nem kellenek. - veszi ki a kezemből a dobozt ChulMoo.
- Nálunk is én voltam az utolsó aki beköltözött. - mosolyog Mark, majd lehajtja a kocsi csomagtartójának a tetejét. - Jó tanács. Ne a legutolsó szobát foglald el! Azokat fűtik a legjobban.
- Már SookShin stoppolta az utolsó szobát. Azt mondta neki az ideális mert messze van mindentől. - fogja meg az egyik bőröndöt és már kezdi is húzni befelé az épületbe.
- Még mindig nem tudom elhinni, hogy ledebütált egy bandában... - sóhajtok és a másik bőröndöt kezdem húzni, még Mark a hátára kapja a táskáját.
- Én is nehezen hittem el, hogy vissza jöttél. - mosolyog rám. - Mindenkinek hiányoztál.
- Soha többet nem megyek el köszönés nélkül. - indulunk mi is be.
- Remélem is. És mi van Junioral? Kibékültetek? - pillant rám miközben kinyitja nekem az ajtót.
- Azt hiszem... - sóhajtok. - Senkivel nem akarok rosszba lenni. Főleg nem JR.-el. De mérges vagyok rá...
- Mit csinált már megint? - állunk be a liftbe Moolhoz.
- Csak hülye... - sóhajtok és megnyomom a huszadik emelet gombját. - Észre se vette, hogy letapogatott...
- Ki?! - kérdezi Mool.
- Junior. - válaszolok neki. - El ne merjétek mondani JungKooknak! Se most, se ha vissza jön. Nem akarok balhét a közelemben.
- Én tartom a szám. - mosolyog Mark és át karol. - Bár kicsit sem értem JinYoungot... Mesélte BamBam, hogy neki akart menni JR.-nek?
- Nem! És te se mesélted! - fordulok felé. - Mikor?!
- Amikor haza értek. Nekem is csak Jackson mesélte mikor a kihalt lakásba értem.
Kinyílik a lift ajtó és kiszállunk. Azonnal meglátom a árva nyitva lévő lakás ajtót és a dobhártyámat sértő hangos ordibálásokat. Mint egy állatkert...
- Yeh! Add már vissza! - ordít egy elég magas hangú fiú. Azt hiszem nem kell keresnünk a lakást...
- Yeh már megint kötegedig Hyevel... - rázza meg a fejét Mool.
Az ajtóhoz érünk és benézünk a lakásba. YeJun a konyha pult tetején áll és a kezében egy rózsaszín fekete pöttyös alsónadrágot tart. Egy elég magas fiú próbálja vissza venni a magán tulajdonát, de sehogy nem megy neki, csak liheg és közben azt ordibálja, hogy add vissza.
- Sziasztok... - köszönök amire mind a négyen rám néznek és Yeh is leengedi a kezét, így a fiú vissza tudja szerezni és azonnal a háta mögé dugja. - Erősen ellenzem, hogy itt hagyjalak... - pillantok Moolra.
- Ennyire mi se voltunk gyökerek... - sóhajt Mark és mellettem elhaladva a lakásba lép. Azonnal vissza lép és az orrára rakja a kezét. - Mi halt meg?!
- Nem a mi hibánk, de a vécé eldugult! - mentegetőzik a kanapén ülő fiú. - Tényleg. Komolyan. Nem a mi hibánk. Mi csak... büdös van.
A mentegetőzéstől csak kacagni tudok. A számhoz emelem a kezem és könnyezni kezdek. Csak nem lesz olyan rossz helyen az unoka öcsém.
- Ő az unokatestvéred? - lép elém egy srác. Barna haja majdnem a szemébe lóg, de egy fekete kalap fedi a szél fújta haját. Egy fehér ing és rajta egy fekete pulcsi fehér szívekkel. Jó darabig szemez velem, majd elmosolyodik. - MiHi...- Hess! - hessegeti el a fiút Mool. - Őt nem szedheted fel a hülye nyálas dumáiddal mint a többi lányt! - néz a fiúra.
- Hogy van JungKook? - ugrik le a pultról Yeh.
- Te csak fogd be! - lépek elő és mellkason bököm.
- Chh... Pár éve jobb szórakozást jelentettél. - szomorodik el. - Akkor olyan kislány voltál... Kis mellekkel...
A kezem reflex szerűen mozdul és vágom arcon. Hatalmas pofon csattan az arcán, de szinte meg sem érzi. Mérgessé tesz, hogy meg sem érzi az ütésem erejét. Tényleg ilyen kicsit ütnék?
- Kérhetek a másik oldalra is? - fordítja felém a másik orcáját és rá mutat.
- Mool vigyázz magadra! - fordítok neki hátat és indulnék kifele, de Mark megállít.
- Azt ígérted segítesz neki. Semmi dolgod nincs ma. Rá érsz. - mosolyog rám.
- Jó... - kapom fel az összes csomagot és a szobák felé indulok amik a lakás hátsó végében helyezkednek el. Nyögve cipelem be az üres szobába és dobom le a szoba közepére. Utánam jön a hat fiú és döbbenten kezdik bámulni, hogy ki cipzározom a táskákat és elkezdek kipakolni.
- Ne! - rohan be Mool és kikapja a kezemben lévő cuccokat. - M-Majd én kipakolok! - vörösödik el az arca.
- Nem akarod, hogy lássam az alsó nadrágjaidat? - mosolygok rá gúnyosan még a derekamhoz emelem a kezem és a csípőmre helyezem. - Még mindig gyerekes vagy!
- Nem! Én csak nem akarom, hogy hozzájuk érj! - pakol vissza a táskáiba. - Ennyi az egész.
- Hülye... Halálosan fertőzött vagyok. - kezdek nevetni.
- Te se szeretnéd, hogy a fehérneműs szekrényedbe nyúlkáljak. - fordul felém.
- Mi sokat fürödtünk együtt az unokatesómmal. - szólal meg az a fiú aki a bűzzel kapcsolatban mentegetőzött. - Egyébként Eom Sook Shin vagyok. - mosolyodik el.
Aranyos és totál idióta. Mintha Vt és J-Hope keverékét látnám, fekete színű hajjal. Érdekes fiúk, mint az öten. Az idióta, a csajozós, a gyerekes, a bunkó és az unokaöcsém. Remélem semmi baj nem lesz vele itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése