2015. szeptember 26., szombat

2. Évad 18. Fejezet: Négy az egyben

J-Hope szemszögéből:

Reggel fél hét van és már Jiminen kívül mindenkinek megcsinálták a haját és már mindenki fel van öltözve. Szerencse nekem nem sok minden változott rajta. A színe egy kicsit lilásabb lett és oldalt egy pöppet felnyírták. Ellentétben Sugának teljesen szőke lett a haja. MiHi nagyot fog nevetni ha meglátja. Reggel beszéltünk a GOT7 és náluk is lesz pár szőke tag. Előre látom a lányok reakcióját. Már mindenki belebújt a jelmezébe. Felvettem az autós versenyzős szűk ruhát.
- Miért pont vörös!? - ordít Jimin a tükör elől amint meglátja az új frizuráját. - Olyan vagyok mint egy bohóc! Tisztára olyan vagyok mint Suga!
- Ezért még megöllek, Park Jimin... - nyomja össze a kezében lévő kólás üveget YoonGi.
Jimin berohan hozzánk és megáll előttünk, majd a hajára mutat. Látszik az arcán a kétségbe esettség és a csalódás. Nem erre számított. Azt hitte ő lesz szőke, de nem. Vörös lett, de egész jól áll neki.
- Miért TE vagy szőke?! - néz Sugára. - Neked jó a vörös is!
- Ez van! Nőj fel! - néz mérgesen a fiatalabbra YoonGi. - Nem tök mindegy milyen a hajad? - dobja fel a lábát az asztalra.
- Akkor miért nem maradhattam barna, vagy lehettem volna újra fekete? - ül le mellém és végig néz mindenkin.
- Nyugi! Két hónap múlva úgy is mindenkinek újra festik a haját. - mosolyog Jiminre Jin.
Amint befejezi a mondatát Hyung meghalljuk a kávé gép hangját, majd az illata is elér hozzánk. Mire az a nő kihozza az összeset egyesével, felcserélve addigra mindegyik kihűl. Nem értem miért egy hatvan éves nő a fő segítőnk. Pár perc múlva azt vesszük észre, hogy egy fiatal lány a közöttünk lévő kis asztalra teszi le a tálcát amin az össze kávé rajta van.
- Itt a három cukor nélküli. - adja Sugának, Jinnek és NamJonnak a kávéját. - A két kocka cukros. - nyomja a kezembe az enyémet. - A kettő három cukros. - passzolja le a két kis csészét Jiminnek és V-nek. - És az utolsó a tejes kávé. - adja oda Kookinak az utolsót.
- Köszi! - mosolygunk rá.
Hány éves lehet ez a csaj? Tizenöt?! Nagyon szép és fiatal arca van. Rövid szőke haja itt ott kék és rózsaszín. Egy fekete trikó és egy átlátszó, fehér ing van rajta. Azt hiszem szerelmes lettem!
- Kértek még valamit? - néz körbe, majd kiveszi Suga kezéből az üres üveget amit össze nyomott.
- Téged. - jelentem ki amire ő rám néz a fiúkkal együtt.
- Szóljatok ha kell valami. - fordul meg és vissza megy a konyhába.
Teljesen hidegen hagyta, hogy bókoltam neki? Ennyire komoly lány? Áhh... Miért nem én kaptam a rendőr ruhát? JungKooknak még gumibotja is van! Biztos az jobban bejött volna neki.
- Azonnal rá startolsz az új segítőre? - nevet fel Jimin. - Röhejes vagy...
- Te csak fogd meg vöri! - ráncolom a homlokom, mire ő hátra dől a kanapén és durrogva fűzi össze a karját a mellkasa előtt. - Hogy hívhatják? - nézek Rap Monsterre.
Csak hátra fordul és benéz a konyhába. Valamit elolvas és vissza néz rám.
- Nem tudom. - von vállat.
Én is benéztem a kis konyhába és láttam, hogy azon van, hogy elő keressen instant levest amit ebédkor megehetünk. Nem túl magas, de nem is alacsony lány. A fekete farmer ami rajta, van kiemeli a hosszú, csinos lábait. Egy fekete öt centi sarkas fekete bakancs volt.
- Ennél feltűnőbben nem is nézhetnéd. - csóválja meg a fejét JungKook. - Nem ezzel kellet volna nyitnod.
- Ohh mert te jobban tudod! - nézek rá mérgesen. - Attól, hogy barátnőd van, nem jelenti, hogy jobban csajozol mint én! - mutatok magamra. - Sokkal jobb vagyok az ágyban is mint te!
- Azt megnézném. - iszik bele a tejeskávéjába.
- Na halljuk mit csinálsz MiHivel! - löki vállba V a kölyköt. - Mit csináltatok akkor amikor haza mentünk és egy száll boxerben köszöntöttél minket.
- Ennyire tudni akarjátok? - tette le a bögrét a kezéből.
- Igen! - szólaltunk fel egyszerre.
- Suga ki fog akadni. - nevette el magát. - De szerintem mind mérgesek lesztek.
- Mondjad már! - ordít rá Suga.
- Jól van! - hagyja abba a nevetést Kooki. - Egyszerűen amikor felmentünk hozzánk... nem volt időnk eljutni a szobámig a vonzerőm miatt...
