Csak fekszem az ágyamon Junior ölében mint valami fa darab. Mi baja van? Egyáltalán miért ölelget?! Eddig még egyszer sem volt rá példa, de nem is lenne baj vele, csak a keze a fenekemen pihen.
Kettőnk közé helyezem a kezem és távolabb tolom magamtól. Sikerül annyira eltolnom magamtól, hogy a szemébe tudok nézni. Gyorsan ülök fel és össze zárom a lábam. A térdemre könyökölök és a hajamba túrok. Érzem, hogy fel ül és tisztán hallom, hogy nyel.
- Bocsánat... - suttogja el.
- Sajnálom... Hirtelen jött... - pislogás nélkül figyeli az arcom.
- Mit gondoltál? - emelem feljebb a fejem.
- Nem akartam! - ül közelebb hozzám, de én azonnal felállok az ágyszéléről és jó messze lépek a fiútól.
- Azt akarom, hogy menj el... - a számhoz emelem a kezem és a körmömre harapok, de csak óvatosan, hogy ne essen baja a szürke köröm laknak. - Most... Ha lehet egy darabig ne találkozzunk.
- N-Ne mond ezt! - áll fel ő is. - Csak egy hülye mondat volt!
- És az ölelés? - fordulok hátra. - Az is csak egy hülye mondat volt?
- Barátok vagyunk... Nem? Suga is sokszor ölel meg. - kezdi a padlót bámulni.
- Istenem JinYoung! - kapok a fejemhez. - Észre se vetted, hogy végig hol volt a kezed?!
- Mi? - döbben le. Rám néz ugyan azzal a hülye és már irritáló tekintettel.
- Olyan vagy mint Hwo... Játszod a hülyét pedig tudod, hogy mit csináltál! - támaszkodok az író asztalomnak.
- Na álljunk csak meg! - förmed rám. A kétségbeesettség eltűnik az arcáról és össze vont szemöldökkel, mérges nézéssel mered rám. - Mielőtt megint nekem állnál elmondanád, hogy miről beszélsz?
- Arról, hogy letapogattál, te állat! - lépek teljesen elé és mellkasba bököm. - Ne hazudj! Olyan nincs, hogy véletlenül került a fenekemre a kezed!
- Pedig de! - a vállamnál fogva tol messzebb magától. - Sose fogdosnálak. Ha mégis akkor se a fenekedet.
- J-Junior! - érzem, hogy paradicsom piros lesz az arcom. Lenézek róla és még hátrébb lépek. - Most menj el! Még beszélnem kell JungKookkal is...
- Még nem beszéltél vele? Akkor miért nem vetted fel mikor hívtalak? - elenged és ő is hátrál egy lépést.
- Moollal beszéltem. Holnap mennek átvenni a lakásukat. Kicsit ideges YeJun miatt és beszélni akart velem. - megkerülöm az előttem álló fiút és vissza ülök az ágyamra. - Sajnálom amiért kiakadtam...
- Én sajnálom az egészet... - ül le mellém. - Nem felejthetnénk el? - fogja meg a kezem. A kezére pillantok és látom, hogy az egész teljesen piros.
- Mit csináltál? - nézek vissza az arcára.
- A kezemmel? - emeli az arca elé a kezét. - Véletlenül bevertem az ajtóba...
- Véletlenül? - vonom össze a szemöldögöket. - Hogy lehet ennyire piros, ha csak véletlenül ütötted be?
- Jó... Direkt csináltam, de megérdemeltem... - áll fel az ágyamról. - Elmegyek. A végén Mark azt hiszi megettelek.
Csak bólintok és amikor az ajtómhoz lépünk ő vissza fordul és az arcomra nyom egy puszit. Mire észbe kapok addigra nyitná ki az ajtót és gyorsan utána szólok amint kilép a szobámból.
- JinYoung! - ordítok utána, de hallom, hogy csapódik a lakás ajtó.
