2015. december 31., csütörtök

2. Évad 22. Fejezet: Titkok, J-Hope ötlete

YeHa szmszögéből:

Életem első repülésre szerencsésen záródott. Nem zuhant le a gép és még mindig élek, de éppen, hogy elhagyom a gépet és kiérünk a hallba, a kezembe kapom a csomagokat és kezdek cipekedni. A hatalmas tömegben alig bírom tartani a lépést a fiúkkal.
- Gyere. - teszi a derekamra a kezét YoonGi és maga elé tol és mögöttem kezd menni nehogy elvesszek.
Egészen a buszig cipekedek. Szerencse ott kiveszik a kezemből a nehéz bőröndöket és a kocsiba rakják. Nekem már nincs is más dolgom mint beülni a kocsiba és a szállodában kiszállni. Felhordani a csomagokat és reménykedni, hogy a hét jó madár aludni fog és én is pihenhetek egy kicsit.
Beülök a buszba természetesen már a fiúk mind bent ülnek és folytatják az eszme cserét amit én török meg.
- Eddig, hogy tetszik Japán, YeHa? - mosolyog rám SeokJin.
- Egyenlőre pont olyan mint Korea. - mosolyodok el. - Bár amennyit látni fogok belőle a végére is pont ugyan ilyen lesz.
- Tavasszal a legszebb! - kontráz rá JeongGuk. - Csak sajnos mi se sokszor tudunk jönni... Mondjuk annyira nem zavar...
- Nem szeretsz repülni? - pislogok rá mire a fiúk mind rá néznek.
- Nem. Más az oka. - pillant ki az ablakon.
Elhúzom a szám és ezzel megszakítom a beszélgetést. Előre fordulok a széken és elő keresem a telefonom. Bekapcsolom és azonnal jön a négy nem fogadott hívás, persze az összes YeJuntól... Megmondtam, hogy majd én hívom, de nem értette meg... Annyira lefáraszt néha az akaratoskodással, hogy az már fáj. Csak a pénzét pazarolta...
- Mit csinálsz? - hajol előre TaeHyung.
- Csak... Megnéztem a telefonom. - nézek rá. - Igaz, hogy barátnőd van?
- Igen. - bólint büszkén.
- És nem érdekli a céget? Mármint... Sok idolnak tilos. - fordulok teljesen hátra amint vissza ült a helyére.
- Tilosnak tilos, de én megmondtam, hogy vagy a barátnőm marad vagy én. - diadal íves mosoly ül az arcára amint végig fut a fején a bátor cselekedete. - Amúgy meg nem igazán érdekli a céget, mert nem idol. - von vállat.
- Ohh... - bólintok.
- Velem miért nem tudsz ilyen kedves lenni? - teszi fel a kérdést J-Hope.
- Talán azt város, hogy Oppának hívjalak és a karodba ugorjak? - mosolyodok el, mire ő azonnal bólint és szét tárja a karját. - Először össze szedek egy halálos betegséget. - fordulok előre.
Hatalmas nevetés tör ki a hátam mögött Szerencsémre kevesebb mint húsz perc alatt. Kipakolunk és indulnék befele amikor meg pillantom a cipekedő YoonGit.
- YoonGi-sshi! - szólok utána. Azonnal megáll és vissza fordulok. - Köszönöm, hogy segítettél a reptéren. - hajolok meg.
- Nem lett volna jó, ha tömeg megtapos. - neveti el magát. - Igazán nincs mit. - indul el. - Nagyon idegesít J-Hope? - vissza néz rám, mire felzárkózok mellé.
- Eléggé... Annyira... Undorító... - csóválom meg a fejem.
- Legalább nem csak én vagyok így vele! - kezd nevetni. - Szerencsétlen mindig a megszerezhetetlenre megy. Azért is próbál rád mászni, mert te vissza utasítod. - dobja le a cuccát a halban.
- Nehéz a felfogása... - forgatom meg a szemem. - Szükséged van valamire?
- Nincs. Pihenj csak. Rád fér. - teszi a vállamra a kezét és helyet foglal a bőr fotelon. - Még vagy tíz perc mire bejelentkezünk. Ülj csak le. Most úgy se tudsz csinálni semmit. - mutat a vele szembe lévő fotelre. Azonnal leülök és keresztbe rakom a lábam, óvatosan, hogy a rövid nadrág a helyén maradjon. - Saját szobád lesz mivel fő Staf vagy, de azért ne hozzál fel senkit.
- Nem igazán vagyok olyan fajta. - mosolyodok el.
- Mert te csak az enyém vagy! - ül a fotel karfájára J-Hope.
- Akadj már le rólam az isten szerelmére! - nézek fel rá. - Ennyire hígagyú vagy, hogy nem bírod felfogni, hogy nem jössz be? - állok fel mérgesen és felé fordulok.
- Én csak... - kezd bele még a helyemre Jimin ül le.
- Te csak ne... izélj! - hessegetem a kezem. - Nem tudom mit gondolsz, de ne gondolj rá! Semmi jogod ahhoz, hogy így beszélj velem!
- Sajnálom... - hajtja le a fejét.
- Kell nektek valami? - nézek végig a többieken. - Bármi?
- Majd szólunk, ha kell. - válaszol SeokJin.
- Rendben... - a lifthez megyek és lelök a földre. Jobb egyedül, mind azzal a barommal...