- Mond, hogy a földön csináltátok! - nézett rá Suga.
- Nem pont... - simított a nyakára. - Először a fotelban, majd a kanapén...
- Megöllek JeongGuk! - kapja el Kooki pólóját YoonGi. - Pontosan mit is csináltatok a barátnőmön..?
- Csak... Nehéz így elmondani! - söpri le a nyakából Suga kezeit, majd megigazítja magán a ruháját.
- Azt, ne mond, hogy... - kezdett nevetni Jimin. - Ő is csinálta neked?
- Igen... - bólintott.
- A kanapém! - nyávogja el Suga. - Soha többet ne merjetek rajta kufircolni! Ott a szobád! Teljesen alkalmas rá!
Nevetgéltünk, majd mindenki egyesével elment fényképezkedni. Jiminnel és JungKookal amikor tudtunk csak táncoltunk. Láttam, hogy a szőke hajú angyalom is jön megnézni mit csinálunk ezért én még inkább szexisen próbáltam táncolni. Én kerültem sorra és mentem oda a lifthez. Apait anyait beleadtam, hogy felfigyeljen rám. Sikerült is magamra hívnom a figyelmét, de csak pár másodpercig. A telefonja megcsörrent és kénytelen volt felvenni, majd elvonult valahova. Mérges lettem. Nagyon! Hogy képes itt hagyni?! Megőrjít!
Hamar kész lettek a képek, majd jött a neheze. A klip forgatás. Kemény tíz percet kaptunk előtte. Vissza ültünk a kanapéra és beszélgettünk. Egyszer csak megcsörrent JungKook telefonja.
- Szia! - szólt bele a készülékbe. - Minden oké? Reggel nem vetted fel a telefont. Mi? De jól van? Oké... Majd hívj. Szia. - kinyomja a telefont, majd Jiminre néz. - A barátnőd rosszul van.
- Mi van vele? - döbben le Jimin.
- Azt mondta MiHi, hogy egész éjszaka hányt és még most is. Fáj a hasa, szét megy a feje és lázas is. Valamit össze evett és most nagyon rosszul van.
- Ugye nem a hot dogtól van így ki amit tegnap ettünk?! Uram isten... Ugye nincs nagy baja?! - kap a fejéhez a vörös.
- MiHi szerint nem kell kórházba vinni. Viszont benéztek volna forgatás végén, de így nem jönnek... - vissza csúsztatja a telefonját a zsebébe, majd sóhajt egyet és lehunyja a szemeit.
- Mit adtál szegény lánynak? - neveti el magát NamJoon.
- Csak egy hot dog volt! Nem értem én miért nem vagyok rosszul... Lehet a foghagyma miatt...
Nem tudtam tovább hallgatni Jimin sírását ezért kénytelen voltam felállni mellőlük és elvnászorom magam a konyhába. A szőke hajú lánnyal találom magam szembe aki azon von, hogy rendet tegyen a kis helységben. Bezárom az ajtót és rá nézek mire ő sóhajt.
- Kellene valami? - forgatja meg a szemét.
- Még mindig az amit mondtam ezelőtt nagyjából egy órával. - mosolygok rá, de ő csak elindulna kifele, megakadályozom azzal, hogy elkapom a kicsi kezét. - Mi bajod van velem?
- Az, hogy nem érted, hogy én egyáltalán nem olyan vagyok mint azok akik sikoltozva rohangálnak utánad. Attól, hogy "híres" vagy... - mutat idéző jelet az ujjaival. - ... nem jelenti azt, hogy mindent megtehetsz.
- Utálod a bandát? - vonom fel a szemöldököm.
- Nem. Csak téged nem bírlak. - rántja ki a kezét az enyémből. - Fogd fel és fuss más után. Mondjuk ott vannak a fanok akik ordítoznak neked, J-Hope.
- Tudod hogyha én kapom a rendőr jelmez már rég előttem térdelve nyalókáznál. - fordulok felé.
- Ahhoz a művelethez lenni is kéne valaminek oda lent. - mosolyodik el gúnyosan, majd hátat fordít nekem és elhagyni készül a helységet.
- Mi a neved?! - ordítok utána.
- Antifan! - ordít vissza.
A konyha pultnak dőlök és az alsó ajkamra harapok, majd a hajampa túrok és elmosolyodok. Annyira édes amikor beszél! Annak ellenére, hogy antifannak hívja magát tudom, hogy én is bejövök neki.

MiHi szemszögéből:

Végre sikerült levinni Shyo lázát és most elaludt Bingoval együtt. Egész este ő járkált be Shyohoz és segített neki. Most legalább pihenek egy kicsit és tévézek legalább fél órát - vagy kevesebbet - ameddig fel nem kell a kis beteg. Nyugodtam és békésen kapcsolgatom a tévét még meg nem hallom a lakás csengőjét. Fel állok a kanapéról és az ajtóhoz sietek. Kinyitom a zárt, majd az ajtót is és egy olyan személlyel találom szembe magam akire egyáltalán nem számítottam.
- Mit akarsz itt, Hwo? - hajtom beljebb az ajtót és onnan kukucskálok ki.
- Én csak... Beszélni szeretnék veled. - teszi az ajtóra a kezét.
- Kérlek menj el... - zárnám be az ajtót, de nem hagyja. Megállítja a kezével az ajtót és újra kinyitja.