A szobám ajtaját is bezárom és vissza ülök az ágyamra. Elő veszem a telefonom és kikeresem Kooki számát. Hívni kezdem és sajnos nem veszi fel. Még mindig a klipet vehetik... Fél hét múlt...
- MiHi. - kopog be az ajtómon Bingo. - Minden rendben van? - be nyit és egyenesen rám néz.
- Persze. - kicsit biccentek a fejemmel, majd újra hívni kezdem a barátom, de hiába.
- JeongGuk nem veszi fel? - le ül mellém és átkarol még én a fejemet a vállára döntöm. - Nem akarsz elmenni a felvételre? Meg kellene beszélned vele a Hwos ügyet.
- Biztos elmehetek? Megleszel egyedül Shyoval? - fel emelem a fejem és rá nézek.
- Dehogy baj! - széles mosollyal az arcán néz rám. - Siess haza.
Azonnal két lábra állok és rohanni kezdek a forgatás helyszínére. Szép lassan eltűnik a nap a magas épületek között és a sötétség kezd uralkodni egész Szöulban, igaz csak másodperc erejéig. Az utcai lámpák felvillannak a boltok és a hírtető táblákkal együtt. Kevesebb mint húsz perc alatt érek oda és szinte betudtam szabadon szaladni az épületbe, de sajnos a biztonsági őr megállított. Amint elmagyaráztam ki vagyok és mit akarok bekísért és leültetett a váróba. Itt vannak a fiúk cuccai, de ők sehol. Leülök a kanapéra és a telefonomat kezdem nyomkodni amikor nyílik az ajtó. Oda kapom a fejem és egy rövid szőke hajú lánnyal találom szembe magam.
- Hello? - köszön nekem, majd beljebb lép. - Tudok valamiben segíteni?
- Szia. - mosolyodok el. - Nem. - rázom meg a fejem. - Csak várok.
- Ohh... Hozhatok valamit? - húzza kicsit fel a szája szélét.
- Esetleg egy kávét, ha nem probléma. - rakom keresztbe a lábam.
- Azonnal. - bezárja az ajtót és magamra hagy. Csendben kezdek animét nézni a telefonomon, hogy minél gyorsabban teljen az idő.
JungKook szemszögéből:
- Végeztünk! - ordít a producer.
Megrogy a lábam és a földre borulok és sikeresen a májamba áll az oldalamon függő gumibot. Jelen esetben egyáltalán nem érdekel. Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy reagáljak az amúgy eléggé erős fájdalomra. A számon át kapkodom a levegőt és próbálok nem szenvedni, de annyira nem megy. YoonGi felém áll és kezet nyújt. Megfogom és felhúzom magam álló helyzetbe.
- Öregszel. - kezd gúnyosan mosolyogni.
- Legalább én még nem vagyok öreg. - vágok vissza és megfordulok a producer felé.
- Köszönjük! - mondjuk egyszerre és mélyen meghajolunk, majd az öltözőnk felé igyekszünk.
- Szerintetek segít majd öltözni? - teszi fel a kérdést J-Hope.
- Ne legyél már ennyire kanos... Istenem... - forgatja a szemét Jimin. - Tanulj egy kicsi önuralmat. Lassan egy hónapja nem voltam lánnyal és csak, hogy tudjátok. Egyáltalán nem is hiányzik. - folytatja a monológját a szerelmes.
- Egyenlőre még mindig én vezetek Hyung... - nézek rá.
- Dehogy! - rázza meg a fejét Suga. - Az első NamJoon, majd Jin és én. Csak, hogy tudd én Haey óta nem voltam senkivel.
- Ne ragadjatok már a múltban! - kezdi a saját haját tépni V. - Nézzetek a jelenbe és rájöttök, hogy az én életem csak a szex körül forog.
Szinte mind egyszerre ütjük meg amint az öltöző elé érünk. Jimin nyit be és amint utána megyek észreveszek valakit a kanapén. MiHi!
- Már lassan három órája ülök itt! - pattan fel. A fekete Converse cipőjének a vastag talpa hangosat üt a padlón. - Jelmezbál? - kezd nevetni. - Egyedül Jimin néz ki normálisan!
