2. Évad 14. Fejezet: Mellek

MiHi szemszögéből:

Meleg van. Csak annyira, hogy kénytelen voltam JungKook telefonjával legyezni magam. Örülök, hogy ekkora mobilja van, de sajnos egy idő után nem sokat ér. Vissza adtam a mellettem álló Kookinak a telefonját, majd könnyedén vettem le magamról a pólóm és gyűrtem bele a táskámba.
 - Ennyire meleged van? - nevetett Suga.
- Igen! - néztem rá. Örülök, hogy még otthon felvettem a fürdőruhám. Megint a feketét vettem fel. Van még pár, de azoknak nincsen pántja és sajnos még ebben sem bízok, hogy a csúszdán nem-e fog felcsúszni. Nem mintha akarnék csúszdázni, semmi kedvem nincs. Esetleg bele akarok ülni a vízbe és kész. Lassan ránk került a sor így vettünk tizenhét jegyet és bementünk. Bent a kezünkre ragasztottuk a rózsaszín karszalagot és Jin nagyon örült neki. Kerestünk egy árnyékos helyet és letelepedtünk. Leültem a törölközőmre és kiterültem. A lányok levették a ruhájukat és mindenki kipakolt.
- Gyere MiHi! - fogta meg a kezemen Shyo. - Menjünk csúszni!
- Nem~! - nyávogtam. Kikaptam a kezem a kezéből és becsuktam a szemem. - Én itt maradok...
- Dehogy maratsz! - kezdte kigombolni a rövid nadrágom Bingo. - Te is jössz!
- Nem! - fordultam a hasamra.
Sajnos így is letudták rólam cibálni. Igaz hárman kellettek hozzá, de sikerült nekik. Viszont erősen kétlem, hogy fel fognak tudni állítani. Csak elmosolyodtam jelezve, hogy én innen akkor se mozdulok, ha a föld helyett láva lesz.
- Na jó... - sóhajtott JR. - V fogd meg a lábát.
Erre kipattant a szemem, de már késő volt, a két fiú azonnal felemelt és a legközelebbi medencéhez cipelt. Meglendítettem, majd beledobtak. Egy sikollyal érkeztem a vízbe, majd elmerültem a klóros, mély vízben. A fenekem a medence alját érte. Ellökve magam az aljáról fel úsztam a felszínre, majd hajamat, ami a szememben volt egy mozdulattal vágtam hátra. Mérgesen néztem a medence szélén álló "barátaimra".
- Jó a víz? - mosolygott gúnyosan Bingo és közelebb hajolt hozzám. Nem mondtam semmit csak mind a tizenhatukat lefröcsköltem. JungKooknak több se kellet, azonnal beugrott felettem és nagy hanggal ő is eltűnt a vízben. Feljött mögöttem és a vállamra tette a kezét.
- Nem, hogy segítenél! - fordultam hátra és arcon fröcsköltem.
- Ha nem ők akkor én dobtalak volna be. - nevetett és hátrébb úszott.
- Idióta! - mentem utána.
- Mi elmentünk csúszni! - ordított Jimin.
Válasz képpen csak fel emeltem a kezem. Nagyon csúnyán vissza fogja kapni az a két idióta azt, hogy bedobtak a vízbe. Egy idő után sikerült elkapnom Kookit. Vigyorogva ölelt meg és nyomott egy puszit az arcomra. Azt hiszi ezzel megtudok neki bocsátani. Az a helyzet, hogy igen! Nagyon aranyos ilyenkor! Elmosolyodtam és szájon pusziltam.
- Menjünk csúszni! - megfogta a kezem és az egyik csúszda felé kezdett rángatni.
Piszok magas volt! Láttam, hogy a többiek is arra mennek. Beértük őket és felmentünk a legtetejére. Nem akarok lecsúszni! Egyáltalán nem!
- Én lecsúszok aztán megyek aludni. - motyogta Suga és a hajába túrt.
- Nem vagy egyedül. - mosolygott Jin.
- Én is csatlakozom majd hozzátok. - nevetett JB. - Nem sok kedvem van csúszdázni.
- Nem akarom! - vonyítottam és indultam volna le a lépcsőn amikor BamBam vissza rántott Markkal. - Miért akartok megölni? - néztem rájuk.
- Nem vészes! - nevetett V. - Csak kicsit fura.
- Hát... Már a vidámparkban is kikészültem. - csóváltam meg a fejem amikor vissza gondoltam a Vvel töltött délutánra.
- De jól szórakoztunk! - mosolygott TaeHyung.
- Nem azt mondtam, hogy nem volt vicces, csak nekem túl sok! - léptem előrébb ahogy a sor haladt.
Először Jackson vetette le magát a csúszdán, így hallottuk ahogy örömében végig ordítja az egészet. JungKook a kezemért kapott és megszorította. Aggódva néztem fel rá, de ő csak a korlátot markolta és a száját harapdálta.
- Csak nem félsz Baby JungKook? - néztem fel rá arcomon egy ördögi mosollyal.
Erre mindenki rá nézett, ő pedig azonnal rám kapta a fejét. Szóra nyitotta a száját, de csak nyelt egyet.
- Nem! Dehogy! - jelent meg az arcán egy kis pír. - Nem félek!
- Értem én. - kuncogtam és előrébb léptem. - Mi jövünk!
- Mi?! - kikerekedett szemekkel és hófehér arccal nézett körbe amire mi elnevettük magunkat. - Hülye vicc!
Szinte mindenki lecsúszott előttünk. Azt viszont nem értettem, hogy Shyo miért Jiminnel és miért nem Bingoval ment... Mindenki lecsúszott és a csúszda aljánál vártak minket. Beültem előre és JungKook mögém.
- Még meggondolhatod magad. - néztem rá.
Nem mondott semmit csak meglökte magát így mind ketten csúszni kezdtünk. Azonnal át karolt és ordítani kezdett. Be kell vallanom ez nagyon vicces! Becsuktam a szemem és nevetve csúsztam lefele. Ő egy pillanatra se engedett el. Végig átkarolt. Illetve egészen addig ameddig a keze a mellemre nem tapadt. Észre se vette. Láttam a csúszda végét ezért nagy levegőt vettem, majd másodpercek múlva a vízbe értünk. Nem hiszem el! Leesett a bikini felsőm! Felálltam a vízből, de hátat fordítottam a többieknek akik a medence szélén álltak.
- Minden rendben MiHi? - ordított be J-Hope.
Válaszolni se tudtam. Hol az istenben lehet?! Csak álltam és letakartam a mellemet a kezemmel. Örülök, hogy hosszú a hajam. Pont a derekamig és és nem látni, hogy eltűnt a felsőm. Ez is csak velem történhet! Hallottam, hogy valaki megindul felém. Csak még vörösebb lett az arcom.
- Azt hiszem ez a tiéd... - motyogta Kooki.
Válasz képpen csak kikaptam a kezéből. Sikeresen kikötődött a nyakamban és a hátamon is. Állt és nézte mit csinálok, de sajnos semmit nem tudtam csinálni. Teljesen lesokkoltam. Valaki kezét éreztem a vállamon. Oda pillantottam és Bingoval találtam szembe magam. Kivette a kezemből a bikini felsőm, majd a mellemhez tette és elkezdte megkötni.
- Kész! - nevetett.
- K-Köszi...
Amint kiléptem a vízből a nyakamon a kötés megadta magát. Éreztem, hogy a fiúk egyszerre néznek a mellemre. Azonnal rohanni kezdtem az egyik öltöző felé sikítva. Amint beértem bezárkóztam. Fantasztikus... Elhagytam a felső részét... Leültem a padra az öltözőben és az ölemhez húztam a lábam, majd rájuk hajtottam a fejem.
- MiHi.. - kopogott be JungKook. - Beengedsz?
- N-Nem! - néztem fel az ajtóra.
- Ha nem nyitod ki át mászok a másikból! Felálltam és kinyitottam. Besétált a kezében a bikini felsőmmel, majd bezárta maga mögött az ajtót. Hátat fordítottam neki. Nem mondott semmit csak a vállamnál fogva maga felé fordított. A kezem a mellem előtt volt.
- Mit vagy így zavarban? - mosolygott és a kezét az arcomra tette. - Nem ez az első alkalom, hogy látom a melled.
- Tudom, de a többiek... - haraptam az alsó ajkamra.
A padra dobta a bikini felsőm. Két keze közé fogta a fejem, majd egy lágy csókot nyomot a számra amit én egyből viszonyoztam. Leengedtem a kezem a mellkasom elől, majd a vállára tettem a kezem és hevesen kezdtük csókolózni.
- Vissza kell mennünk... - tolt el magától.
- Rendben...
Hátat fordítottam neki, majd jó helyre tettem a felsőt és JungKook megkötötte. Elhagytuk az öltözőt és vissza mentünk a többiekhez.

Jimin szemszögéből:

Szorosan Shyo hátához húzódtam így éreztem, hogy remeg. Átkaroltam és a füléhez hajoltam, hogy beletudjak suttogni. 

- Félsz? 

- Igen... - motyogta. 

Még közelebb húztam magamhoz, majd elindultunk lefelé. Aranyos volt amikor sikítani kezdett. Egyre jobban szorítottam magamhoz. Nem akarom, hogy baja essen amikor leérünk. Egész hamar kiértünk és a vízbe estünk. Felmentem a víz tetejére, majd megkerestem Shyo kicsi kezét és őt is felhúztam. A haja a szemébe lógott és alig látott valamit. Óvatosan tűrtem ki a szeméből és kezdtem kifele vezetni a vízből. Még csak Jackson, Mark, Suga, V, J-Hope, BamBam és JR. volt lent. Kimentünk a vízből, de Shyo leült a lépcsőre. A fiúkhoz léptem akik az árnyékban álltak jó messze a medencétől. 

- Miért nyomulsz a kis csajra? - szegezte nekem a kérdést Mark. 

- Miért? Nem nyomulhatok a barátnőmre? - tűrtem hátra a hajam és a medence lépcsőjén ülő Shyot néztem az arcomon egy könnyed mosollyal. 

- Barátnő?! - lépett hozzám közelebb JR. - Jártok? 

- Igen. - néztem rájuk.

- Nem gondolod, hogy egy kicsit fiatal hozzád? - ráncolta a homlokát Suga. - 22 leszel októberben! Ő még csak 17. 

- Te is szeretted MiHit! - ráncoltam én is a homlokomat. - Mi baj lehet abból, hogy pár évvel fiatalabb? Nem 60 vagyok! 

- MiHi meg fog ölni... - motyogta BamBam. - Emlékezz csak arra amikor mentünk a tengerpartra. J-Hopeot úgy figyelte, mintha gyilkos lenne! 

- Nem lesz semmi... - néztem vissza Shyora. 

Abban a pillanatban ért a vízbe Rap Monster és Jin. Azonnal kikeveredtek a vízből. Jin Shyo mellé ült, NamJoon pedig hozzánk csatlakozott. 

- Minden oké? - kérdezte Suga. 

- Ha arra gondolsz, hogy most nem-e vertem be valamimet, akkor igen. Jól vagyok. - mosolygott Nam. Vártunk, majd szép lassan mindenki lecsúszott. Már csak MiHi és JungKook voltak azok akik a csúszdában jöttek lefelé. Idáig hallottuk JungKook ordítását, de csodával egyenlő módon a vele együtt csúszó lány hangját nem. A vízben kötöttek ki. JungKook azonnal fel jött és elindult volna kifelé amikor észre vette, hogy MiHi meg sem moccan. Háttal állt nekünk. 

- Valami történt? - kérdezte Jackson. 

- Minden rendben MiHi? - ordított be J-Hope. 

Nem válaszolt. Közelebb mentünk a medencéhez, majd észre vettük, hogy JungKook kezében van egy fekete bikini felső. Kooki oda adta MiHinek, de még mindig nem moccant meg. 

- Mi lenne vele nélkülem? - sóhajtott Bingo és elindult befelé a medencébe. 

Fura módon ez engem egyáltalán nem tudott se zavarba hozni, se beindítani. MiHi a barátom. Végig néztem a fiúk arcán. Senki se jött zavarba. Egyedül JR. volt az aki a földet bámulta. Az arcán egy kis pír ült. Bingo megkötötte a bikini felsőt, majd elindultak kifelé. Amint kiértek indultunk volna el amikor MiHi bikini felsője leesett. Nem tudtam mit tenni. Muszáj volt a mellére néznem. Szép kerek cicik. Tényleg egész nagyok! Amint észre vette MiHi, hogy a mellét nézzük elrohant. 

- Perverzek! - rohant utána JungKook. 

- Melyik hülye nem nézne két szép mellre? - nevetett Jimin. 

- Jimin! - vonyított Shyo. 

Rá néztem és teljesen mérgesen nézett. Nem mondott semmit csak arcon vágott és elindult valamerre.

- Várj! Shyo! - szóltam utána. - A te melleid is szépek! 

- Hülye! - fordult vissza. 

Csak eltűnt én meg a fejemre tettem a kezem és becsuktam a szemem. Egészen addig pihentettem a zárva a szemem ameddig valaki keze nem csattant hátamon. Fájdalmas nyögést hangoztattam, majd elemelve a kezem a fejemről hátra fordultam. Bingo nézett rám, majd arcon vágott és elsietett mellettem. 

- Mi vagyok!?!? Valami babzsák?!?! - fordultam utána. 

- Eddig jártatok? - kezdett nevetni Suga. 

- Csak fogd be, Hyung! - néztem rá. - Nem csak én néztem MiHi mellét! 

- El ne mondjátok Jeannek! - kezdett rohanni a lányok után V. 

- Nem tudom mit vagytok így oda... - vonta meg a vállát JB. - Csak két mell... 

- Legalább érteni JungKooknak miért tetszik ennyire MiHi. - mosolygott paradicsom piros arccal JR. - Miért vagy ilyen vörös? - nevetett Mark és Junior arcát kezdte piszkálni. - Talán zavarban vagy? 

- N-Nem vagyok! - fordult el és ő is vissza indult a cuccokhoz. 