- Csak pár percet kérek. - nyomja beljebb a ajtót. - Kérlek...
Lenézek róla, majd az alsó ajkamra harapok. Elakarom küldeni. Egyáltalán miért jött ide?! Utálnia kellene, hogy megcsaltam. El kellene küldenem... JungKook se örülne, ha megtudná, hogy itt volt az exem. Egy pillanatra az arcára nézek. Sőt. Inkább a nagy szemeibe. Annyira csillogott a szeme.
Az alsó ajkamra haraptam, majd elnéztem róla és bólintottam. Kijjebb nyitottam az ajtót ezért könnyedén sikerült neki bejönnie a lakásba. Amint teljesen bent volt bezártam az ajtót és felé fordultam.
- Hogy-hogy nincs itt JeongGuk? - teszi fel a kérdést.
- Forgatnak... Új videó klip... - kezdem az ujjaimat tördelni.
Csend ül az egész szobára. Csak állunk egymással szemben. Az egyetlen és a leghangosabb dolog jelen esettben a konyha falán lévő óra. Zavarában egyre hangosabban kattog, hogy elfedje a zavarát amit a kínos csend miatt érez.
A padlóra meredek és felmérem a barna fát amin állok. Egy repedést veszek észre rajta. Minden bizonnyal a költöztetők okozhatták a kárt amit eddig még észre se vettem. A kis repedés pár percre nyugalmat add, de amint tudatosul bennem, hogy Hwo előttem áll és engem néz a fülem megtelik vérrel és hallom a saját szívverésem.  Tesz felém egy lépést, amire én reflex szerűen lépek hátrébb, emelem fel a kezem a mellkasomhoz és nézek az arcára. Megijed a reakciómtól ezért meg áll és megszólal.
- Bocs, hogy olyan durva voltam veled az utolsó hetekben... Főleg amikor a vakáción voltunk... - sóhajt egyet, majd hatalmas levegőt vesz és folytatja. - Sajnálom, hogy akkor és ott rosszul nyúltam hozzád és sírtál. Csak mérges voltam... Szörnyen sajnálom, hogy szomorú voltál miattam. És soha nem bocsátom meg magamnak, hogy nem bíztam benned eléggé! - emeli fel a hangját a mondat végére.
- Jó, csak ne kiabálj! - szólok rá. - Amúgy sem a te hibád, hogy szakítottunk... Én feküdtem le JungKookal, nem te...
- Nem bíztam benned eléggé... És még a titkodat is elmondtam... Mindenki előtt kínos helyzetbe hoztalak. Nem akartam, csak mérges voltam.
- Ezért muszáj volt mindenki előtt meggyaláznod... Értem, hogy mérges voltál, de várhattál volna vele, vagy még a próba előtt elmondhattad volna, hogy tud mi történt. - a fülem mögé tűröm a hajam, majd mély levegőt veszek.
- Tudom, csak... Nem akartam, hogy vége legyen... - lép hozzám még közelebb. Olyan váratlanul ért a közelsége, hogy nem tudtam hátrálni ezért megragadta a derekam és magához húzott. - Mindig is szerettem hozzád bújni... - motyogta és végig szaladt a hátamon a hideg. - Olyan... Nyugodt lesz az ember a közeledben... - simít a hátamra és még jobban magához húz. - Még mindig szeretlek, MiHi...

SungKi szemszögéből:

Kénytelen voltam gyalog menni az S.M Enterainment épületéig. Mivel nem apával lakom reggel nem volt időm beszélni vele. Most meg csak remélhetem, hogy nem lesz senki nála és nyugodtan tudok, majd vele társalogni.
Lassan érek be az épület előterébe ahol a recepcióson kívül nincs senki. Azonnal a lifthez megyek, de a semmiből elő tűnik egy biztonsági őr és megállít. A vállamnál fogva ránt maga felé. Ezért még kapni fog a patkány...
- Hova mész? - azonnal tegezni kezd a nálam tíz centivel magasabb férfi, mérges, komoly hangon.
- Az apámhoz... Övé az egész épület... Sokáig húzod az időt, vagy végre felengedsz? - fordulok lifthez és megnyomom a gombot. - Nem örülne az apám, ha felhívnám, hogy a fiát és egyben az egyik idolját akadályozod azzal, hogy nem engedsz hozzá.
Hallom, hogy eliszkol. Elmosolyodok és belépek a liftbe. Megnyomom a gombot és az ajtó szép lassan bezáródik és elindul felfelé. Lassan felér a szintre ahol az apám van. Felér a lift és kinyílik az ajtó, majd kilépek és egy csapat fiút látok meg apám irodájának az ajtaja előtt. Pontosabban öt. Ismerősek nekem valahonnan. Általában fejből vágom az össze bandát egész Dél-Koreába és a bandatagok nevével sincsen bajom, de ezeket a srácokat nem igazán láttam még.
Zsebre teszem a kezem és úgy indulok az ajtó felé. Szinte azonnal rám kapják a fiúk a fejüket. Azonnal rájövök, hogy ezek a fiúk még csak most fognak debütálni.
Elmegyek mellettük. Tudom, hogy apámhoz várnak, de fontos ember vagyok és nem fogom megvárni még ezek öten alá írjanak egy halom papírt. Szinte utat nyitok magamnak és kopogás nélkül nyitnék be, de az ajtó zárva van. Felszisszenek és hátrébb lépek az ajtótól.