- Hogy mersz így beszélni egy rendőrrel?! - emelem fel a hangom és elő kapom a gumibotot és felé emelem. - Azt akarod, hogy lesitteljelek, kisasszony?
Nem mond semmit csak közelebb lép hozzám és kiveszi a kezemből a "kardom". Egy mozdulattal vág vele fejbe, majd a kezébe teszi és megnézi. A tarkómra emelem a kezem és mérges arckifejezéssel kezdem simogatni a fájó pontot.
- Kell egy ilyen... - jelenti ki, majd oldalba üt.
- Ez már rendőr elleni erőszak... - motyogom el.
- Fogd már be! - dobja el a gumibotomat. - Csak egy kicsit ne gondolj a szeretkezésre!
- Nem lenne egy utolsó... - sóhajt Suga. - Hogy-hogy eljöttél?
- B-Beszélnem kell Kookival... - pillant le rólunk. - De ha fáradtak vagytok akkor, majd holnap találkozzunk. - mosolyodik el.
- Holnap nem jó... - pillantok a földre.
- Akkor, majd holnap után.
- Nem... Az egész hónap nem jó... - rázom meg a fejem.
- Mi? Miért?! - kérdezz vissza a barátnőm.
- Turnénk lesz... - sóhajt Jin. - Szeptemberben érnénk haza.
Azt veszem észre, hogy megragadja a kezem MiHi és kivezet az öltözőből és a takarító szertárba húz. Sikeresen beérünk és magunkra zárja az ajtót. Szerencse, hogy a kis szertár nem nagyobb egy méternél. Szinte hozzám simul a sötétségben.
- Kihallgatás... - suttogom el és a falnak nyomom és az ajkai után kapok, de ő nem csókol meg csak szájon vág. - Ez nagyon fájt! - ordítok fel.
- Kérlek JungKook. - tol messzebb magától. Nem tud olyan messze tolni magától, mivel a falnak ütközöm. - Ha elmondom nem fogsz kiakadni?
- Dehogy fogok! - fogom meg a kicsi kezét.
- Ma eljött hozzám Hwo... Beszélgettünk, majd sírni kezdett és haza kísértem. Esküszöm nem történt semmi! - kezd mentegetőzni. Sajnos a sötét miatt nem látom az arcát amit most nagyon bánok.
Csend ül a kis helységbe. Se ő se én nem szólalok meg.
- J-JungKook...? - suttogja el. - Nagyon mérges vagy?
- Nem tudok rád mérges lenni... - azonnal megcsókolom az édes, puha ajkait amik akár a mágnes úgy követik az én szám mozgását.
Olyan szenvedéllyel megy a csók csata, hogy gondolkodás nélkül kapom fel a karomba, mire ő át fogja a derekam a lábával. Elválok a szájától és a nyakát kezdem puszilgatni. Minden egyes nyakszívásnál a vállamba mélyeszti a körmeit és minél halkabban próbál felnyögni és sóhajtozni.
- K... Kooki... - nyögi el a nevem. - Haza kell mennem... Holnap... Dolgozom...
- Nem engedlek el... - emelem el a fejem a nyakától. - Megkötözlek és a börtönömbe duglak...
- Holnap kezdjük Bingoval a dalok írását az új albumhoz... - simít végig az arcomon. - Nem lenne jó, ha elaludnék a gépem felett...
- Áhh... - leteszem a földre, majd egy puszit nyomok a szájára. - Ha vissza jöttem ígérd meg, hogy újra csináljuk azt amit a nappaliban...
- K-Kérlek azt ne! - lép hátrébb tőlem. - Nekem egyáltalán nem tetszett... az első része...
- Akkor ígérd meg, hogy az enyém leszel és nálunk alszol. - pislogok rá.
- Rendben...