Szép lassan vissza döcögtünk a cuccokhoz és akkor már ott volt JungKook és MiHi is. MiHin a pólója is rajta volt. Amint észre vett fel állt és oda lépett hozzám. 

- Mióta jársz Shyoval? - szegezte nekem a kérdést. 

- H-hát... - a nyakamra simítottam és a távoli fagylaltost kezdtem bámulni. - Azt hiszem... Lassan két napja... - lassan néztem vissza rá. - Kérlek ne üss meg! - kezdtem nyávogni és a fejemhez emeltem mind két karom. 

- Dehogy ütlek. - mosolygott. - Még nem. De ha megbántod Shyot akkor megöllek... - suttogta el. - A melles részt leszámítva nincs több esélyed... Élj azzal amid van, de ha valami történik nagyon megbánod. 

- É-Értettem... - engedtem le a karom és hatalmasat nyeltem.

2. Évad 13. Fejezet: Kanapé (+18)

MiHi szemszögéből:

El se tudom mondani mennyire boldog vagyok, talán még sose voltam ennyire boldog mint most. Már egy hete együtt vagyunk, de nem igazán volt alkalmunk újra közel kerülni egymáshoz. Próbák egymás hátán, ruha vásárlás a fellépésre, meg Jeannel is elmentünk párszor ruhát venni. Hwo pedig nem igazán beszél velem, de szerencsére Jun és JuSeo igen. JungKook elmondta, hogy Hwo lehallgatott. Nem kellene mérges lennem, mert végül is megcsaltam, de az se volt megoldás, hogy lehallgasson. A gyűrűt vissza küldtem neki a nyaklánccal együtt. Nem kell nekem semmi olyan amit tőle kaptam. Egy jó ideje Kooki nyakláncát hordom. Nagyon rég volt rajtam, de imádom. Szerencse ma szabad napunk van ezért több időt tölthetünk egymással mint tíz perc. Most is az egyik étteremben ülünk. Végre levehettem az átkozott maszkot és a napszemüveget.

- Nem hiszem el... - nézett az ablakra JungKook. - Ezek már megint itt vannak... 

Én is az étterem ablakára néztem. Egy csapat rajongó állt ott. Kezükben a telefonjukkal és minket néztek. Egy idő után tényleg nagyon bosszantó tud lenni. Nem értem miért olyan nagy szám, hogy együtt vagyunk. Vagyis... A rajongók szerint csak randizgatunk. Vissza néztem az előttem ülő fiúra. Rám nézett ő is és felemelte a kanalát. 

- Miért kapjuk meg előbb az evőeszközt mint a kaját? - kérdezte, majd a kanálra nézett. 

- Honnan tudjam! - kezdtem nevetni. - Add ide! - kaptam ki a kezéből a kanalamat. - Ne piszkáld az evőeszközömet! 

- Akkor mást piszkáljak...? - könyökölt az asztalra. 

- Hülye... - mosolyodtam el és keresztbe tettem a lábam. 

- Most miért? - döbbent meg és hátrébb ment az asztaltól. - Ha így öltözöl fel akkor ne csodálkozz, hogy ilyet mondok! Magamra néztem. Nem értem miért érdekli mit veszek fel. Mindig szóvá teszi, hogy miért veszek fel olyan ruhát amitől ő beindul. Vissza szoktam neki mondani, hogy akkor ezentúl overallban járok. Persze ő ezen csak nevetni tud, majd megölel. Mintha házasok lennénk esküszöm. 

De talán most tényleg igaza van. Kicsit túl öltöztem. Jean és Shyo segített ma nekem. Nagyon szeretnek a cuccaim között kutatni. Egy fekete körszoknyát kerestek. Egy sport melltartót és felé egy csipkés fekete pólót. Egy magassarkú cipőt. A nyakamra egy szoros nyakláncot és a hajamba két masnit. 

- Jó. Igazad van. - sóhajtottam. - Vicces, hogy megbeszélés nélkül öltöztünk egymáshoz. - nevetett. - Te feketében vagy én pedig fehérben. És tényleg. Ő teljesen fehérben van. Fehér sapka, ing, hosszú farmer és sport cipő. - Bele látsz a lányok fejébe. - kuncogtam. - Ebéd után mi legyen? Elhúzta a száját és gondolkodni kezdett. Mint mindig. Nem tervezett semmit. Nem mintha baj lenne, így sokkal viccesebb. 

- Taníthatnál. - mosolygott. 

- Gitározni? - kérdeztem, de ő csak megrázta a fejét. Össze húztam a szemöldököm és kérdően kezdte rá nézni. 

- Csak mond, hogy igen és kész. - a szívó szálra harapott, de egy pillanatra se vette le rólam a szemét. Hihetetten, hogy mennyire perverz lett két év alatt. Tudom mire gondol. Annyira huncut! 

- És ha nemet mondok? - vettem el tőle a poharat, majd én haraptam a szívó szálra. 

- Akkor kénytelen leszek a bele egyezésed nélkül gyakorolni. - vette vissza. 

Elvörösödtem. Ez már nekem túl sok. Szerencse éppen akkor ért ki a kaja. Igaz, hogy nem szexelt míg nem voltam itt, de azt megtanulta, hogyan varázsolja vörösre az arcom anélkül, hogy hozzám érne. Az ő arca miért nem lángol? Sóhajtottam és enni kezdtem.Rá sem néztem. Hogy tud ilyet mondani? Ez annyira... Áh... Hülye... Megettük a kaját és JungKook fizetett. Szerencsére elmentek a megszállott rajongók. Hála égnek. 

- Hozzám vagy hozzád? - fordult felém Kooki. 

- Tényleg komolyan gondoltad? - kérdeztem vissza és felvontam a szemöldököm. 

- Természetesen. - mosolygott. - Nincsenek otthon a fiúk, esetleg... 

- Hülye vagy... - nevettem és elindultam valamerre. 

- Ismétlem. - nyúlt a kezem után és elkapta. Vissza néztem rá. - Ha nem egyezel bele akkor is gyakorolni fogok. Senki sincs otthon, tanárnéni.

Nagyot nyeltem. Miért hív így? Nagyon zavaró, de... Talán én is akarom őt. Nem mondtam semmit csak a fiúk lakása felé vettem az irányt. Csendben mentünk hozzájuk. Ahogy beléptünk az ajtón felém fordult és magához húzott. Közelebb hajolt hozzám és az ajka az orromhoz ért. A kezét végig húzta a karomon, majd megcsókolt. Azonnal dolgozni kezdtek a nyelveink. Először az ő szájában, majd az enyémben. A felkarjába kapaszkodtam míg ő a kezével a combom alá nyúlt és fel emelt. Egészen a fotelig cipelt, majd rá dobott. Felnéztem rá és elkezdte kigombolni a fehér ingét. Akaratom ellenére haraptam az alsó ajkamra. Kigombolta, de nem vette le magáról. Még mielőtt rám vetette volna magát ismét felemelt, majd ő foglalt helyet a fotelban és a derekára ültem. 

- Akkor... - kezdte felfele gyűrni a csipkés pólót. - Hogy kezdjem tanárnő...? - suttogott. 

Nem mondtam semmit, csak a csupasz nyakára tapadtam, majd nagyot nyögött amikor nyalogatni kezdtem. 

- JungKook. - egyenesedtem fel és a szemébe néztem. - A szobádba kellene mennünk. 

- Minek? Nem jönnek haza a fiúk... - kezdte a nyakamat csókolgatni. 

- De... és ha... igen...? - csuktam be a szemem 

- Akkor... látnak... valami szépet... 

Elkezdte rólam levenni a pólót. Amint megvolt a földre dobta és a kezét végig húzta az oldalamon egészen a mellemig. Amint a dekoltázsomhoz ért végig húzta rajta a kezét, majd a melltartó pántját kezdte piszkálni és végül sikerült neki lentebb húznia a vállamon. 

- Nem bírom... - azonnal kulcscsontját kezdtem falni. Ahol értem össze vissza nyaltam, majd elkezdtem kiszívni. Míg én össze vissza nyálaztam a nyakát, addig ő feljebb ültetett magán pont a férfiasságára. Szörnyű érzés volt, hogy nem tud belém hatolni a fehérneműm miatt. Hogy egy kicsit még jobban felizgassam körözni kezdtem a csípőmmel. 

- Ahh... - nyögött fel. 

A keze a fenekemre talált és ő kezdte az ütemet diktálni. Remélem tudja, hogy még rajta van a nadrágja. Ahogy egyre inkább dudorodott az alsó tagja én annál inkább élvezkedtem. - Kooki! - hagytam abba a nyaka csókolgatását. 

- Ki akarok valamit próbálni... 

- Még pedig? - nézett a szemembe. A ködös tekintette valami iszonyat dögös volt. Nem hiszem, hogy érti mit beszélek. Óvatosan álltam fel és elé térdeltem. Kicipzároztam a nadrágját és levettem róla. A pólóm közelébe dobtam. Szét nyitottam a lábát és közéjük helyezkedtem. Pont szem magasságban ágaskodott a farka. 

- Mit akarsz MiHi? - nézett le rám. 

- V-Várj... - dadogtam el. A kezemet óvatosan a férfiasságára tettem és simogatni kezdem amire ő megemelte a csípőjét és hangosan nyögött fel. Egy darabig anyagon keresztül kényeztettem, majd elkezdtem leráncigálni róla a boxerét. Sikerült is. Azt is eldobtam, majd még közelebb ültem hozzá. 

- Mire készü... - nem tudta befejezni a mondatát mert teljes hosszába végig nyaltam a merev tagját. Egy erős morranást hangoztatott, majd kiengedte a bent összegyűlt levegőt. Elhajoltam tőle és nagyot nyeltem. Fura... Amikor Hwo akarta, hogy ezt csináljam sose mentem bele. Most meg én találtam ki, hogy ezt akarom csinálni. 

- Folytasd... 

Ismét végig nyaltam, majd a hegyét kezdtem piszkálni amire ő ismét nyögni kezdett. Az egész teste beleremegett abba amit csinálok vele. A számba vettem kevesebb mint a felét és szép lassan az egészet sikerült eltüntetnem a számban. Össze csuktam a szemem és fel-le kezdtem dolgozni. Közben a combját simogattam. 

- Állj! - szólt rám az alattam szenvedő Kooki. - Ne! Nem bírom! 

Kiengedtem a számból és hátrébb ültem, majd megtöröltem a szám. JungKook fel állt és a kezemnél fogva fel rántott. Alig állt a lábán, de minden erejét össze szedve dobta le rólam a melltartóm és harapott a mellbimbómra. Ha nem tartana össze esnék. Nyögni kezdtem amikor nyalogatni kezdte. A kanapéhoz vitt és a hátamra fektetett. Ledobta az ingét. Megemelve a derekam lehúzta a szoknya cipzárját és egy könnyű mozdulattal hajította el. Becsuktam a szemem és hagytam, hogy levegye a bugyim. Amint levette szét nyitotta a lábam és közéjük helyezkedett. 

- Ha már te is csináltad akkor én is megpróbálom. - mosolygott fel rám. 

Nem volt időm felfogni, hogy mit akar, mart abban a pillanatban végig nyalta a nyílásom. Kipattant a szemem és a fejem alatt lévő dísz párnába markoltam. 

- Ne! - vonyítottam. - E... Elég! - ismét becsuktam a szemem és oldalra döntöttem. 

Úgy kezdett el lent kényeztetni mintha a számat csókolná. Egyre jobban vonaglottam alatta. Isteni érzés volt. Minden egyes szívás közelebb juttatott az elmenéshez. Sajnos túl későn kaptam észbe. 

- JungKook! - sikítottam és elélveztem. - Ez... - hatalmas levegőket vettem amikor a száját éreztem az enyémen. Nem volt időm pihenni, mert ő azonnal belém hatolt. Nem olyan szép lassan. Azonnal tövig bennem termett. - Hülye... - motyogtam és megemelt fejemet vissza döntöttem a párnára. 

- Végre ezt is hallottam... - harapott a fülcimpámra. - Eddig volt lassú és közepes. Akkor most jön a gyors...

Shyo szemszögéből:

Sikeresen eltudtam venni Jimin sapkáját. Egészen addig volt a fejemen míg Mark le nem vette. Mérgesen kezdtem a hajamat igazgatni. Megszerzem erre elveszi az a majom. 

- Hülye! - fordulok felé és ököllel kezdem ütni a nálam tíz centivel nagyobb fiút. - Hülye! Hülye! Hülye! 

- Tudom miért szeretek Shyoval lenni. - nevetett Mark. - Olyan mint egy öt éves! 

- Idióta! Idióta! Idióta! - sokkal erősebben ütöttem tovább. - Ne hidd, hogy a te fejedről nem veszem le te törpe! 

- Törpe? - nevetett Jimin. - Akkor én is az vagyok? 

- Igen! Te is kicsi vagy! Haey sokkal nagyobb mint ti! - hagytam abba Mark mellkasa ütögetését. 

- Ezzel nem vitatkozok. - vont vállat Haey egy elégedett mosolya az arcán. 

- Tényleg? - karolta át a lányt Mark. 

- Akkor csináld ezt, ha a kezedbe veszel egy borotvát és megborotválkozol! - lökte le a fiú kezét Haey. - Olyan a hónaljad mint egy dzsungel! 

- Mert nem mindegy milyen... - motyogta Mark és leeresztette a karját maga mellé, majd szorosan magához nyomta. 

- Ha már itt szerelmeskedtek. - kezdett nevetni J-Hope. - Hol van JungKook és MiHi? 

- Randiznak. - válaszolt Bingo. - Vagyis... Azt hiszem... 

- Tuti mást is csinálnak... - sóhajtott V. - Bele se merek gondolni. Szerencse hogy nálatok vannak lányok. 

- A-a... - mosolyogtam. - MiHi azt hiszi otthon vagyunk. Csak nálatok lehetnek. 

- Ha a kanapén csinálják mind kettőt megfojtom! - kezdett gyorsítani a lépésein Suga. - Imádom azt a kanapét! Az kell, hogy össze mocskolják szegény kicsi Chit! 