- Elment. - szólal fel az egyik srác akinek a haja egy narancséval vetekedik.
- Kösz az infót... - kikapom a zsebemből a telefonom, fel oldom és megkeresem apa számát, majd hívni kezdem. Kicseng...
Szia. Mit akarsz? - szól bele a telefonba. - Éppen dolgozom.
- Ahha... Hol? Nem vagy az irodádban, apa... Nyolcan várunk rád, és egy fontos dologról akarok veled beszélni. - teszem át a másik fülemre a telefont.
Jó... Pár perc és ott vagyok... 
Köszönés nélkül nyomja ki a telefont. Teljesen jellemző rá. Csodálom, hogy amikor felvette köszönt.
Lezárom a mobilom és vissza teszem a helyére, majd a fiúkra nézek akik várják, hogy mondjak valamit. Azonnal felismerek valakit a fiúk közül. Csak nem MiHi unokaöccse? De! Ez csak ő lehet, ki más!
- Lassan jön. - jelentem ki. - Jöttetek aláírni a papírokat?
- Igen. - válaszol a másik. - Holnap kezdjük el az első videoklipet forgatni és holnap kerül nyilvánosságra az első albumunk. - mondja büszkén a srác.
- Mi lenne, ha nem mondanád el mindenkinek, Hye... - rázza meg a fejét az egész magabiztos srác.
Egy fehér trikó volt rajta egy térd nadrággal. A fején egy sapka csücsült.
- Hogy hívnak? - biccentek a trikós srác felé.
- Ra Ye Jun. - mosolyodik el és megigazítja a fején a sapkáját.
Nem mondok semmit, csak az ajtónak dőlök és elmosolyodok. Érzem, hogy mind az öten engem kezdenek nézni. Még semmit nem tudnak a buták arról, hogy hogyan mennek itt a dolgok. Látom, hogy jó páran idősebbek mint én, de annyira nem hat meg a dolog, mivel már volt olyan, hogy egy 28 éves idollal kerültem nemi kontaktusba. Szegény nem akart kilépni a lemezkiadótól azzal az indokkal, hogy rendszeresen részeg. Az ajánlatom annyi volt neki, hogy hadd legyen az enyém fél órára. Bele ment. Igaz nem akarta annyira mint, főleg mert az indok amivel kirúg-adhattam volna hamis volt. Nagyon értek a zsaroláshoz és aki kell azt bármivel képes vagyok magamhoz láncolni.
Lassan az apám is felért. Az öt srác szinte földig hajolt apám előtt. Kicsit apám is előre dőlt, de nem nagyon. Én egy csöppet se mutattam ki a tiszteletem felé. - minek mutattam, ha az elmúlt évben alig volt rám több mint tíz perce. -.
- Gyertek be... - lép mellém és kinyitja az ajtót.
Szinte már előtte vágok be az irodájába és állok meg a sötét barna íróasztala előtt. Besétálnak mögöttem a többiek, majd apám az asztala másik oldalára megy és leül a kényelmes forgószékbe a hatalmas ablak elé, ahonnan egész Szöult látni lehet.
- Rendben... - sóhajt, majd lehunyja a szemét és amikor kinyitja rám mered. - Mond mit akarsz és ne tartsd fel az embert... - előveszi a telefonját és maga elé teszi az asztalra.
- Tudod van az a banda a Big Hitnél... A Bangtan Boys. Ma kezdték el forgatni az új MV-t és ha minden igaz akkor akarják közönség elé hozni amikor az új bandát első klipjét. - teszem zsebre a kezem.
- Igen...? - kezdi a telefonját nézegetni. - És ez engem mit érint?
- A BTS-t mindenki ismeri Dél-Koreában és szinte a világ összes pontján... Nevezni fogják őket The Show-ra... Az új bandádat is fogják jelölni, ha annyira jó a szám ahogy mondtad... Semmi esélye nem lesz az új bandának, ha ők az országban vannak... - dőlök az asztalára és gúnyosan elmosolyodok.
- Mit akarsz? Mit csináljak ezzel az infóval? - zárja le a telefonját és egyenesen a szemembe kezd nézni.
- Érd el, hogy a BTS turnéra menjen két nap múlva. Simán nyerhetnek a fiúk... - egyenesedek el. - Emlékezz, hány bandával fuccsoltál be eddig mert vagy a JYP vagy az egyik leány vállalata jobbat csinált mint te! - fordultam meg és elindultam kifelé. - Gondold át és vedd rá őket, hogy a BTS egy hónapos turnéra menjen! - intettem vissza és elhagytam a helységet.
A liftet vettem célba, amint beértem és az ajtó bezáródott elő kotortam a telefonom, majd a húgomat kezdtem hívni. Felvette és győzelem teljes mosollyal az arcomon szóltam bele a telefonba.
- Az első pont kész...

YeHa szemszögéből:

Már, majdnem csukott szemmel toltam bele az ajtó zárába a kulcsot és nyitottam volna ki az ajtód, de nem sikerült. Szóval már haza ért az öcsém. Fantasztikus... Reménykedtem, hogy fél óra múlva jön és lesz egy kis magányom a mai nap után. Egy szabad percem se volt J-Hopetól és a hülye kérdéseitől. Már csak attól ki akadtam amikor engem nézett... Annyira lefárasztott az a hülye gyerek, pedig ez még csak az első munka napom volt.