Hwo szemszögéből:
Nincs szívem rámászni... Haza kísért és nem tudtam azt tenni amit SungKi mondott. Nem volt gyomrom ahhoz, hogy azt tegyem vele amit nem akar. Nem szeret... Talán ideje lenne feladnom...
- Hwo! - üti az ajtómat Jun. - Van a hűtőben kaja! Ha éhes vagy gyere ki és egyél! JuSeoval elmentünk, majd jövünk!
- Rendben! - ordítok vissza és kihúzom a fülhallgatóm a fülemből. - Siessetek.
Vissza teszem a fülembe a kis "hangfalat" és folytatom a telefonomon lévő képek nézegetését. Annyira akarom, hogy újra MiHivel legyek... Nem tudom elhinni, hogy vége...
- Kop, Kop! - szól be valaki a szobám ajtaján per másodperc múlva. - Szabad?
Meg sem várva a válaszom SungKi lép be a szobámba hatalmas mosollyal az arcán. Zsebre tett kézzel sétál be, majd behajtja az ajtót.
- Hogy jöttél be? - ülök fel és ismét kihúzom a fülemből a fülhallgatóm. - Zárva volt a bejárati ajtó...
- Nagyon sok lakáshoz van kulcsom. - emel fel egy hatalmas kulcs csomót, majd a lábamhoz ül és mutogatni kezdi. - Super Junior. SHInee, RedVelvet! Infinite. TVXQ. És még itt van MWO lakásának a kulcsa is. - mutatja fel büszkén.
Ha csak belegondolok, hogy ez a tetű képes bemenni MiHiékhez mikor aludnak és bármit tehet vele elkap a düh...
- Nyugi... - teszi el a kulcsokat. - Nem szoktam csak úgy bejárkálni a lakásokba. Csak akkor megyek, ha kell valami amit elfelejtettek vissza vinni a céghez. Nem vagyok akkor perverz, hogy nézzem az embereket még aludnak.
- Miért jöttél?
- Csak kérdezgetsz... Csak tudatni akartam, hogy még te faszt se csinálsz én addig dolgozok azon, hogy MiHi és JungKook rohadt messze legyen egymástól... Mekkora beszari vagy, hogy nem volt merszed megdugni... Ha én tehettem volna még mindig rajta dolgoznék...
- Kurva gyorsan vont vissza...
Két lábra állok és a pólójánál fogva rántom állóhelyzetbe. Megfagy a levegő a szobában. Még én elő villanó fehér fogakkal meredek a szemébe ő addig egy alattomos gúnyos mosollyal néz rám vissza, még mindig zsebre tett kézzel.
- Nem ütsz meg? - billenti oldalra a fejét. - Ahhoz sincs merszed?
- Dögölj meg! - lök messzebb magától. - Kiszállok ebből az egész szarságból!
- Már nem szállhatsz ki... - lép a szekrényemen pihenő kép kerethez amiben egy kép van rólam és MiHiről. A kép még télen készült amikor elmentünk korizni. Bárcsak vissza tekerhetném az időt. A kezébe veszi a képet és egy könnyű mozdulattal vágja a földhöz. A barna fakeret darabokra törik az üveggel együtt. Egyedül a kép marad egyben. - Nem lenne jó, ha Jun vagy JuSeo olyan balesetet szenvedne amitől a bandának abba kellene hagynia... - néz rám még mindig mosolyodva. - Esetleg valaki mással történne valaki... Esetleg Kimakának...
- Baszd meg... - térdepelek le az össze tört képhez és ki veszem a szilánkok alól. - Takarodj...
- Majd hívlak! - int és elhagyja a szobám.
A fenekemre ülök és a képet kezdem nézegetni. Csak az tűnik fel, hogy a képen a saját arcomon egy könnycsepp érkezik és végig folyik az egész képen. Zokogni kezdek. Nem akarom, hogy MiHi szomorú legyen...- Sajnálom... Istenem... Kérlek bocsáss meg nekem amikor kiderül, hogy az egészben benne volt a kezem... Nem kérem, hogy szeress csak maradj mellettem...