- Chi? - kérdezett vissza JR. 

- Baj van azzal, ha elnevezem a kanapét? - ráncolta a homlokát YoonGi. - Mióta VALAKI kinyírta Emmát azóta vigyázok az új barátnőmre. 

- Az véletlen volt Hyung! - akadt fent V. - Nem akartam én tönkre tenni! Véletlenül ömlött rá a rámen. Higgy nekem! 

- Kicsit beteges, hogy egy kanapéval kavarsz... - rázta meg a fejét BamBam. 

- Mondja nekem az aki két éve nem feküdt le senkivel. - mosolygott gúnyosan vissza Suga. 

- Azok után nem tudtam mással lefeküdni. - bámult a földre. - De az nem azt jelenti, hogy nem randizok! 

- Sugar! - a kiabálásra mind felkaptuk a fejünket. Csak nem az amerikai modell ikrek? Ez megint vicces lesz. - Istenem! - értek oda hozzánk. - Még mindig olyan helyes! - mosolygott Darci a kék hajú. 

- Még mindig Suga! - indult el YoonGi vörös arccal. 

- Darci akadj le YoonGi oppáról! - szólt a húgának Daria és Sugához lépett, majd a karjába karolt. 

- Én láttam meg Sugar oppát! - kapta el a másik karját a fiatalabbik. - Ő az enyém! 

- Azt akarod, hogy kinyírjalak!? - ordított a testvérére Daria. - Túl fiatal vagy hozzá! 

- A fene abba a pármásodpercbe! Ha kell kitépem a hajad! - engedte el Suga kezét Darci és a nővére felé fordult. 

- Menj vissza és játssz a disznókkal, Daria. - tette csípőre a kezét és gúnyosan a nővérére mosolygott.

- Te kis... - engedte el ő is a fiút. - Keress mást! Biztos találsz olyan fiút aki képes elviselni a ronda arcod. 

- Kis mellű! - kiabált Daria. 

- Már nem azért, de nem ugyan akkora a mellük? - suttogott Jackson. 

- Ha engem kérdezel mind kettő dinnye. - vont vállat J-Hope. 

- Perverzek... - mondtam és rosszallóan megráztam a fejem. 

- Valaki! - fordult felénk Suga. - Segítsetek! - a hajába túrt és vörös arccal meredt ránk. 

- Miben!? - nézet rá a két iker. 

- Lányok. - sóhajtott Haey. - Lassan mennünk kellene a fotózásra. 

- Igazad van... - fordult Haey felé Daria. - Elvigyünk? 

- Van kocsid? - kérdeztem. 

- Ja. - mosolygott. - Mind kettőnknek. 

- Megköszönném. - Markhoz fordult Haey és megpuszilta. - Sziasztok! A két iker csókot küldött Sugának, majd elmentek. Mark félrehúzott szájjal nézett a barátnője után. 

- Haver... - ráncolta a homlokát Jackson. - Mióta vagytok házasok? Harminc éve? Rendes csókra nem telik? 

- Hagyjál! - mordult fel Mark. - Nem értem mi baja van. Ha esetleg egy héten egyszer sikerül eljutni egy ágyig ő azonnal közli, hogy vécéznie kell, fáj a feje, vagy fáradt. Elegem van! Vissza akarom kapni a barátnőmet! - toporzékolt. 

- Remélem Jeannek nem fog eszébe jutni ez! - fehéredett el V arca. - Bele halnék, ha nem láthatnám me... - JR.-re nézett és nagyot nyelt. - Befogtam... - nézett le a mérges bátyóról. 

- Lehet Haey... Rosszul érzi magát. - mondta Bingo és a hajába túrt. - Lehet azt hiszi megrekedt a kapcsolatotok. Már két éve együtt vagytok. Biztos tovább akar lépni. 

- Tovább?! Azt várja, hogy megkérjem a kezét?! Vagy gyereket akar?!?! - csapott az arcára Mark. 

- Hát... - szólt bele a beszélgetésbe BamBam. - 23 évesek vagytok. Lehet szeretne veled lakni. 

- N-Nem tudom... Nekem egy kicsit gyors... Vagyis... Ha együtt laknánk nem lenne időm a bandára. 

- Szereted őt? - néztem Markra. 

- Igen. - bólintott. 

- Akkor nem mindegy, hogy hol szereted? Mármint... Biztos boldog lenne, ha együtt laknátok. Sokkal több időtök lenne egymásra. Én nagyon örülnék, ha együtt lakhatnék azzal akit szeretek. - mosolyogtam. 

- Álmodozik. - nevetett JB. 

- Gonoszak vagytok... - kezdtem gyorsítani. 

Nagyon sokat gondolkodtam ezen a szerelmes témán. Szinte minden nap eszembe jut Jimin a csókja óta. Ha csak bele gondolok, hogy ő és én egy szobában... Elönt a forróság és hevesen kezd verni a szívem. Az arcom vörös lesz és kényszert érzek arra, hogy a plüssökkel csókolózzak. Annyira szeretném, ha Jimin csak rám figyelne! Csakis rám! 

- Ne már Shyo. - karolt át J-Hope. - Olyan vagy mint MiHi! Mindenen megsértődsz! 

- Nem is! - álltam meg. - Nem sértődök meg, csak elegem van, hogy folyton basztattok! Mindennel! Akármit csinálok hülye vagyok! Elegem van! Örülnék, ha úgy kezelnétek mint egy 17 évest nem pedig mint egy óvodást! 

- Istenem... - temette a kezébe az arcát a barátnőm. - Abba hagytad? 

- Nem! Baszd meg! - adtam ki magamból minden. 

- Mit mondtál? - kérdezte. 

- Nem érdekelsz! 

Hátat fordítva nekik rohanni kezdtem hazáig. Nem érdekelt, hogy most Bingo mennyire ideges. Én sose lehetek az. Mindig tűrnöm kell, hogy szekálnak. Ahogy egyre közelebb értem a lakásunkhoz lassítani kezdtem. Már majdnem haza értem amikor valaki elkapta a csuklóm. Megálltam és ledöbbenve néztem hátra. Meglepetésemre Jimin állt ott és egy pillanatra se nézett el rólam. 

- M-Miért jöttél utánam? - kérdeztem. 

- Mert szeretlek... - vörösödött el az arca. 

- Mi? - döbbentem le és oldalra döntöttem a fejem. 

- Szeretlek SeoHyeon. - ismételte meg. Nem tudom erre hogyan kellene reagálnom vagy mit kellene mondanom. Én még sose szerettem senkit, csak anyáékat. Lehet, hogy volt rajongási lázam más fiúk iránt, de még ilyet nem éreztem. 

- Azt hiszem én is téged... - a mellkasát kezdtem bámulni. 

- Ennek örülök... - húzott közelebb magához, majd megölelt. - Megcsókolnálak, de... Akkor nem bírnék magammal... 

- N-Nem bírnál? - toltam el magamtól és a szemébe néztem. - Hogy érted? 

- Akarlak. - suttogta. 

Végig futott a hátamon a hideg. Arra utal, hogy le akar velem feküdni?! Én erre még nem állok készen! Ő már rég nem szűz. 

- Jimin... 

- Bocsi... - nagy levegőt vett, majd elmosolyodott. - Addig várok ameddig be nem töltöd a 18-at. Az mikor is lesz? 

- Májusban. 

- M...Májusban!? - akadt fent a szeme. - Az... Még egy év! 

- Nem tehetek arról, hogy mikor születtem! - nyávogtam el. - Ha neked nem felel meg akkor keress mást! 

- Ha JungKook képes volt két évet várni akkor nekem egy év semmiség lesz! - mosolyodott el akár egy nyertes. - Nem lehetne az, hogy az én szülinapi ajándékom TE legyél? - válasz képpen csak bólintottam. - Akkor készülj. Olyat fogok majd tenni amit sose felejtesz el... - hajolt a fülemhez és bele suttogott. 

Megremegtem és alig tudtam megállni a lábamon. Már most félek.

Suga szemszögéből:

Nem szeretem amikor egy lány nyomul egy fiúra. De az, hogy két lány nyomul rám... Félek... Rendesen félek attól a két lánytól. Olyanok mint a piócák. Mondjuk nem lehet rossz két modell csajjal hemperegni, de azért na. Férfi vagyok és van méltóságom. Azok hátul veszekedni kezdtek, majd Shyo elrohant mellettem. 

- Nem értem miért kell őt ennyire zaklatni! - ordított Jimin és elrohant a lány után. Vissza rázódtam a traumából ami a két lány miatt ért, majd hátra fordultam. Csak ledöbbenve néztek egymásra a többiek. 

- Mindenki szerelmes? - kezdtem nevetni. 

- Te csak fogd be vörös arcú! - nézett rám mérgesen Jin. - Biztos megint valami perverz gondolaton jár az a mocskos fejed! 

- Pont te mondod? Mindig amikor kajálunk tiszta vörös az arcod! El se tudom képzelni mire gondolsz. - fűztem össze a karom a mellkasom előtt. 

- Meleg a kaja! - vágott vissza. Nem láttam értelmét, hogy vitatkozzak vele. Hiszek neki mert ő már nem olyan fiatal mint a többiek. Mondjuk nem csodálnám, ha tényleg csupasz nőkre gondolna. Senki nem tudja, hogy Jin mikor volt utoljára valakivel kettesben. Haza indultunk. Egyedül mentem elől és hátul jöttek mögöttem a többiek. Bingo haza fele vette az irányt, ezért csak tizenketten mentünk hozzánk. Hatalmas gombóccal a torkomban nyitottam ki az ajtót. Ha ezek a kanapémon basznak megölöm őket! Benyitottam és csodák csodájára nem volt sehol senki. Éljen! Megkímélték Chit! 

- Hol vannak? - kérdezte V és körbe nézett. 

Mellettem mindenki a lakásba áradt. Csend volt egészen addig ameddig nyílt az egyik szoba ajtó és JungKook lépett ki rajta. Összesen egy alsó fedte az érzékeny pontját. 

- Sziasztok. - köszönt az arcán egy halvány mosollyal Kooki.
- Ha MiHi is kiszalad egy szál semmiben kiugrok az ablakon. - nevetett JR.
- Alszik. - nevetett JungKook.
- Vagy úgy. - nevettem én is. - Ugye ebből nem lesz gyerek?
- Idióta! - torzult el a kölyök arca.
- JungKook... - jött ki Kooki szobájából MiHi. Kooki pólója volt rajta. Aranyos volt. A haja lófarokba volt fogva és a szemét dörzsölgette. - A-Azt hiszem én megyek... - amint meglátott minket vissza ment oda ahonnan kijött.
- Ha már ennyire össze melegedtetek akkor elmehetnénk valamelyik nap közösen valahova. - dobta be az ötletet Rap Monster.
- Aquapark! - mosolygott. - MiHi nem szeret csúszdázni. Tökéletes lenne, ha ketten csúsznánk.
- Már nem azért JungKook. De te se szeretsz. Mindig vonyítasz amikor csúszunk. - rázta meg TaeHyung.
- Jó... De ez most más lesz! - kezdett nevetni. Kicsit megijesztett az amit csinált. Nagyon gonosz tud lenni, de remélem nem készül semmi másra.
- Rendben! - mosolyodtam el. - Én benne vagyok.
- Daria és Darci is jönni fog? - kérdezte Jin.
- Fenéket! - csattantam fel.

Köszönöm a hiba javítást Lilly Venczelnek. :D 

2. Évad 12. Fejezet: Cseresznyevirág fa

JungKook szemszögéből:

A szobában megfagyott a levegő. Én meredtem MiHire BamBammal és Hwoval. Shyo, Bingo, Jun és JuSeo a földet bámulta, esetleg néha néha fel néztek ránk. Ők tudták? Tudták és nem mondták el? A többiek pedig engem és Bhuwakult néztek. Nem tudom mit mondjak. Lehet, hogy volt egy gyerekem? Lány volt vagy fiú? Istenem... Velem miért nem beszélt erről!? Az én gyerekem is volt! Lehet nem az enyém volt, hanem BamBamé, de tisztán emlékszem, hogy mi nem védekeztünk akkor. Megakarok szólalni, de nem megy. Egy szó se jön ki a torkomon, de a gondolatok megölnek. Mit csináljak most? Végig mértem az előttem álló MiHit. Ahogy az arcára találtam oda ragadt a szemem. Sírni kezdett. A szája elé emelte a kezét és átgázolva Hwon elrohant.

- Te... - állt fel Shyo. - Szívtelen vagy! Szívtelen és... és... 

- Én a szívtelen?! - ordított HyunWoo. - Engem csalt meg! - mutatott magára.

- Honnan tudtad? - álltam fel. - Hogy hallottad? - lepillantottam a földre és össze szedtem a gondolataimat. 

- Nem mindegy az neked...? - sziszegte és elő villantak a hófehér fogai. - Remélem legalább most boldog vagy... - fordított nekem hátat. 

- Válaszolj a kérdésemre! - ordítottam. - Játszod a lazát, de egy senki vagy! Tudni akarom, hogy hogyan hallottad! 

- A gyűrű! - fordult felém. - A kibaszott gyűrűben egy mikrofon van. 

- Te... Nem bíztál MiHiben? - szólalt fel Bingo. - Nem bíztál a barátnődben!? Ha nem lettél volna olyan idióta MiHi nem fekszik le mással! - lépett elém Bingo. - Igaza van JungKooknak.... Egy senki vagy. - a hátára kapta a táskáját és elment. 

- Baba...? - motyogta BamBam. A fekete hajába túrt két kézzel. Halálra lett rémülve. Csak engem nem zavar? Vagyis... Az zavar, hogy velem nem beszélt. - A-Az nem lehet! - rázta meg a fejét. 

- Tudom... - sóhajtottam. A falhoz mentem és beleütöttem. Lehet, hogy én nagyon is akartam volna azt a babát? 

- Jun én haza mentem... 