Kinyitom az ajtót és a lakásba lépek. Halkan zárom be magam mögött az ajtót és leveszem a cipőm, majd a cipős polcra teszem. Fellépek a kis lépcsőn és a lerobbant lakásunkba találom magam ahol az öcsémmel élünk... Próbálok rendet tartani, de nehezen megy... A bútorok olyan rosszak, hogy egy idő után nem tudja elnyelni a pórt és minden az asztalra és a földre telepedik meg. Aztán amikor leülünk a szófára elő törik az alvó pór és felhővé alakul, majd esőt szimulálva a földre hull és folytatódik a folyamat.
Ahogy a kanapé mögé lépek - nagyjából két méterre mögé - észreveszem YeJunt a kanapén feküdve, csukott szemekkel. Elfáradhatott. Elmosolyodok és a konyhába megyek, ami pár méterre van és semmi nem választja el a nagyszobától pont úgy mint az én és YeJun szobáját, csak egy térelválasztó és egy függöny.
A konyhába leteszem a táskám az egyik székre és a hűtőhöz lépek. Persze teljesen üres... csak egy doboz tej és egy kis maradék van amit még tegnap hoztam. Talán az elég lesz mind a kettőnknek vacsorára.
Kiveszem és a konyha pultra helyezem. Az egyik szekrényhez lépek és kinyitom. Meg is találom a lábast ami kellene, hogy megtudjam melegíteni a gázon, de akárhogy nyújtózkodok, ugrálok, vagy mászok nem érem el. Csak az tűnik fel, hogy valaki átnyúl felettem és leveszi a kiszemelt lábast, majd a kezembe adja. Megfordulok és az öcsémmel találom szembe magam, na meg az álmos, pufi arcával.
- Felébredtél? - mosolyodok el és vissza lépek a maradékhoz. - Minden rendben ment? Mi volt? - teszem fel a kérdéseket és átkaparom az egész kevés kaját az edénybe.
- Semmi nem volt... Aláírtuk a papírt, cukkoltam az egyik csapat tagot és ennyi... - von vállat, majd mellém lép és kiveszi a kezemből a két tálat és folytatja amit elkezdtem. A gázhoz lépek és megnyújtom a gázhoz tett gyufával. megint sikeresen megégetem az ujjam, de már egyáltalán nem érzem a fájdalmat.
- Semmi más nem volt? - pillantok rá.
- Csak ennyi. - mosolyodik el és a gázra teszi fazekat. - Holnap forgatjuk azt a szaros MV-t és reméljük sok embernek tetszik majd.
- Az nem állt a szerződésben, hogy nem beszélhetsz csúnyán? - ráncolom a homlokom, majd vállba ütöm. - Nyugodj meg! Ott van az a fiatal srác! Az egyik rokon nagyon népszerű.
- Chin Chul Moo-ra gondolsz? - néz le rám a nagy szemeivel amikkel gyorsan pislog.
- Igen. Neki az unokatestvére egy lánybandában énekel, a nővére meg modell. Igaz? - sétálok az ebédlő asztalhoz. Kihúzom az egyik széket, leporolom és leülök rá.
- Az a srác kicsinál... - forgatja a szemét.
- Miért? Annyira aranyos és ennivaló! Nagyon szép és helyes is! - támasztom meg a fejem a fa asztalon.
- Épp ez a bajom vele... - sóhajt, majd a pultnak dől, lassan lehunyja a szemét és újra szóra nyitja a száját. - Amikor rám néz kipirul a tök feje... Annyira idegesítő... Megértem, hogy két éve halára vertem, de akkor se piruljon el! Fiú vagyok az istenit! - markol rá a pult szélére.
- Lehet inkább tetszik, hogy rád néz. - kezdek kuncogni.
- Nem vagyok meleg! - lép elém, megragadja a kezem, de amikor leesik neki, hogy ki vagyok elengedi a kezem és hátrál egy lépést. - Bocs... - nyögi ki.
- Jót tett az indulat kezelés. - állok fel és a vállára teszem a kezem, majd magamhoz húzom és megölelem. - Viccnek szántam... - suttogom el.
- Szar vicc volt... - teszi a kezét a hátamra. - Milyen volt az első munkanap?
- Fárasztó...
- Mesélsz? - tol el magától.
- Majd holnap... Most túl fáradt vagyok... - bújok megint hozzá.
- Ahogy akarod...

2015. szeptember 6., vasárnap

2. Évad 17. Fejezet: Randi

Shyo szemszögéből: Elköszöntem a lányoktól és kettesben Jiminnel elindultunk - hogy hova, azt nem tudom. Elhagytuk a fellépés helyét és a sötét, lámpával megvilágított utcán kezdtünk sétálni. - Akkor most... - kezdtem bele a mondatomba. Igaz, hogy tele magabiztossággal kezdtem a két szavas mondatot, de sajnos a második szavacskánál minden önbizalmam eltűnt Jimin mellett. - Igen? - nézett rám és a kezemért nyúlt. Könnyen zárta az ujjai közé a kezem. Nem nagy a keze. - Hova megyünk...? - motyogtam el és a földet kezdtem bámulni. - Mi lenne, ha elmennénk korizni? - Ilyenkor? - néztem fel rá. - Nincs ehhez kicsit késő? Holnap kezditek a forgatást. Nem lenne jó, ha karikás lenne a szemed a képeken és a videón - ráztam meg a fejem. - Elég ha csak sétálunk egy kicsit, majd haza megyünk.
- Biztos? - torpant meg, majd maga felé fordított. - Akkor legalább együnk valamit! Nem sokat ettél a váró szobában. Az kell még, hogy össze ess nekem - nevetett, majd az arcomra tette a szabad kezét. Kirázott a hideg - a karomon felállt a szőr és a pulzusom kétszer magasabbra ugrott. Rosszul lettem ahogy a szemeiben a lelkét láttam. Csak engem néz és senki más nem érdekli. - E-ehetnénk egy hamburgert. V-vagy egy hot dog-ot. - pillantottam a háta mögött álló szökőkútra. - Nem messze van egy nagyon jó gyors étterem. De csak akkor megyünk oda, ha én fizethetek - indult tovább és maga után kezdett húzni. - Ji-Jimin! - lobogtam utána mint a győzelmi lobogó. - Nekem is van pénzem! - Én meg férfi vagyok és ezért ÉN fizetek! Egészen az "étteremig" ráncigált. Nem tudom neki mit takar az étterem szó, de nekem nem pont azt mint neki. Egy lakókocsi szerű négy kerekű autóhoz vezetett. Az oldala ki volt nyitva és a kocsiban rohangált két srác. Nagyon szépen megvolt csinálva az autó belseje. Izzó sor húzódott végig a két fiú feje fölött. A kis lámpák kéken, zölden, sárgán és rózsaszínen villogtak. Képek lógtak a falon. - Sziasztok. - köszönt Jimin és elengedte a kezem. - Park Jimin! - mosolyodott el az egyik srác akinek az arcát kis sörték fedték. - Mizu haver? - át hajolt a pulton és lepacsizott Jiminnel. - Semmi érdekes. Veled? - nézett fel a fiúra. - Ohh! Tényleg! Kwak Seo Hyeon, ő is gyakornok volt a Big Hitnél csak... - Csak sajnos motor balesetem volt - nevetett a fiú és a nyakára simított. - Lekellet vágni a jobb lábamat és műlábbal nagyon nehéz lenne táncolni. Szóval, most egy olajtól bűzlő kocsiban dolgozok napi 9 órát. Lee Eun Hei vagyok - mosolygott rám. - Mióta lógsz lány banda tagokkal? - pillantott Jiminre. - MiHi csapattársa - ült fel a bár székre Jimin. - Azt tudom. De azt hittem nem vagytok beszélő viszonyban a kis csajjal. Mármint... Ő nincs veletek abban - talán ha volt egy másodperc még végig fürkészte az arcom, majd vissza talált a tekintete a fiúra. - Tudod ki vagyok? - ültem fel Jimin mellé. - Hogy ne tudnám! - kezdett nevetni EunHei. - Shyo. Nem sok ilyen szép lány van, mint te - mosolyodott el. Éreztem, hogy kipirul az arcom. Sose bókoltak még nekem. Fura, de igaz... Amikor a fellépések előtt vártunk akkor is Bingo és MiHi kapta a legtöbb bókot. Miért? Nekem nincs nagy mellem... Sőt! Szerintem egyáltalán nincs mellem. Anya mindig azt mondta, hogy a kicsi érdekesebb. Hát... A mellemen semmi érdekes nincs. - Hé! - szólt közbe Jimin. - Keresgélj máshol! Értetted? - az arca eltorzult a dühtől. Össze húzta a szemöldökét és szinte már láttam, hogy fojtogatja a pult mögött álló fiút. - Sokkal idősebb vagy nála! - Már bocsi, Jimin. De te is. Nem tudom mi van köztetek, de én a helyedben nem hangoztatnám a dolgokat. A végén még megkapnád, hogy pedofil vagy. Nem tudom tisztában vagy-e vele, de SeoHyeon még fiatal korú. Te is tudod mivel járhat, ha kiderül... - rázta meg a fejét EunHei. - Mivel jár? - néztem Jiminre aki csak sóhajtott és a kis asztalra dőlt. - Ha kiderülne, hogy járunk akkor engem kicsapnának a bandából és minden bizonnyal az egész karrieremnek lőnének... Kiskorú vagy, én meg már elmúltam 19... - a kezébe vette a só szórót és azt kezdte piszkálni. - D-de! És?! Akkor mi van? - szökött a homlokom tetejére a szemöldököm. - Ez hülyeség! Rengeteg gimis lány kavar a tanárokkal és azokat mégsem rúgják ki vagy tiltják el a tanárságtól! - Ez van! - vont vállat a barátom. - Nem szabad mindenkinek elmondani és ennyi. Amúgy meg csak járunk. Nem hiszem, hogy azért mert megfogom a kezed kivennének a fiúktól. - Emlékszel arra a srácra aki lefeküdt az egyik lány banda 16 éves tagjával? - szegezte nekem a kérdést a pultos srác. - Nem? - válaszoltam kérdéssel. - Ez az! Senki nem emlékszik rá - dobta a vállára a törölgető rongyát. - Eltérve ettől a témától. Mit kértek? - Két hot-dogot. - válaszolt Jimin. - Jó lesz? - nézett rám. - Persze! - hatalmas mosollyal az arcomon bólintottam egyet. - Inni pedig... Eper levet kérek. Ja és a hot-dogba kérhetek pirított fokhagymát? - Nekem jó lesz valami szénsavas. - helyezkedett a széken Jimin. - Persze! Azonnal hozom! EunHei és a másik srác - mint kiderült nem beszél koreaiul csak vietnámul - megcsinálták a két meleg kutyát és elénk tették az inni valókat. Evés közben beszélgettünk mindenről ami szóba jött. Valamiért nem akarom elhinni, hogy tényleg egy életre ledőlhet az, amit eddig fel épített. Miért nem szeretheti azt az ember akit akar? Miért nem szerethetek egy nálam négy évvel idősebb fiút aki lelkileg olyan mint egy 10 éves? Amint befejeztük az evést Jimin fizetett és közölte, hogy haza kísér. Sajnos elrepült az idő... Elmúlt háromnegyed 11 és Jiminnek holnap felvétel lesz. Már a liftben álltunk amikor új témát hoztam fel. - Várod a holnapot? - néztem fel az arcára mire ő a kérdése csak megszorította a kezem egy kicsit. Láttam, hogy az ádámcsutkája megmozdul, bizonyára nyelt. - Valami baj van?