Hwo villám gyorsan rohant el, de mielőtt ki ment volna az ajtón egy hangosat szívott az orrán. Ő is sír. Tudom, hogy szereti MiHit. Nagyon szeretheti, ha ennyire nem akarta magára hagyni, de én MiHi helyében meglennék sértődve, hogy nem bízott benne. Lehet ez volt a baj az egészben. Ha csak egy kicsit jobban bízik benne akkor MiHi tegnap vele lett volna este és nem velem. De ha nem fekszik le velem akkor sose tudom meg, hogy majdnem született egy gyerekem. Nagyon sok kérdésem van MiHihez. Rengeteg! 

- Én is megyek. - sóhajtott Jun. - A végén még valami ökörséget csinál. - ő is elhagyta a szobát.

- Shyo. - fordultam a lány felé aki teljesen ártalmatlanul állt a szoba közepén. - Hova megy MiHi, ha veszekedtek? 

- Ha veszekszünk? - gondolkodott el. - A temető mellett van egy nagyon öreg cseresznyevirág fa. Oda szokott menni. 

- Köszönöm. - indultam volna el. 

- Én is veled megyek! - állt fel Suga. 

- Ezt nekem kell vele megbeszélnem. - néztem YoonGira. - Most az egyszer felnőttként kell viselkednem. - mosolyodtam el.

Meg sem várva a reakcióját futásnak eredtem. Mindent tudni akarok! Mindent! Érdekel, hogy milyen lehetett. Lehet még akkor semmit nem tudott róla, de engem érdekel, hogy jól volt-e, egészséges volt-e. Tudni akarok, hogy miért nem hívott fel és miért nem mondta el, hogy mi van. Lehet, hogy nem voltunk jóba, de jogom lett volna nekem is tudnom. Én voltam az... apa...

MiHi szemszögéből:

Hogy fogok én ezek után bárkivel is beszélni? Nincs senkim... Anyáék messze vannak Nikivel együtt, Hwo biztos nagyon mérges... A többiek pedig... Biztos mindenki lenéz... Szörnyen érzem magam. Szerettem Hwot, de... de akkor amikor JungKookkal csókolóztam semmit nem éreztem iránta. Most meg egy fán ülök és azt tervezem, hogy mit csináljak most. Az egyik vastag ágon ültem. Már nem igazán van rajta virág. Nyár van és a fa tavasszal virágzott. Sajnos. Szeretem ezt a fát. Rengeteg virágot hoz. Egy mozdulattal töröltem le az arcomat eláztató könnyeket. A pólóm ujja tökéletesen alkalmas volt arc törlésre. A fejemet a fa törzsének döntöttem és megszívtam az orrom. 

- Kell egy zsepi? - lenéztem és JungKook aranyos mosolyával találtam szembe magam. Nem mondtam semmit. - Gyere le. 

- Menj el... - szipogtam. 

- Kérlek, gyere le! - kérlelt tovább. Nem szólaltam meg csak indultam volna lefele, amikor ő szét nyitotta a karját. - Elkaplak. Nagyot nyeltem és óvatosan leestem egyenesen Kooki kezébe. A karjában tartott és a szemembe nézett. Letette a lábam és fel álltam. Elakartam fordulni, de elkapta a kezem és magához húzott. Erősen szorított magához és közben a fejemet simogatta. Nem mérges? Miért jött utánam? Én a helyében soha nem beszélnék velem... 

- Sajnálom... - szipogtam. 

- Ne sajnálj semmit! - szorított még inkább magához. - Én akkor is szeretlek... 

- Sz-Szeretsz...? - suttogtam. 

- Igen. Pont úgy mint tegnap este. Nálad senkit nem szeretek jobban, MiHi... - hajtotta a fejét a nyakamhoz és az előbb említett testrészemhez nyomta a száját. Kénytelen voltam megölelni. Annyira jó érzés volt, hogy itt van nekem. - Elmesélnéd mi volt amikor kiderült? - fújt a nyakamba. 

- Igen... - bólintottam és lecsuktam a szemeimet. Hátrébb tolt magától és megcsókolt. Édes, puha ajkai az enyémre tapadtak. Viszonoztam a csókot. A heves csók közben a nyelve az én számba vándorolt. Egymást faltuk a kedvenc cseresznyevirág fám alatt. Bűntudat nélkül csókolózhattam azzal a fiúval akibe halálosan szerelmes vagyok. Halálosan szerelmes vagyok JungKookba? Igen... Azt hiszem tényleg nagyon szeretem.

Suga szemszögéből:

Egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek. MiHi... terhes volt? Terhes volt és szart nekem elmondani. Már megint úgy érzem, hogy nem is vagyunk barátok. Ahányszor próbálok felé közeledni ő ellök. Minden új titokkal távolabb kerülök tőle. Pedig szeretem. Olyan mint a húgom és egyben a szerelmem. Nem tudom elmondani mi játszódik le a fejemben. Már megint zavarodott vagyok és csalódott. Lassan ültem vissza a kanapéra. A térdemre dőltem és a hajamba túrtam. Nekem is el kellet volna mennem JungKookkal. Remélem minden jól alakul. Nem akarom, hogy azok után, hogy tegnap lefeküdtek egymással megint veszekedjenek. 

- Na jó... - - sóhajtott Mark. - Semmit nem értek! - kezdett nyomorában könnyeket hullatni a nevetéstől. 

- Már én se vagyok teljesen egyenesben... - húzta el a száját Jin. - Most akkor... mi van? Valaki igazán elmondhatná, hogy mi van. 

- Tegnap MiHi és JungKook lefeküdtek egymással. - engedtem le a kezem a fejemről. 

- És akkor a baba? - nézett rám Jimin. - Volt egy kis baba? 

- Nem volt... - rázta meg a fejét Shyo. - MiHi... Nem akarta, hogy megtudjátok. - ült le elénk törökülésbe. A hosszú barna haja a jobb válla elé hullott. A szájára harapott és az ölében lévő kezét kezdte bámulni. - Csak... Egy hónapos volt a baba... Napokig gondolkozott, hogy mit tegyen aztán... Gyógyszerekkel... 

- De... De ugye... Jól van MiHi? - kérdeztem. - Vagyis... Nem tett magában kárt? Ugye? 

- Dehogy... Szerencsére nem. Sok minden történt utána és akkor nem igazán volt ideje szomorkodni. - mosolygott a földön ülő lány.

- Ha megkérdeznék ki a példaképem, azonnal rá vágnám, hogy MiHi. Ő olyan... Erős... - nevetett. JuSeo sóhajtott, majd fel állt és a nyakára simított. A vállára kapta a táskáját, majd a kezébe Shyoét és a lány mögé állt. 

- Menjünk Shyo. - szólt neki a fiú. - Haza kísérlek. 

- Oké... - állt fel Shyo. Elvette JuSeotól a táskát és elmentem. Jimin villámokat szórva nézett a két távozó ember után. 

- Mi van Jimin? - kérdezte V. 

- Semmi! - vette le az ajtóról a szemét. - Nekünk is mennünk kellene. Lehet JungKook és MiHi már nálunk vannak. 

- Igaz. - mosolygott J-Hope. - Nagyon szeretnék beszélni MiHivel. 

- Szerintem ne hozzátok fel előtte a témát. - rázta meg a fejét JR. - Nem akarta, hogy tudjuk. Nem lenne jó, ha felhoznátok a témát. Sírna és szomorú lenne. 

- Igaz... Elég lesz, ha ő és JungKook megbeszélik. - mosolygott Mark is. 

- Biztos, hogy nem az enyém? - nézett fel BamBam. - Vagyis... Istenem... Úgy nem az enyém volt? Mi védekeztünk! Emlékszem! 

- Biztos JungKooké. - sóhajtott Jimin. - Mielőtt lefeküdtek bementem hozzájuk. Illetve JungKookhoz. Aztán vissza mentem a szobámba és hallottam... azt... A lényeg, hogy nem volt náluk gumi. 

- Felelőtlen marhák! - kaptam le a fejemről a sapkám. - Idióták! - kezdtem a szobában járkálni. 

- Nyugi van! - pattant fel Jin és átkarolta a nyakam. - Minden rendben lesz! MiHi jól van! 

- Remélem mindent megtudtak beszélni... Nem akarok megint sírásra elaludni.

Köszönöm a hiba javítást Lilly Venczelnek. :D 

2. Évad 11. Fejezet: Boldogság vagy boldogtalanság?

MiHi szemszögéből:

Lassan nyílt ki a szemem. Amint teljesen nyitva volt a szemembe világított a reggeli napfény. Vissza csuktam a szemem és erőt vettem magamon. Nehezen, de fel ültem. Ismét kinyitottam a szemem és körbenéztem. A tegnapi ruhák szanaszét a szobában. Lelógattam a lábam az ágyról és a vékony takarót magamra tekerve álltam fel. Hol van JungKook? Mezit láb indultam ki a nappaliba, amikor szembe jött velem JungKook. Megtalálta a fürdőben a plusz köntöst.
- Jó reggelt. - lépett hozzám. Felemelte a fejem a kezével és megcsókolt. Hevesen kezdett verni a szívem. A csók mindet eszembe juttatott tegnap estéről.Az érintését amit még mindig érzek a testemen. Remélem, hogy ő is ugyan így érez és most ő is majd meghal, ha csak vissza emlékszik.
- Neked is... - támasztottam a homlokának a fejem.
Éreztem, hogy a vizes haja az egész homlokomat eláztatja, majd a víz csepp végig folyik az arcomon. Gyorsan észbe kaptam. Bingo haza fog jönni! - JungKook. Menned kell... - motyogtam.
- Miért? - fogta meg a kezem.
- Bingo... Haza fog jönni és vele lesz Jun is! El kell menned.
- És mi van ha meglátnak? - nézett a szemembe és felemelte a fejét. - Olyan nagy baj lenne?
- N-Nem... De kérlek JungKook. - csuktam be a szemem.
- Rendben. Elmegyek, de ígérd meg, hogy amint lehet újra az enyém leszel... - törölte meg az arcom. Megállította a vízcsepp útját ami már az államon tartott.
- Megígérem. - nyitottam ki a szemem és az arcára tettem a kezem. - Mit mondasz, majd a fiúknak? - kérdeztem.
- Még nem tudom... Valamit ki kel találnom. - harapott az alsó ajkára. - Legalább most van egy közös titkunk. - mosolyodott el.
A kezét a derekamra tette és ismét megcsókolt. A vállába kapaszkodva nyaltuk egymást. Istenem... Hogy fogom ezt az egészet megmondani Hwonak? Hogy fogok a szemébe nézni? Mi lesz, ha álmomban olyat mondok, majd amivel leleplezem magam? Bántani fogja JungKookot? Bántani fog... engem...?
- Bocs, hogy nem vártalak meg a zuhanyzással. - teljesen elmerültem a bűntudatban úszó szemében.
- Semmi baj... - mosolyogtam. A telefonom csörögni kezdett a szobámban. Bementem érte a nyomomban JungKookkal. Bingo.
- Szia. - vettem fel.
- Szia... Hallod... Ömm... Beszéltem Shyoval. Azt mondta nem megy haza. Szóval... Hoznál nekem ruhát a próbára? 
- Alsó neműt is?
- Igen... Előre köszi...
- Igazán nincs mit! A próbán találkozunk! Szia.
- Szia. 
Letettem a telefont és Kooki felé fordultam aki várta, hogy elmondjam neki kivel beszéltem.
- Tegnap nagyon lemelegedtél. - pusziltam arcon. - Lehet újra zuhanyoznod kellene, hogy minden izzadság lejöjjön... - kezdtem a nyakát csókolgatni.
- I... Igen... Igazad van... - sóhajtott. - Újra elmegyek fürdeni... - egy mozdulattal engedte ki a kötést és a földre esett a takaró. - De te is jössz most.
- Még szép... - kezdtem kikötni a köntöst.

~~~

- Kérsz valamit enni? - kotorásztam a hűtőben. Kicsit fáztam mert csak egy bugyi volt rajtam melltartóval és pólóval. 

- Mi van? - lépett hozzám Kooki és a hátamra tette a kezét. - Tudod mit? - nyúlt be mellettem és kivette a csirke mellet. - Csinálok neked kaját. 

- Tudsz főzni is? - tettem keresztbe a karom. 

- Jin sokat segített. Azt mondta, ha megtanulok főzni elvonhatom a figyelmemet minden másról. - tette la pultra. - Nem mondom, hogy mester szakács vagyok, de egész ügyes vagyok. - fordult felém. 

Elmosolyodtam. Adtam neki egy serpenyőt és megmondtam mi hol van, majd fel ültem a gáz mellé a pultra és onnan néztem mit csinál. Tényleg nagyon ügyes! Először a húst sütötte meg, majd a zöldségeket. 

- Segítesz a tésztában? - nézett rám. 

- Persze! 

Elő vettem egy lábast és engedtem bele vizet. Meggyújtottam a gázt, majd rá tettem a lábast. Kerestem tésztát és megvártam még fel forr a víz, majd bele tettem. 

- Ha kész mit csináljak? - néztem rá. 

- Semmi. - mosolygott. - Esetleg elő vehetnél még egy serpenyőt a tésztának. 

Bólintottam és elő vettem. Oda adtam neki és a konyhába mentem az asztalhoz. Lepakoltam és elkezdtem teríteni. Kitettem két tányért, két poharat. Pálcika helyett, most villákat tettem a tányérok mellé. Leültem és vártam. Lassan Kooki mindent az asztalra tett és szedett nekem. Nagyon jól nézett ki a kaja! Alig bírtam kivárni, hogy ehessek. 

- Jó étvágyat. - mosolyogtam. 

- Jó étvágyat. 

Ahogy bele kóstoltam az ízlelő bimbóim táncot kezdtek járni a számban. Nagyon jó! 

- Nagyon ügyes vagyok JungKook! - folytattam az evést. - Legközelebb sült halat kérek, marhahússal.

- Csinálnék én neked három fogásos kaját is, de csak ezt tudom csinálni. - nevetett.

Én is nevetni kezdtem. Befejeztük a kaját, majd közösen elmosogattunk. Sokkal boldogabb vagyok, ha JungKookkal vagyok. Megtöröltem a kezem, még ő elmosta az utolsó serpenyőt. Hallottam, hogy csörögni kezd valaki telefonja. Csak Kookié lehet. Megkerestem és megnéztem ki hívja.
- Ki az? - kiabált JungKook a nappaliba.
- Suga. - válaszoltam. - Fel vegyem?
- Ha tényleg ő az akkor igen.
Elhúztam a zöld gombot és a fülemhez emeltem a telefonját.
- Szia! Hol vagy? Egész este nem voltál itthon? 
- Szia. - köszöntem.
- MiHi? Miért van nálad JungKook telefonja? 
Nem tudtam válaszolni, mert Kooki azonnal kivette a kezemből és a saját füléhez emelte.
- Ugye egyedül vagy? - beszélt bele. - Rendben... Megnyugodtam. - mosolyodott el és egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját. - Ha kérdezik hol voltam mond, hogy eljöttek a szüleim és náluk voltam. - hallottam, hogy Suga mond valamit, de hogy mit azt nem tudom. - Na majd megyek. Szia. - letette a telefont és rám nézett. - Suga beszélni fog velünk. - sóhajtott és leült a kanapéra.
- Ohh... - ültem le mellé. - Hány óra van?
- Fél tíz lesz. - húzott magához. - Tízre a próbára kell mennünk.
- Tudom. - döntöttem a vállára a fejem.
Egy jó darabig pihentettem a fejem a vállán, majd sajnos mennie kellett. Felöltözött és elment. Könnyes búcsút vettünk egymástól. Kétszer feküdtem, le JungKookal. Kétszer csaltam meg Hwot és nem ez volt az utolsó.

JungKook szemszögéből:

Soha nem csináltam ilyet. Soha nem feküdtem le olyan lánnyal aki mással jár. Lehet szörnyen hangzik, de élveztem. Annyira jó volt MiHivel lenne! Kár, hogy próba van.
Ahogy felértem a lakáshoz. Nagy levegőt vettem és megigazítottam a ruhám. Benyitottam és próbáltam minél hamarabb a szobámba menni, de az ajtómnál mindenki elém állt.
- Hol voltál?! - kérdezte Jin. - Aggódtunk miattad!
- A szüleimnél! - nevettem. - Nyugi van! Jól vagyok. Itt voltak és velük töltöttem az estét.
- Tényleg? - vonta fel a szemöldökét V. - Nem hazudsz?
- Dehogy hazudok TaeHyung! - néztem rá mérgesen. - A szüleimmel voltam!
- Oké, oké! - nevetett Jimin is. - Öltözz át mert mennünk kell!
A szobámba rohantam és gyorsan átöltöztem. Az istenit MiHi! Hogy képes valaki így kiszínvi valaki nyakát!? Ez csak akkor történhetett amikor indultam haza. Szerencse nem látszik annyira, ha póló van rajtam. Szerencse... Végig simítottam a kezem a piros szíváson és elmosolyodtam. Annyira... jó, hogy lefeküdtünk. Csak még egyszer hagy lássam a meztelen testét! Le kell magam állítanom! Uralkodnom kell magamon! Nem lenne jó, ha meglátnám MiHi és azonnal fel állna. Amint kész voltam a kilincsre tettem a kezem és hatalmasat nyeltem. Kiléptem és a nappaliba mentem. megláttak a többiek és fel tápászkodtak. Elindultunk a próbára. Szép lassan megérkeztünk reménykedtem, hogy MiHi már ide ért, de nem. Fura módon amikor Jimin meglátta Shyot azonnal a lányok öltözőjébe mentünk.
- Sziasztok! - köszöntünk.
- Sziasztok! - köszöntek vissza.
Hwora néztem aki rám se nézett, a vécé ajtaját bámulta. Helyet foglaltak a többiek, de én állva maradtam. Pár pillanat múlva nyílt a vécé ajtaja. Bingo lépett ki rajta és követte őt MiHi. Direkt csinálja! A haja kiengedve lógott. Ki volt szempilla spirálozva a szeme és halvány rózsaszín rúzs volt a száján. Egy hosszú ujjú szűk fehér has póló volt rajta és egy nagyon, nagyon rövid fekete farmer, egy fekete magassarkú cipővel. Rám nézett és elmosolyodott.
- Sziasztok. - köszönt és a hátam mögé tette a kezét. - Most jöttetek?
- Igen! - válaszolt neki Suga.
Beszélgettünk a lányokkal, majd jött a próba. Nagyából négy órán át próbáltunk mindannyian. Fáradtan mentünk be a lányok öltözőjébe. Igaz most már a GOT7 is jött velünk. Ahogy észrevettem MiHi ujján újra ott volt a gyűrű. A látszatot fent kell tartani. Ültem és bámultam ki a fejemből.
- És mit csináltál este JungKook? - tette a nyakamba a karját Hwo.
A számra haraptam és nagyot nyeltem. Lassan rá néztem és elmosolyodtam. Láttam, hogy MiHi azonnal ránk néz.
- Semmi érdekeset. - válaszoltam a kérdésére. - A szüleimnél voltam.
- Értem. - állt fel mellőlem. - Mond csak JeongGuk... - fordult felém és a hajába túrt. - MiHi tanított gitározni?
- I-Igen. - bólintottam,
- És mást nem gyakoroltatok? - nézett MiHire.
Mi van ezzel a sráccal?! MiHi... Elmondta neki?! Elmondta neki, hogy... lefeküdtünk...?
- Mit akarsz ezzel Hwo? - állt elé MiHi. - Már megint paranoiás vagy! Csak gitároztunk! Ennyi! Aztán elment a szüleihez. - emelte fel az állát MiHi.
- Paranoia... - hajtotta le a fejét Hwo. - Tudom, hogy lefeküdtetek...
- Nem vagy normális! - álltam fel. - Mit nem értesz azon, hogy nem is voltam ott éjszaka?!
MiHi rám nézett. Megrázta a fejét. Mit akar most tenni?
- Nem. Feküdtünk. Le. - szótagolta el neki.
- Akkor... - nézett fel rá. - Miért mondta neked JungKook, hogy szakíts velem...? - suttogta el. - Hallotam mindent! Hallottam, hogy JungKook hányszor ment el! Mindent hallottam...
MiHi arca hófehér lett. Hátrébb lépett és pislogás nélkül figyelte Hwot aki csak fel emelte a kezét, majd a hajába túrt és hátat fordított a lánynak. A szájára harapott és hatalmasat nyelt. A bent össze gyűlt levegőt pedig egyszerre engedte ki. Csend lett. Mindenki az eseményeket figyelte. Hogy tudhatta meg? Mi az, hogy hallotta, hogy én... elélvezek...?
- Hwo... - motyogta MiHi.
- Kurvára lefeküdtetek! - fordult felé. - Kurvára megígérted, hogy kerülöd őt! Nem hagytalak el amikor elmondtad, hogy terhes voltál JungKook vagy BamBam kibaszott babájával!
Kikerekedett a szemem. Terhes..?! MiHi terhes lehetett... tőlem? 

2. Évad 10. Fejezet: Le a gyűrűvel (+18)

MiHi szemszögéből:

Körülöttem mindenki készülődött, még én a nappaliban ültem és aszalt gyümölcsöt ettem miközben a tévében lévő romantikus sorozatot bámultam. Bingo ki-be rohangált a szobájából. Remélem jól sikerül nekik a randi. Hallottam a csengő hangját. Letettem az ölemből a zacskót és az ajtóhoz mentem.
- Szia. - mosolygott JungKook.
- Ohh! Szia. - engedtem beljebb. - Már ennyi az idő?
- Igen... állt meg az elő szobában.
- Csak vedd le a cipőd és gyere beljebb. - nevettem.
Ledobta a cipőjét és a nagyszobába mentünk. Leültünk a kanapéra és megkínáltam a aszalt gyümölccsel. Néztük a tévét.
- Ez a kedvenc sorozatom! - csattant fel és törökülésbe húzta a lábát.
- Neked is? - néztem. - Annyira jó! Imádom, hogy szeretik egymást, de nem vallják be egymásnak.
- Pedig ha elmondanák egymásnak sokkal könnyebb lenne nekik és végre boldogak lehetnének.
- Ja... - tettem a számba egy aszalt banán karikát.
- MiHi! - ordított Bingo és kirohant a nappaliba. - Mindjárt jön Jun! Nem tudom mi legyen a hajammal! Segíts! - ült le közém és JungKook közé.
Nem csináltam semmi mást a hajával, csak kiengedtem.
- Szerintem pont jó így! - mosolyogtam. Megszólalt a csengő. - Menj érezd jól magad.
- Meglesz MiHi. - állt fel és elhagyta a lakást.
Lassan Shyo is elment és ketten maradtunk Kookival. Kérdezte, hogy honnan van a gyűrűm. Amikor elmondtam neki kicsit szomorú volt. Megnéztük a sorozatot, majd a szobámba mentünk. Bementünk a szobámba és helyet foglaltam az ágyam végében. A kezembe vettem a gitárom és Kookira néztem aki az íróasztalom székét húzta oda hozzám. Megmutattam mi, hogy van és ő csak bólogatott. Elmondtam a húrok nevét és azt hogy hogyan kell őket lenyomni. Oda adtam neki és nagyon szerencsétlen volt. Nevettem rajta, majd kitaláltam valamit.
- Ülj le! - másztam hátrébb az ágyon.
Leült elém. Közelebb ültem hozzá és az egyik lábam mellé raktam, a másikat magam alá húztam. Lefogtam a húrokat és rá néztem, majd megpengette. Mindig más-más húrokat fogtam le és ő folyamatosan pengette. Egy idő után rájött, hogy melyik dalt gitározzuk. Együtt énekeltük az I Need Ut. Az egész dalt végig énekeltük és gitároztuk, majd félre tettem a gitárt és leült velem szembe, vissza a székre.