- Nem csak... Kicsit ideges vagyok. Stresszes szoktam lenni a felvétel előtt, de lenyugszom. Őszintén, most az új hajszínem miatt vagyok kicsit kellemetlenül. - simított a nyakára és lehunyta a szemét. - Miért? Milyen lesz? Szőke? - elengedtem a kezét és szembe fordultam vele. - Nem... Vagyis... Nem tudom. Annyit mondtam, hogy ilyen színű még sose volt, szóval... Eléggé félek. - Nyugi! - tettem az arcára a kezem. - Nekem így is, úgy is tetszel. - a lehető legőszintébb és legbarátságosabb mosolyomat vettem elő, hogy önbizalmat adjak neki. Nem mondott semmit, csak elmosolyodott és a kezemre tette a kezét, majd levette az arcáról. Amint elengedte a kezem azonnal a derekamon kezdte pihentetni a tenyerét. Csak a szemeit néztem és vártam a vérrel telt, puha ajkait. De semmi. Nem csinált semmit csak közelebb húzott magához és megölelt. Miért nem képes megint megcsókolni?!
- Jimin - kezdtem a lift falát bámulni. - Igen? - tette a másik kezét a hátamra. - Csókolj meg - suttogtam a fülébe. A keze a pólómba markolt és elfelejtett levegőt venni egy pillanatra. Azt hiszi, hogy én fogok lépni? Nincs merszem ahhoz, hogy én csókoljam meg.
- Nem... - erőszakosan lökött el magától, majd egészen a lift faláig hátrált tőlem. A barna hajába túrt és fújt egyet. Nekem se kellett több. A lift gomb paneljén lévő piros megállj gombra nyomtam mire a lift megállt valahol a huszadik és a huszonegyedik emelet között. Vissza néztem rá, de ő csak kérdően nézett a gombokra, majd rám. - Ne hülyéskedj - rázta meg a fejét és nyúlt volna, hogy vissza kapcsolja a liftet, de elé álltam ezzel megakadályoztam őt. - Tuti, hogy... - hatalmasat nyelt. - ...ezt akarod? Csak ketten vagyunk... Nem válaszoltam. Még a fejemmel se bólintottam. Pár perc után megunta és a kezem után kapott, majd kisajátította az ajkaimat. Lassan és félénken csókoltam vissza és kicsúsztattam a kezéből a kezem, majd a vállán kezdtem pihentetni. Próbált felbátorítani. Az ő keze a derekamra tévedt és egyre lentebb simogatott. Ahogy a fenekemhez ért a keze megálltam és elhajoltam tőle. - Bocsi... - mosolyodott el és vissza tette a derekamra a kezét. - Haza kellene menned. MiHi megfog ölni és még a fiúk is lefognak fejezni ha nem érek haza fél tizenkettőre. Már így is mérgesek lesznek. - I-Igaz... - ismét lehunytam a szemem és még egyszer össze érintettem a szánkat, de csak pár másodperc erejéig. Persze ő azonnal az ajkaim után kapott, de nem hagytam neki, hogy újra édes és szenvedélyes csókba hívjon. Megnyomtam a lift megállj gombját - ismét - és elindult a lift tovább a harmincadik emeletre. Ellépett tőlem és az arcomra egy elégedett mosoly ült. Boldog vagyok. Nagyon! Nem tudtam volna elképzelni egy évvel ezelőtt, hogy én és a nagy Park Jimin járni fogunk. Valamiért egy elérhetetlen álomnak tűnt, de most... - Lehet nekem is ennem kellett volna hagymát - motyogta Jimin. - Valamiért most nagyon megkívántam. Rá néztem, de ő csak gúnyosan mosolygott. Mert muszáj volt nekem fokhagymát kérnem arra a hülye hot-dogra! - Jól van, na... - kaptam el róla a fejem. Lassan felért a lift a harmincadikra. Kiszálltunk és elköszöntem Jimintől, de amikor nyitottam volna be elkapta a csuklóm, vissza rántott magához és hosszan megcsókolt. Távolabb hajolt tőlem és óvatosan kinyitottam a szemem. Megnyalta a száját, majd megszólalt. - Az ágyban a nyelvem is közre fog játszani... - ahogy a szája hozzá ért az orromhoz kirázott a hideg. Egy dolog érdekelt abban a pillanatban. Mikor van Jimin szülinapja?!