- Fantasztikusan gitározol. - mosolygott.
- Csak gitározok. - vontam vállat az arcomon egy halvány mosollyal.
- Akkor is nagyon jól játszol. - motyogta. - Egyszer szeretnék én is így játszani. A zongora már megy, szerintem ez könnyebb.
- Sokkal könnyebb. - mosolyogtam. - Viszont akkor most te taníts meg beatboxolni!
- Én se tudok jól! - nevetett.
- Kérlek! - fogtam meg a kezét. - Tudod, hogy nagyon gyorsan tanulok!
- Rendben, de ha leköpsz nagyon meg bánod.
- Értettem! - emeltem a homlokomhoz a kezem.
 Mutatta, hogy mit kell csinálni és én utánoztam. Először egész könnyű volt, majd kezdett nehezebb lenni. A következő igazán nehéznek bizonyult, mert nevetni kezdett amikor csináltam, majd megtörölte az arcát.
- Mi az? - kérdeztem nevetés közben.
- Egyáltalán nem olyan volt mint amit én csináltam! És leköptél!
Mellém ült és elkezdte a kezemet lefogni és ő is köpködni kezdett. Egy ideig ez ment. Nevetgéltünk, majd a szemébe néztem. A barna szemei csak úgy vonzották a tekintetem. Elengedte a csuklom és abba hagyta a köpködést és a nevetést. Csak néztünk egymás szemébe és egyre közelebb kerültem hozzá.
A fejem jobbra dőlt és egymáshoz ért a szánk. Elcsattant egy csók. Gyengéden a számra harapott. Távolabb hajoltam tőle és elmosolyodtam. Tudom, hogy most szörnyű dolgot csinálok, de... de szeretem JungKookot.
- Ha ezt Hwo megtudja... - motyogta, de nem tudta befejezni a mondatott, mert megcsókoltam. Rám mászott és a át karoltam a nyakát. Az egyik keze a fejem mellett a másik az arcomon pihent. A szabad kezemmel a pólóját kezdtem felfelé rángatni.
- Várj! - szólt rám és elvette az arcomról a kezét. Megfogta a kezem ami a pólója alá vándorolt. Az oldalára dőlt és megnézte a kezemet amin a gyűrűm volt. Lehúzta az ujjamról és az éjjeli szekrényre tette. - Bocsi. Zavart.
- Nem baj... - hajtottam hátra a fejem. - Ha már ott vagy kapcsold le a lámpát.
Fel állt és lekapcsolta a szoba lámpáját, majd a kis éjjeli szekrény mellett álló lámpát kapcsolta fel és fél homályra állította. A sötétítő függöny nem volt behúzva. Még Kooki vissza ért hozzám addig kifele bámultam az ablakon. Nagyon szép ilyenkor a város. Az a rengeteg szín amit a lámpák adnak. Gyönyörű! De vajon én jól cselekedek? Hwo a pasim és én most éppen félre lépni készülök az ex pasimmal. A gondolataimba JungKook csókja zavart bele. Azonnal viszonyoztam a csókot. Ledobta a pólóját és a nyakamat kezdte csókolgatni. Az érdes nyelvével végig nyalta a nyakam. Nagyot sóhajtottam amikor újra a nyakamra tapadt. A bal keze a vállamat kezdte simogatni és a nyakánál az anyagnak a pólómba nyúlt. A kezét a melltartómba tette és a mellemre markolt. Ismét sóhajtottam, majd nyögni kezdtem amikor masszírozni kezdete a nőiességem egyik részét. A nyelve az egész nyakamat össze nyálazta. Rég éreztem ilyet.
- Gy-Gyakoroltál? - kérdeztem és becsuktam a szemem.
- Nem... - motyogta két nyak szívás között. - Mióta elmentél senkivel nem voltam...
Igaz is... Már mondta nekem. Nem szabad eldobnom JungKookot. Nincs még egy olyan fiú aki képes lenne két évet várni egy lányra. Elhajolt tőlem és rá néztem. Eddig nem is vettem észre, hogy nagyon izmos lett. Nem nagyon... Csak olyan dögösen izmos. Felültem és levettem rólam a pólóm. Megcsókolt és a hátamra simított, majd elkezdte kikapcsolni a melltartóm. Amint meg volt vissza fektetett a hátamra, de ő ülő helyzetbe maradt és a fedetlen mellemet nézte.
- Mi az? - kérdeztem.
- Sokkal nagyobbak a melleid... - motyogta vörös arccal. - De sokkal puhább... - hajolt a mellemhez és megnyalta. A párnába markoltam és becsuktam a szemem.
- JungKookh... motyogtam és a másik oldalára döntöttem a fejem. - Nagyon... Jóh...
Ívbe görbült a hátam és egyre inkább nyögtem. Elolvadok. Ha ez így megy tovább feladom. Össze szedtem magam és felé kerekedtem. Elmosolyodtam ahogy az arcát néztem. A szemei éppen, hogy nyitva vannak. Nagyon kíván. Megnyaltam a szám és nyakára tapadtam. A kezemmel a mellbimbóját kezdtem cirógatni.
- Abba ne merd hagyni! - nyögte el.
Csak reménykedek, hogy Bingo elment Junhoz, Shyo pedig a szüleihez. Szörnyen érezném magam, ha mind ezt hallanák. Így is elég nagy kő lesz a szívemen. A kulcscsontját nyaltam meg és egyre lentebb haladtam a felső testén. Az ujjai végig siklottak az oldalamon. Amint elértem a nadrágja szélét felemelkedtem róla és kicipzároztam a farmerjét. Lerántottam róla és tudomást vettem róla, hogy nem csak az izmai nőttek. Az alsójában alig fért el farka. Vissza másztam rá és a füléhez hajoltam. Megnyaltam a fülcimpáját, majd bele is haraptam. A kezemmel a férfiasságára simítottam.
- Mi az isten van a nadrágodban?! - néztem a szemébe. - Mintha tégla lenne!
- Két év van benne! - nyögte fel.
Még mindig tapasztalatlan? Csak én voltam az akivel lefeküdt. Folytatta a nyaka csókolgatását és közben a kezemmel dolgoztam. Könnyedén nyúltam bele a boxerébe és ismét rá szorítottam. Hatalmasat nyögött. Minden izma megfeszült. Éreztem, hogy teljesen hozzám simul amikor ívbe görbült a háta.
- Még... Még... - dadogta, de nem sikerült kimondania. - Fenébe...
Ellökött magától és fel ült. A hajába túrt. Nem értem most mi baja. Csak néztem rá ledöbbenve.
- Valami rosszat csináltam? - pislogtam.
- Igen... - nézett rám, majd a nadrágjára.
- Azt ne mond, hogy. - kezdtem nevetni. - Ilyen hamar?
- Nagyon... Áh! - ledobta az alsóját és rám vetette magát. - Vegyük úgy, hogy nem történt meg. - simított az arcomra.
- Nem gondoltam, hogy ilyen hamar eléred a csúcsod. - mosolyogtam gúnyosan. - Ha legközelebb hallani akarom ahogy elmész... - csókoltam meg.
Nem mondott semmit csak megint  az arcomra tette a kezét és hevesen kezdtünk csókolózni. Lehunytam a szemem és élveztem az egész helyzetet. Hosszas nyárcsere után ő ismét a mellemet kezdte nyalogatni. A fogai segítségével tovább izgatta a bimbómat. Elhagyva a dobjaimat a hasamat puszilgatta. Könnyen vette le rólam a rövid nadrágot és a pólóm után dobta. Végig simította a kezét a combom belső felén.
- Akarlak... - néztem rá.
- Tudom... - húzta végig a kezét az alsó részemen.
Igaz, hogy még rajtam van a bugyim, de így is nagyon jó érzés. Behunytam a szemem és élveztem, hogy kényeztet. Észre se vettem, hogy levette az utolsó ruhadarabomat. Kinyílt a szemem, de ő csak rám nézett.
- Miére... vársz? - kérdeztem vörös arccal.
- Óvszer? - kérdezte.
- Nem kell... - emeltem meg a csípőm így találkoztak a szerveink. - Fogamzás gátló tablettát szedek.
- Ja... Mióta? - vonta fel a szemöldögét.
- Most komolyan beszélgetni akarsz ilyenkor? - nevettem. - Már egy éve.
- Akkor most teljesen kiélvezhetem az egész helyzetet... - csókolt meg és felhúzta a lábam.
A csók közben hatolt belém. A csókba nyögtem. Nem az a sablon szex mint Hwoval. Annyira... Annyira jó! Teljesen belém hatolt.
- Gyorsan vagy lassan? - lihegett Kooki a fülembe.
- Rád bízom magam... - sóhajtottam zárt szemmel. - Azt csinálsz velem amit akarsz...
Amint kimondtam lassan kezdett bennem mozogni. A mozgás lassú volt, de nagyokat lökött rajtam. Megtámaszkodott a kezével a fejem mellett és a csípőjét billegette előre hátra. Kinyitottam a szemem és pont a szemébe néztem.
- Mond ki a nevem... - utasítottam.
- MiHi... - hajolt a nyakamba.
Csak mozgott bennem egészen addig ameddig meg nem találta bennem "azt" a pontot.
- Otth! - nyögtem fel és ívbe görbült a hátam. - Újra... - karoltam a nyakába.
Egymás után lökte meg mindig ugyan azt a pontot. A derekam is megemelkedett. Még mindig messze van, hogy elélvezzek. A nyögései egyre hangosabbak lettek.
- Nemh... bírom... - lihegett.
- Ne! - állítottam meg. - Várj egy kicsit. - lihegtem én is. - Nehogy azelőtt elmenj mielőtt én!
Megállt és össze szedte a gondolatait. Pár perc pihenő után újult erővel kezdett megint bennem dolgozni. Már én is a célvonalba értem. Végig futott az érzés az egész testemen.
- JungKook! - vonyítottam a nevét amikor elélveztem.
- Istenem! - ment el ő is. Teljesen rám nehezedett.
- Már is...? - suttogtam.
- Hogy bírnám ezt ki ha ilyen szűk vagy? - fordult le rólam. - Ezt még gyakorolnom kell... - lihegett és átkarolt.
- Ha lehet egy kérésem rajtam... - fordultam felé. Az arcára simítottam és teljesen nedves volt az izzadságtól. A hajába markoltam és megcsókoltam. Egy mozdulattal takart be minket. Elengedtem a haját és a sajátom a fülem mögé tűrtem. Hogy nehogy vissza essen az arcomra a hajamba markolt. Az arcára tettem a kezem.
- Holnap... - mondtam két csók között. - Nem fogom kibírni a színpadi próbán...
- Szakíts Hwoval. - dobta be az ötletét. Közben végig a szemembe nézett és ahol ért simogatott.
- JungKook... - motyogtam és a mellkasát kezdtem bámulni.
- Miért feküdtél le velem, ha még mindig szereted Hwot? - kérdezte és megállt a keze a derekamon.
- N-Nem tudom... - másztam tőle távolabb.
- Tudod mit? - húzott vissza és a mellkasára tettem a fejem. - Most ez nem érdekel. - puszilt arcon.
Nem mondtam semmit csak lehunytam a szemem. Kicsit oldalra kúszott, majd hallottam, hogy lekapcsolja a kis lámpát. Sóhajtottam.
- Szeretlek... - suttogta.
Nem tudtam mit mondani. Csak feküdtem és meg sem moccantam.

Shyo szemszögéből:

Magukra hagytam JungKookot és MiHit. Semmi kedvem szülinapra menni, de lehet ez nagypapám utolsó szülinapja. De félek, hogy megint szóba fog kerülni a bátyám. Megint HyunJae. Nem akarom, hogy róla beszéljenek amikor ott vagyok! Leért a lift és elhagytam a házat, de az ajtónál valakibe ütköztem.
- Hát te? - kérdeztem. - Vársz valakire?
- Rád vártam. - mosolygott Jimin. - Már késő van. Nem lenne jó, ha egyedül sétálnál ilyenkor.
- Elakarsz kísérni? - döbbentem le.
- Baj? Csak ezért jöttem el idáig, de ha nem akkor nem. - indult volna el, de elkaptam a kezét. Magam is meglepődtem azon amit teszek. Szeretnék Jiminnel lenni egy kicsit kettesben.
- Megköszönném, ha eljönnél velem. - mosolyogtam és elengedtem a kezét.
Lassú léptekkel mentünk a nagypapámék házáig. Rég láttam már anyáékat. Jimin nagyon kedves. Levette a táskámat a hátamról és ő vitte.
- Nem tudom mit szeret a nagypapád, de az enyém imádta az étcsokit. - vett ki a zsebéből egy becsomagolt tábla csokit.
- Ajándékot vettél nagypapámnak? - néztem rá ledöbbenve.
- Hát... - vakarta meg a tarkóját. - Oda adhatnád neki, ha oda érsz. - mosolygott. - De azért mond, majd meg neki, hogy egy kedves, figyelmes fiútól van.
- Mindenképp elmondom, majd neki. - nevettem.
Egész hamar oda értünk. A kis ház előtt már ott állt anyáék kocsija és a többi rokonoké is. Ahogy látom keresztapám és az unoka testvéreim is itt vannak. Jimin nagyot nyelt és vissza akasztotta a hátamra a táskám.
- Majd holnap találkozunk. - mosolygott és a földet kezdte bámulni.
- I-Igen... Szia.
Megállt a kerítés mellett és várt még kinyitják az ajtót. Kopogtam, majd anya nyitott ajtót. Semmit nem változott. A hosszú fekete haja egy kontyba volt felfogva. A sötét kék nadrág kosztüm csak még jobban kiemelte az alakját. Gyönyörű anyám van.
- Istenem SeoHyeon! - ölelt meg. - Örülök, hogy itt vagy.
- Én is. - mosolyogtam.
- Figyelj kicsim... - suttogott a fülembe. - Ki az a fiú aki minket néz.
Eltoltam magamtól anyukámat és hátra néztem. Jimin nézett minket. Amikor meglátta, hogy nézem lehajtotta a fejét és indult volna el.
- Ő Park Jimin. A barátom. Elkísért. - válaszoltam neki.
- Akkor gyorsan hívd ide! Nehogy már csak így elmenjen! Hívd be, hagy egyen egy kis sütit. - mosolygott. - Jimin! - ordított neki.
Jimin ránk kapta a fejét. Anyám a kezével kezdte hozzánk hívni. Jimin hozzánk kocogott. Anyum azonnal végig mérte őt.
- Kwak Seo Woo vagyok. - mosolygott a fiúra.
- Ö-Örvendek. - dadogott Jimin. - Én Park Jimin vagyok.
- Nagyon aranyos SeoHyeon! Mióta jártok? - nézett rám.
- Nem járunk! - nevetett Jimin. - Csak barátok vagyunk.
- Ohh... - emelte az állához anya a kezét. - Gyertek beljebb gyerekek.
Beljebb mentünk. Igazam volt. Már itt voltak keresztapáék és az unokatestvéreim. Biztos fel fogják ismerni Jimint. Az egyik fél évvel fiatalabb, a másik pedig egy évvel idősebb. Ahogy beléptünk a konyhába mindenki ránk kapta a fejét.