Jimin szemszögéből:
Elköszöntem Shyotól és haza felé indultam. Nem szeretek a sötétben sétálni, mert mindig olyan érzésem van, hogy valaki meg akar támadni és elvenni a pénzem. Ez olyan paranoiás izé. Egyszerűen utálom a sötétet. Szerencsére az utcán végig égnek a lámpák, szóval nem kell félnem. Már, majdnem otthon voltam amikor meghallottam, hogy valaki mögöttem sétál. Hatalmas gombóc telepedett a torkomba és forogni kezdett velem a világ. Valaki követ! Próbáltam egyre gyorsabban szedni a lábam, de az illető is egyre gyorsabb volt. Hallottam, hogy gyorsít, majd a vállamra tette a kezét amire én megálltam és rá néztem, majd elsikítottam magam. - Nyugi, Jimin Hyung! - kezd nevetni a fiatal fiú. - Istenit ChulMoo! - csapom vállba mérgesen mire ő még inkább nevetni kezd, majd a szőkés barna egész hosszú hajába túr. - Nem kellene már otthon lenned? - Már 17 vagyok, Hyung! - indulunk tovább Moollal. - Amúgy is más dolgom volt. - Mint például? Éppen embereket ijesztgetsz az utcán? - teszem zsebre a kezem és elkezdek bámulni rá. Hihetetlen, de két év alatt akkorát nőt, hogy simán nagyobb nálam legalább hat centivel. - Nem! - kezdett újra nevetni. - Tanárnál voltam. - Tanárnál? - szökik fel a szemöldököm a homlokom tetejére. - Nyár van és lassan éjfél. Miféle tanár tart ilyenkor korrepetálást? - A tánc tanár... - sóhajt egyet, majd felrántja a fejére a pulcsija süsüjét. - Tánc? Tanár? - nézek rá totál ledöbbenve mert nem nagyon értem a helyzetet. - MiHi nem mondta? - az ő szemöldöke is a homloka tetején köt ki. Csak megrázom a fejem, jelezve, hogy nekem MiHi nem igazán mondott vele kapcsolatban dolgokat. - Ha minden jól megy év elején már egy csapat maknaeja leszek - kezd el mosolyogni. Talán még sose láttam ekkora őszinte, boldog mosolyt. Tudom, hogy ez volt élete álma, hogy egyszer ő is idol legyen akárcsak MiHi. Nem hittem volna, hogy lépni fog azért, hogy híres legyen. - Király! És milyenek a banda tagok? Jó fejek? - mosolyodok el én is, de az ő arcáról eltűnik a mosoly. - Nagyon rosszak? - N-Nem... Nem... Mindegyik. - sóhajt, majd folytatja amit elkezdett. - Az egyik tag... Ra Re Jun... - Nem ő az aki megverte JungKookot és megfenyegette MiHit? - nézek rá ismét ledöbbenve, de ő csak bólint egyet. - Szar lesz... De csak megszokjátok egymást... - Egyáltalán miért akar idol lenni?! Nem tud táncolni és énekelni se! Csak rapper... - NamJoon is pont ilyen! - kezdek nevetni. - Igaz ő legalább jó fej. - Olyan jó nektek... - teszi zsebre a kezét. - Nálatok mindenki tök normális! A mi bandánkban, már ha hívhatom így, mindenki fura! - Nálunk is mindenki fura! De MiHiéknél is. Majd megszokod - kezdek nevetni. - És mikor költöztök össze? - Ne is mond! Szerencsére még nem mondták. Megfogok halni ReJunnal egy lakásban. Egészen addig beszélgettünk még neki a másik irányba kellett mennie. Elmúlt fél tizenkettő mire a liftben megnyomtam az emeletünk gombját. Nagyon kifogok kapni Namjoontól... Már látom magam előtt ahogy leüvölti a fejem. Szép lassan felért a lift és kinyílt az ajtó. Kisétáltam rajta és az ajtónkhoz léptem. Előkerestem a kulcsom és kinyitottam az ajtót. Ahogy beléptem égtek a lámpák és mindenki rám szegezte tekintetét. Bezártam az ajtót. - Hol voltál? - szegezte nekem a kérdést NamJoon. - Haza kísértem Shyot! De itt vagyok! Menjünk aludni! - indultam a szobámba, de Jin megállított. - Esetleg egy " bocsánat, hogy későn értem haza"? - nézett bele a szemembe. - Nem értem miért vártátok meg, míg haza érek - ráztam meg a fejem. - De bocsánat. Ennél nagyobbra számítottam. A szobámba mentem, átöltöztem és bedőltem az ágyamba. Csak Shyo csókjára tudtam gondolni és arra, hogy végre vissza csókolt. Elöntött a boldogság és az oldalamra fordultam. Csak arra vágyom, hogy megint lássam.