- Milyen szép legényt hozott az én unokám! - állt fel a székből nagypapám. A fejemre nyomott egy puszit, majd Jimin felé fordult. - Kwak JinHwo vagyok. - nyújtott kezet neki.
- Park Jimin. - viszonyozta a kéz fogást.
- Nagyon jó képű fiatal ember! - lépett hozzánk kereszt apám felesége. - Nekem nagyon ismerős!
- Anya~! - nyávogott AeBae, az unokahúgom. - Ő Park Jimin a BTSből! - lépett oda hozzánk. - Már mondtam neked, hogy Shyo vele barátkozik!
- Nem ő van a szobádban mindenhol? - kérdezte keresztapám.
- Apa! - nézett rá AeBae. - Leégetsz előtte!
Jimin csak nevetni tudott ezen. Gondolom nem AeBae az első aki ezt mondja neki. Az egész családnak bemutattam. Vissza adtam neki a csokit amit nagyapának vett. Oda adtuk papának az ajándékokat és megvolt lepődve, hogy még Jimintől is kapott egy kis apróságot. beszélgettünk és eszegettünk, majd Jiminnek mennie kellett. AeBae és ShinKyung végig Jimint nézték és sunyiba még képet is csináltak róla. Persze közös képet is készítettek. Egész este róla beszéltünk és a többiekről. Alvás előtt lezuhanyoztam, de csak Jiminre tudtam gondolni. Annyira aranyos. Elkell ismernem, hogy nagyon tetszik nekem és remélem én is neki.

2. Évad 9. Fejezet: A pofára esett TV

MiHi szemszögéből:

A harmadik színpadi próba után már nagyon elegem volt az egészből. Kettő óra óta mi vagyunk a színpadon. Ebben csak az a rossz, hogy mi kezdtük a próbát... Fél három lesz. A lányok egész hamar megtanulták a táncot.
- Rendben lányok! - szólt a hangosító. - Pár perc szünet.
- Pár?! - akadtam fent. - Nem jöhetne más!? - mentem le a színpadról.
- Szegény MiHi nem bírja, ha túl hajtják. - nevetett Suga.
- Te csak ne neves YoonGi! - ütöttem vállba.
- Mi van a kezeden? - kapta el a kezem és szemügyre vette a gyűrűt ami a kezemet díszesítette. - Ez tegnap még nem volt rajtad. Sőt... Még sose láttam...
- Ne zaklass! - kaptam el a kezem.
- Akkor mond meg honnan van! - vonta fel a szemöldökét.
- Hwotól van! - ugrottam le a színpad lépcsőjének a korlátjáról.
- Várj már! - ugrott utánam és elkapta a kezem. - Mond el hogyan kaptad! - mosolygott.
- Néha teljesen olyan vagy mintha meleg lennél. - nevettem.
- MiHi... - motyogta a nevem valaki.
Hátra fordultam és Jean állt. Résnyire nyitottam a szám. Nem hiszek a szememnek. Teljesen más lett! A haja még hosszabb mint volt és a vörös árnyalat helyet most teljesen barna. Elmosolyodott és nem bírtam megállni.
- Jean... Jean! - ugrottam oda hozzá és megölelt.
- Te csak ne ölelgess! - csapott fejbe. - Elmész úgy, hogy nem köszönsz! - nézett rám mérgesen.
- Semmit nem változtál... - motyogtam.
- Na gyere ide! - ölelt meg.
Annyira jó, hogy láthatom. Jean nagyon sokat jelent nekem és emellett hatalmas példa képem. Bátor és merész! Hallottam, hogy felvállalta, hogy JR. a testvére és, hogy jár Vvel. Vagyis... Csak annyit tudnak a rajongók, hogy Vnek barátnője van JR.-nek meg egy húga.
- Nagyon jól nézel ki! - nézett végig rajtam Jean.
- Te mondod!? - nevettem.
- Jó ezt hanyagoljuk. - csukta be a szemét. - Hol van Hwo?! Látni akarom a lovagod!
- Ott van. - mutattam mögé.
Azonnal megfordult és megnézte Hwot. Elmosolyodott, majd Hwo ránk kapta a fejét. Jean csak meredt rá.
- Istenem... - dadogta. - Nagyon jól néz ki!
- De Jean! - nyávogott TaeHyung. - Most én vagy ő a barátod?
- Soha nem cserélném el semmire az én oroszlánom. - lépett Vhez és megölelte.
Lassan felment a BTS és próbáltak. Nagyon jók. Több mint jók! Sokat kell még tanulnom, hogy olyan jók legyek mint ők. Nagyon, nagyon sokat! Megkaptuk az utasítást, hogy mi mára végeztünk. Hatalmas kő esett le a szívemről.
- MiHi! - rohant hozzám Shyo. - Ohh... - nézett Jeanre.
- Mi az? - mosolyogtam.
- Csak... Lesz a következő próba szombaton, de péntek este ünnepelnénk nagypapám szüli napját. Nem találom Bingot ezért hozzád rohantam. Elmehetek péntek este a szüleimhez? - szorította le a telefonja mikrofonját.
- Persze! Menj csak! - tettem a vállára a kezem. - Nem minden nap van a nagyszülőknek szülinapja.
- Köszönöm Unni! - hajolt meg és folytatta a beszélgetést a szüleivel.
- Ő a csapattársad? - kérdezte Jean.
- Igen. - bólintottam. - A legfiatalabb. - nevettem. - Nehéz volt tovább passzolni a Maknae sapkát.
- Neki adtad? - tátotta el a száját.
- Igen. Én már úgy se hordhatom. - vontam vállat. - Elmegyek vécére.
- Rendben.
Az öltözők felé mentem és bementem a sajátunkba amikor hallottam valamit a vécéből. Csendben zártam be az ajtót és a vécé ajtóhoz mentem.
- Jun! - nyögött bent valaki.
Ez Bingo. Mit csinálnak a vécében és miért nyögi Jun nevét. Na ne!!! Egyre hangosabb lett bent a nyögés és a sóhajok. Ezek a vécében dugnak?! Komolyan? Istenem... De ők nem kavarnak egymással. Hol már... Az ajtó szembe lévő falának dőltem és keresztbe tettem a karom. Még egy utolsó nyögés mind kettőjük részéről, majd hangos levegő vételek. A következő az volt, hogy nyílt az ajtó és kiléptek rajta. Lehajtott fejjel álltam, szóval nem láttam az arcukat. Kíváncsi vagyok milyen magyarázatot fognak adni. Próbáltam nem nevetni.
- M-Mióta vagy itt? - kérdezte Bingo.
- Hát... - emeltem fel a fejem. - Azt hiszem tíz perce.
- Csak kerestünk valamit. - kamuzott Jun. - Eltűnt a telefonom.
Ennél jobbat vártam. Azt hittem azt mondja, hogy Beragadtunk és kiakartuk lökni az ajtót, vagy valami hasonló, de nem. Ez rohadtul béna magyarázat volt.
- Ahha... És a telefont Bingo első felében kerested, az alsó végtagoddal? Nem vagyok hülye gyerekek. - nevettem. - Nem értem miért nem mondjátok el, hogy jártok! Azt hittem a barátotok vagyok!
- Nem járunk. - mondták egyszerre.
- Akkor csak lefeküdtök egymással? - ráncoltam a homlokom. - Nem szeretitek egymást?
- De... De nem az a baj... - motyogta a barátnőm.
- Akkor? - fogtam meg a kezét.
- Még sose voltunk randin... - válaszolt Jun.
- Akkor menjetek el! - néztem végig rajtuk. - Holnap péntek. Menjetek el valahova.
- Jun... - fordult a fiú felé.
- Örülnék ha elmennénk valahova. - mosolygott.
- Ezt is megbeszéltétek! - csaptam össze a kezem. - Shyo pénteken a nagyszüleihez megy. Most pedig hagy vécézzek! - mentem el mellettük és bementem a vécébe.
Elvégeztem a dolgom és indultam volna vissza a többiekhez amikor senkit nem találtam. Mindenki itt hagyott? A telefonomra néztem. Suga? Gyere át az öltözőnkbe. A hercegednek mennie kellett, a lányok meg leléptek. Elmaradt a B1A4nek a próba szóval haza mentek. Tudom, hogy itt vagy mert áthoztam a cuccod. Lehet ezért hitték, hogy elmentél... Na mindegy! Sóhajtottam és átmentem hozzájuk. Kopogtam az ajtón és benyitottam.
- Sziasztok. - mosolyogtam.
- Szia! - köszöntek vissza.
- Szépen itt hagytak. - nevetett Jean.
- Ja... Örömömre holnap egész este egyedül leszek. - zártam be az ajtót.
- Hogy-hogy? - kérdezte JungKook.
- Shyon a szüleinél, Bingo pedig... Mindegy. - nem tudom Bingo akarja-e, hogy én a randijáról pletykáljak. Már csak azt kell kitalálnom, hogy holnap mit csináljak. Sóhajtottam és hátra tűrtem a tincseimet.
- Szívesen átmennék hozzád MiHi, de más dolgom van... Juniorral és anyáékkal megyünk vacsorázni. Ha tehetném inkább hozzád mennék. - szomorodott el.
- Nem baj! - néztem rá. - Majd kitalálok valamit. Úgy is nagy álmom volt, hogy kutakodjak a többiek szobájában. - mosolyogtam.
- Kutakodni? - vonta össze a szemöldökét Jin. - Miért?
- Fura módon valaki lenyúlja a dolgaimat. Tudom, hogy Shyo az, de nem akarom megvádolni. Bingo csak ordítana, majd fejbe vágna, aztán ehetném a fogyi kajáját. Nem értem, hogy tud répát rágcsálni.
- Vega nem? - kérdezte Monster.
- Az...
- MiHi. - szólt Jin. - Kérsz? Már mindenki evett belőle.
A kezében volt egy kis tál puding csoki drazséval a tetején. Utoljára akkor ettem ilyet amikor... amikor terhes voltam. Még a tabletta szedés előtt anya ilyet hozott. Nem tudom miért, de őt nem szomorította el a dolog annyira mint apát. Valamiért szerette volna, ha megtartom. Imádta a pudingot enni amikor velem volt terhes. Ő mesélte amikor nem tudtam mit tegyek.
Meg sem tudtam szólalni, csak Jin kezében lévő pudingot néztem.
- Minden oké? - kérdezte Jin.
- Ja... Igen. - mosolyogtam el és leültem mellé.
A kezembe adta és ettem belőle egy kicsit. Annyira jó! Uralkodtam magamon és vissza adtam Jinnek. Mosolyogtam, majd a többiekre néztem.
- MiHi... - motyogta JungKook. - Ha holnap egyedül vagy átmehetnék hozzád. - rá kaptam a fejem épp úgy mint mindenki más a szobában. - Gitározol és szeretném ha megtanítanál.
- Egy feltetettél. - emeltem fel a mutató ujjam. - Megtanítasz beatboxolni.
- Rendben, de nem tudok én se. - mosolygott. - Holnap mikorra menjek?
- Mondjuk... Fél hét?
- Megbeszéltük!
Egy jó darabig beszélgettünk. Jean sok mindenről mesélt nekem. A többiek is egész sok mindenről meséltek nekem. Megtudtam, hogy a koncert után kezdik az új MVt forgatni. Kíváncsi vagyok rá milyen lesz.

Jin szemszögéből:

MiHi nagyon fura volt ma amikor a pudingot kínáltam. Percekre lesokkolt és a dobozt bámulta a kezemben. Valami baj lehet vele? Remélem holnap sok mindent kiderít JungKook és mesél nekünk.
- Nem tudnál gyorsabban menni? - durrogott Jimin hátul. - Haza akarok érni!
- Ha gyorsan megyek akkor a börtönben kötünk ki, nem otthon. - szóltam neki hátra.
- Igaza van Jinnek. - nézett hátra a mellettem ülő NamJoon. - Örülj Jimin, hogy nem dobunk ki.
- Jó... Befogtam... - motyogtam.
Ma NamJoon egész nap védett amikor tudott. A próbán is leejtettem a mikrofont és kiakadt a hangosító, hogy hogy merem leejteni. Erre Nam neki esett, hogy ő is szokott hibázni és, hogy ne szekáljon már emiatt. A tegnapi csók miatt ahányszor csak meghallom a hangját, vagy észreveszem, hogy rám néz kipirulok és zavarba leszek. Hogy szerethetek egy fiú? Hogy szerethetem NamJoont? Mi lesz, ha rám veti magát és leakar velem feküdni? Egyáltalán az, hogy lesz? Félek...
Lassan álltam be a ház előtti parkolóba. A fiúk azonnal kiszálltak. Kivettük a cuccunkat és fel mentünk a lakásba. Aludni akarok. Csak arra vágyok, hogy aludhassak egy kicsit. A szobámba mentem és leültem az ágyra. Remélem most senki nem akar enni. Ha még is rendeljenek pizzát. Zenét kezdtem hallgatni és kifeküdtem az ágyamon. Lehunytam a szemem és sziesztáztam. Kezeket éreztem az arcomon. Kinyitottam a szemem és Rap Monster tekintetével találtam szembe magam.
- Miért nem kopogtál? - húztam ki a fülemből a fülhallgatóm.
- Kopogtam, de nem jött válasz. Azt hittem baj van ezért bejöttem. - mosolyodott el és fel ült az ágyamra.
- Minek köszönhetem a látogatást? - ültem fel és lelógattam a lábam. - Valami baj van?
- Igen. - hajtotta le a fejét. - Meghalok, ha még egyszer nem csókolsz meg. - nézett rám fél szemmel.
Össze szedtem magam és egy csókot nyomtam az arcára. Teljesen felém fordult és a nyakamon kezdte vezetni a kezét a barna tincseimbe. A hajamba markolt, majd egymás ajkainak estünk. Hanyatt döntött az ágyamon és felém mászott. Lehunytam a szemem, hogy még jobban bele éljem magam ebbe az egészbe. A csókja egyre édesebb és érzékibb lett. Nem tudom elhinni, hogy lányok helyett én kapom az ajka teljes figyelmét. Annyira... Annyira jó, hogy csak rám figyel. Elhajolt tőlem. Erre muszáj volt kinyitnom a szemem és megnéznem mit csinál, de akkor egy fél meztelen Rap Monster fogadott. A hasán éppen, hogy látszódtak az izmai. Muszáj voltam végig simítani a hasán.
- Tetszik cica...? - suttogta.
Miért cicáz? Férfi vagyok nem egy macska! Elmosolyodott azon, hogy semmit nem szóltam, majd előre hajolt és folytatta a csókot. A szőke tincseibe túrtam az ujjaimmal. Ő egyre inkább azon volt, hogy levegye a pólóm. Megemelkedtem így már sokkal könnyebben tudta lehúzni rólam, majd a saját pólójához dobta. A nyakamat kezdte apró csókokkal behinteni amire én csak nyögni tudtam.
- Halkabban! - szólt rám. - Azt akarod, hogy meghaljanak minket a többiek?
Megráztam a fejem és a számra tettem a kezem. A nyögéseimet és a sóhajaimat a tenyerem nyelte el. Sajnálom, hogy nem engedhetem ki teljesen a hangom. Ahogy egyre lejjebb ért a testemen csörömpölést hallottam a nappaliól. Nem csak én. NamJoon is felkapta a fejét és az ajtó felé fordult.
- Meg kellene néznünk mi történt. - motyogtam.
- Igazad van. - helyezkedett a derekamon. - Ha tanácsolhatok valamit, hosszú pólót vegyél fel ami combig takar. Nem lenne jó ha meglátnák a...
- Tudom... - vágtam bele a mondatába. - Menjünk.
Lemászott rólam és felkapta a pólóját. Megfogadva azt amit mond elő kaptam egy elég nagy pólót, majd kimentünk. A tévé már megint a földön volt. Istenem... A kosárlabda pedig mellette. Ez nem Suga labdája.
- Miért kosaraztok a lakásban? - kérdeztem az éppen ott álló három legfiatalabbtól.
- Bocsi Hyung... - kért bocsánatot Kooki. - Véletlen dobtam Jiminnek és a tévének ment. - emelte fel rám a fejét. - Nagyon sajnálom.
- Jól van. - mosolyogtam. - Nem sérült meg senki?
- Nem. - rázta meg a fejét V. - Szerintem nem lett nagy baja a tévének. Csak éppen a sarkának ment a labda.
NamJoon a tévéhez lépett Jiminnel és vissza tették a helyére a tévét. TaeHyung bekapcsolta és tényleg nem volt semmi komolyabb baja. Megnyugodtam. Ennek örömére leültem a tévé elő NamJoon mellé. Olyan szomorúan nézett rám. Tudta, hogy ma már biztos nem kaphat meg. Még őt ez teljesen elszomorította, engem csak boldogabbá tudott tenni, hogy a tévé ismét pofára esett.

2. Évad 8. Fejezet: A gyűrű

MiHi szemszögéből:

Fáradtan dőltem ki a próbaterem padlóján. Tegnap vettük fel az új számot és ma muszáj volt megcsinálni a koreográfiát. Az a gáz, hogy csak a feléig jutottam el és csak addig is tudtuk begyakorolni. Muszáj kitalálnom valamit. Lesz egy fellépés augusztus elején és kellene az új dalhoz a tánc is.
- Túl hajszolod magad. - ült le mellém Bingo. - Jól vagy?
- Igen. - ültem fel és kiengedtem a hajam. - Össze kellene dobnom az új koreográfiát.
- Van rá időd! - mosolygott.
- Az előbb azért csesztél le mert csak a feléig jutottam! - álltam fel. - Még a tánc tanár is nekem esett!
- Én csak annyit mondtam, hogy azért siess vele.
- Sietek. - mosolyogtam.
Lehet segítséget kellene kérnem Jimintől, vagy J-Hopetól. Bementem az öltözőbe és lezuhanyoztam. Fel öltöztem és lófarokba fogtam a hajam. A kezembe vettem a deszkám amit még a szülinapomra kaptam, a hátamra a táskám és elhagytam az öltözőt.
- Ti még maradtok? - néztem a két barátnőmre akikről csak úgy folyt a víz.
- Igen. - válaszolt Shyo. - Mi nem vagyunk tánc guruk.
Nevettem elköszöntem tőlük és elindultam a fiúk lakásához. Egész gyorsan oda értem. Csak húsz utcányira vannak a cégtől. Bementem az épületbe és a kezembe vettem a deszkát. A lifthez mentem és megnyomtam az emelet gombját. Még emlékszem hányadikon laktam. Felmentem és kiszálltam a liftből, majd a lakás ajtót céloztam meg. Kopogtam és nem volt egy perc ajtót nyitott Jin.
- Szia! - mosolygott. - Gyere beljebb!
- Sziasztok! - köszöntem amikor beljebb értem.
- Szia! - jött ki a szobájából Suga. - Hát te?
- Jimint vagy J-Hopeot keresem. - mosolyogtam és elvette a kezemből a deszkám, majd a táskám és letette őket. - Itthon vannak?
- Igen... - válaszolt fél komásan Jimin amikor előjött.
- De szarul nézel ki. - ráncoltam a homlokom.
- Fáj a fejem egy kicsit. - simított a nyakára.
- Akkor nem tudsz segíteni? - szomorodtam el. - J-Hope?
- Megy a hasa a strandon megevett pizzától. - válaszolt JungKook. - Miben kellene segíteni?
- Koreográfia... Az a baj, hogy semmi ötletem nincs. Gondoltam őket keresem mert nagyon ismerik a lány bandákat.
- Mi van Hwoval? - kérdezte Suga.
- Semmi. - vontam vállat. - Ha megkérem, hogy segítsen csak egy dolog lesz a vége...
- Szex? - kérdezte Moon.
- Dehogy! - nevettem. - Csak elkap a röhögő görcs amikor szexin akar táncolni. Ezért nem is hozzá megyek segítségért.
- Ha akarod én segíthetek. - mosolygott JungKook.
- Köszönöm. - mosolyogtam.
Felvette a cipőjét és indultunk volna.
- Hozd a deszkád. - szóltam rá. - Nem akarom cipelni az enyémet.
- Oké.
Felkaptam a táskám, a deszkánkat a kezünkbe vettük és elindultunk volna amikor kaptam egy SMS-t. Megálltam és elővettem a telefonom. Hwo írt. Szia! Este nem jössz át? Vagy én menjek? Írj ha benne vagy! Szeretlek! 
- Várj egy kicsit JungKook! - állítottam meg. Gyorsan vissza írtam, hogy ő jöjjön. - Mehetünk. - tettem el a mobilom.
Elköszöntünk a többiektől és leérve a lakásból azonnal deszkázni kezdtünk egymás mellett. Egy ideig mentünk, majd JungKook mellém ért.
- Hova tartunk? - kérdezte.
- Gördeszka park? - néztem rá fél szemmel. Csak bólintott.
Arra fele vettük az irányt. Jó érzés JungKookkal lenni egy kicsit. Remélem annak ellenére, hogy régen jártunk lehetünk barátok. Végig próbált kielőzni, de nem igazán ment neki. Egyszer, majdnem elesett, de sikeresen talpon maradt. Hamar a 'deszkapályára értünk. Begurultunk az egyik emelvény alá és megálltunk.
- Na mutasd a táncot! - ült le a deszkájára és várta, hogy megmutassam eddig mi van belőle kész. Elő vettem a telefonom. Megkerestem a számot amit felvettünk és és elindítottam. Eltáncoltam ameddig kész volt, majd JungKook fel állt és csak bólogatott.
- Mit szólnál ha... - tekerte vissza addig ahol tartottam. - A reflén fele mag van...
Hihetetlen hamar megcsináltuk az egészet! A végén pedig együtt táncoltuk el. (link) Remélem a lányok örülnek, majd neki.
- Istenem! Köszönöm JungKook. - mosolyogtam rá és eltettem a telefonom. - Életmentő vagy.
- Igazán nincs mit. - mosolygott.
- Meghívlak egy koktélra! - kaptam magamra a táskám, kezembe a deszkám, majd Kookit a csuklójánál fogva kezdtem rángatni a kedvenc helyemre. Beültünk és ő rám nézett.
- Nem kell meghívnod. - mosolygott.
- De szeretném ezzel megköszönni. - vettem elő a pénztárcám. Kivettem belőle húszezer wont. - Válasz bármit. - kezdtem a kezemmel a fejemet támasztani.
Aranyos amikor keresgél. Az egyik kezével lapozgat még a másikkal a résnyire nyitott száját piszkálja. Az ötödik oldal után össze ráncolja a homlokát, majd becsukja a száját és rám néz.
- Te mit rendelsz? - kérdi.
- Epres banán turmixot. - mosolygok. - Nem szeretem az alkoholt.
- Ohh... Majd én is azt kérek. - zárta be a kis könyvet. - Miért nem szereted?
- Hosszú... - harapom le a végét a szónak.
- Van időm! Mesélj! - mosolygott.
- Szilveszterkor elmentünk egy buliba és ittunk. Sokat. A lényeg, hogy teljesen részegre ittam magam. Hwo és a fiúk úgy vittek haza.
- Mi történt még? - kérdezte kikerekedett szemekkel.
- Semmi érdekes nem volt. Szerencse hamar lelőttek és haza vittek, de a kocsiban Bingo mellett ültem aki a fejemet tartotta. De nekem az egészet másnap mondták. - mentegetőztem. - A lényeg, hogy full részegen megcsókoltam Bingot. - vallottam be a bűnöm.
- Nem ez az első alkalom, hogy lányokkal smárolsz! - kezdett nevetni.
Én csak átnyúltam az asztalon és vállba vágtam. Megrendeltük a koktélokat és végig nevetgéltünk még el nem fogyott mindkettőnké. Haza kísért és még egyszer megköszöntem hogy segített. Benyitottam a lakásba és már ott volt Hwo.
- Sziasztok. - dobtam le a cuccom.
- Hol voltál? - kérdezte Shyo. - Elmúlt fél nyolc!
- Itt vagyok nem? - nevettem. - Örülhettek, hogy kész az új koreográfia.
- Tényleg? - lépett elém Bingo. - De hát... Elképesztő vagy!
- Volt segítségem. - nevettem.
- Ki? - lépett közelebb hozzám Hwo. Eltolta előlem Bingot, majd elém lépett. - Ki segített? - tette fel újra a kérdést.
- JungKook. - motyogom el.
- Miért találkozol vele a hátam mögött? - szegezte nekem a kérdést.
- Azt hiszed meg csalnálak?! - szóltam vissza. - Szeretlek és sose lépnék félre.
Elmosolyodott és megölelt. Szorosan ölelt magához, majd hátrébb lépett tőlem és a zsebébe nyúlt. És elő vett egy kis dobozt. Kinyitotta és egy fekete köves gyűrű volt benne. Ledöbbenve néztem a gyűrűt, majd Hwo arcára néztem aki csak mosolygott. Ugye nem...
- HyunWoo... - motyogtam el. - E-Ez...
- Nem tetszik? - szomorodott el.
- Nem! Nem az! Csak...
Kivette a dobozból a gyűrűt és felemelte a kezem. Óvatosan húzta fel a gyűrűs ujjamra. Megnéztem a kezemen.
- Nem akarom megkérni a kezed. Még, de örülnék ha ezt hordanád. - mosolygott.
- Köszönöm Hwo. - pusziltam szájon. - Nagyon tetszik.
- Ennek örülök.

JungKook szemszögéből:

Kicsit szomorúan mentem haza. Kár, hogy csak két órát tölthettem MiHivel. Kicsit álmosan estem be a lakás ajtaján. Azonnal nekem esett Jimin. Látom már nem is fáj a feje.
- Na? - lihegett a nyakamba izgatottan.
- Mi na? - vontam fel a szemöldököm. - Semmi nem történt. Csak segítettem neki. Ennyi az egész. - mosolyogtam.
- Tényleg? - vonyított. - Azt hittem azért nem jössz mert megdöngeted valahol.
- Hülye! - csaptam vállon. - Megcsináltuk az egész táncot, majd meghívott egy koktélra. Ennyi az egész. - vontam vállat.
- És legalább szexi lett a tánc? - kérdezte Suga.
- Még szép! - mosolyodtam el. - Ha már segítettem akkor legyen olyan, hogy tetsszen nekem.
- De perverz vagy! - nevetett V.
- Nem! Csak ha már ez van akkor kihasználom az alkalmat. Istenem, de várom a holnap délutáni színpadi próbát! - dőltem ki a kanapén.
- Szörnyű vagy. - ült le mellém Jin. - Jól szórakoztatok?
- Igen. - haraptam a számra. - Annyira aranyos! Lehet más a hajszíne, nagyobb a melle, de akkor is ugyan olyan mint volt. Még mindig szörnyen szeretem! - fordultam a hasamra és a dísz párnába nyomtam a fejem.

Hwo szemszögéből:

Szörnyen érzem magam. Fél három van és én ma még nem találkoztam MiHivel. Szörnyen érzem magam. Félek, hogy megint mással van! A lakásunkban ülök és nem csinálok semmit. JuSeo a városban van Junnal. Nekem nem sok kedvem volt menni. Szinte semmi kedvem nem volt. Elővettem a telefonom és írtam MiHinek egy üzenetet. Szinte azonnal válaszolt is rá. De túl tömören. Valakivel van. Mindig küld szívet, de most semmi. Remélem a lányokkal van, vagy Junnal és JuSeonnal nem pedig valamelyik barommal. Kikerestem Bingo számát és Junét, majd küldtem nekik egy SMSt. Azonnal jöttek a válaszok. Nincs egyikükkel sem? Akkor csak a barmok maradtak... Zártam volna le a telefonom amikor megszólalt. Jun hív. Felvettem és a fülemhez emeltem.
- Szia. Nincs velünk, de az előbb láttuk. - hallottam, hogy elhajt mellettük egy kocsi.
- Mi? Kivel? Hol? - döbbentem le és előre dőltem a kanapén.
- Golden Maknae sokat mond? 
Nem mondtam semmit csak bontottam a vonalat és a számhoz emeltem a telefont. Mennyire ki nem állhatom! Felálltam a aknapéról és felvettem a cipőm. Elhagytam a lakást és sétálni kezdtem az utcán. Miért nem tudok folyton vigyázni MiHire? Ha hallanám, hogy miről beszélnek... Hallhatom, hogy miről beszélnek! Emlékszem, hogy a kezembe nyomtak egy szóró lapot pár utcával lejjebb. A srác ékszereket gyárt mikrofonnal. Azonnal a bolt felé vettem az irányt. Kevesebb mint tíz perc alatt ott voltam. Benyitottam az üzletbe. Halk zene fogadott és több száz ékszer. Azt a kurva...
- Hello. - köszönt a srác a pult mögül. - Segíthetek valamiben?
A pulthoz mentem. Hihetetlen szép gyűrűk vannak itt! Mennyibe kerülhet egy ilyen? Negyvenezer won? Körbenéztem, majd fel emeltem a fejem a fiúra.
- Mit keresel?
- Őszintén? - simítottam a nyakamra. - Egy baltát.
- Van egy barátnőd. Igaz? - mosolygott a srác.
- Ja... A gáz, hogy az ex pasija folyton körülötte lohol... Kicsit ideges vagyok, hogy mit csinálhatnak.
- Értem én! - guggolt le és elő vett egy dobozt. - Ezek mint mikrofonosak. Mind más. - emelt ki egy nyakláncot. - Ez kevesebb mint félméteres távolságban képes csak tiszta hangot venni. Negyvenen-ötezer won.
- Nincs olyan ami... Két méteres és nem nyaklánc? Olyan amit nem vesz le magáról.
- Két méter? Nem vesz le magáról? - gondolkozott el. - Van egy nagyon egyedi darab. - fordított nekem hátat és elő vett egy fekete dobozt. Kinyitotta és egy fekete köves gyűrű volt benne.
- Mennyi?
- Nyolcvan-ezer won. - kezdett pakolni.

Mindent elpakolt csak a gyűrűt és a dobozát hagyta. A kezembe vettem és megnéztem. MiHinek nagyon tetszene.
- És tényleg működik?
- Még szép! - kapott elő egy kis adat tárolót. - Az összes hang felvétel ide kerül dátummal ellátva. Ha ez... - emelte fel a kütyüt. - ...elromlik vagy baja esik, a gyűrűben lévő mikrofon bedöglik és vége.
- Értem... - tettem le a pultra a gyűrűt. - Ki próbálhatnánk?
Csak bólintott. Csatlakoztatta a kütyüt a gépéhez és valamit aktivált és elkezdett beszélni. Először közel, majd négy méterre lépett tőle. Vissza ült a géphez és mutatta, hogy menjek oda hozzá. Tényleg működik. Meghallgattuk és csak még jobban megerősítette bennem, hogy ezt meg kell vennem. Kiperkáltam és már rohantam is vele haza. Letettem a ketyerét és aktiváltam, majd mentem MiHiékhez, hogy oda adjam neki. Szeretem MiHit, de tudni akarom mi történik, ha én nem vagyok a közelbe. Csak biztonság kedvéért. Bízom benne.