J-Hope szemszögéből:

Ennyire még senki nem gázolt bele a szívembe... Mintha valaki megrágta volna, majd szépen a földre köpte... Tetszik YeHa... A viselkedése és a kinézete is. Talán még sose éreztem ilyet, de most... Ha csak rá gondolok a szívem hevesen kezd verni és a tudat, hogy soha nem fog úgy szeretni mint én őt.
- Hé! Hé HoSeok! - lök vállba Jin. - Minden oké? - guggol le elém akár egy gondoskodó anyuka.
- Persze... - mosolyodok el. - Úgy ennék banán kenyeret...
- Szólj YeHának, hogy kísérjen el. - guggol Jin mellé Jimin. - Majd én felviszem a cuccait a szobájába. - kacsint rám kajlán és fel is áll. - Tudod mit?! Szólok majd neki én!
Azonnal futásnak ered és egészen a lift mellett pihenő lányig rohan. Lehajol hozzá és valamit beszélnek, majd YeHa lehunyja a szemét és fel áll. A táskájába nyúl és kikeres egy borítékot, kivesz belőle némi pénzt és vissza teszi a táskájába.
Tudom, hogy kapott pénzt a menedzsertől, és az nem a sajátja. Megindul a menedzser felé, beszél vele valamit és hozzám jön. Int nekem és talpra állok, majd kifelé vesszük az irányt.
- Csak, hogy tudd. - érünk ki az ajtón. - Azért kísérlek el mert ez a dolgom!
- Tudom. - hajtom le a fejem.
Szerencsémre mindig itt szállunk meg amikor Japánba jövünk és tökéletesen emlékszem, hogy innen egy saroknyira van az a kis pékég ahol isteni banán kenyeret lehet venni. Amint oda érünk berontok a boltba és megkeresem a kedvenc ételemet.
- Ez az? - pillant rám és a kenyérre mutat. - Nem igazán tudok Japánul...
- Ez az. - tépek egy zacskót és beleteszem a számomra tökéletes banános kenyeret. Megkötöm és indulunk is a pénztárhoz.
Mint mindig ugyan az a kedves öreg néni ül a kassza mögött mint ezelőtt négy hónapja. YeHa kifizeti és már el is hagyjuk a kis boltot.
- Ennyire finom? - pillant a kezembe lévő kenyérre.
- Én nagyon szeretem... - egy kisebb mosoly telepszik az arcomra amint én is szemügyre veszem a kenyeret.
Kibontom és török belőle, de mielőtt a számba nyomnám a mellettem sétáló lány orra alá tolom a kenyeret.
- Nem fogadhatok el tőled semmit. - tolná el magától, de nem hagyom.
- Nincs itt senki. - pillantok rá. - Amúgy meg az én kajám. Azt csinálok vele amit akarok! - a számba nyomom amit letörtem, majd YeHa is tör és a szájába veszi.
- Ez nagyon jó! - nyeli le a falat kenyeret.
- Kérsz még? - veszek a számba egy újabb adagot.
- Ha szabad.
Több sem kell nekem. Egy mozdulattal állítom meg és kapom el a kezét. Felé fordulok és megcsókolom. Lehunyom a szemem és várom a reakcióját.

YeHa szemszögéből:

Én magam sem tudom mi ez az egész. Ahogy a számhoz nyomja a puha ajkait elkap a vágy és megszédülök. Meginog a lábam és kénytelen vagyok egyet hátrálni remélve, hogy elszakad tőlem, de hiába. Utánam lép és a derekamra teszi a kezét. Teljesen átölel még én csak állok mint egy fadarab. Mi ez az egész? Fél órája ha beolvastam neki, de őt ez nem is érdekli. Ennyire hülye vagy... tényleg hígagyú!
A gondolataimból kiszakadva azonnal ellököm magamtól és a számhoz kapom a kezem és mint valami flúgos, megállás nélkül kezdem dörzsölni.
- Sajnálom. - néz a szemeimbe.
- Soha... Soha többet ne merj a közelembe jönni... - megfordulok és vissza rohanok a szállodába.
Éppen elkapom a liftet amiben Jimin és a holmim utazik. Látom, hogy J-Hope beér a szállodába, de nem érdekel.
- Mi történt? - dől a lift falának JungKook. - Ijedtnek nézel ki. Jól vagy?
- I-Igen... - dőlök a lift ajtajának.
- Itt a kulcsod. - a fiú felé fordulok aki a cuccaimat tartja. - Tessék. Az én, J-Hope és V szobája mellett leszel.
- Köszi.
Elveszem a csomagjaimat és amint megáll a lift azonnal a szobámba rohanok. Kinyitom az ajtót és besietek. Ledobom cuccaimat, nem is törődök a szoba szépségével azonnal a fürdőbe rohanok. A csap felé állok és megnyitom a fizet, alá nyúlok és a számat kezdem dörzsölgetni.
- Hülye! Idióta! - támaszkodok rá a csapra. - Akaratos barom! Semmi jogod nem volt elvenni az első csókomat!
- YeHa... - hallom meg az idióta hangját a fürdőn kintről.
Azonnal elzárom az csapot és a törölközőért nyúlok ami kis törölköző tartón lóg. A számhoz emelem az anyagot és megtörlöm.
- Mit akarsz? - szólalok meg. - Nem mondtam, hogy bejöhetsz!

Megfordulok, de a száj mosás által okozott tócsában megcsúszok és hátra esni készülök. A kezem után nyúl az előttem álló fiú, de olyan hirtelen éri az esés, hogy nincs ereje vissza rántani, velem együtt esik a földre természetesen rám. Lehunyom a szemem és csak a zuhanás után nyitom ki amikor a hátamhoz és a hideg csempe. A fejem mellett támaszkodik a kezével és felettem térdel. Nem szól egy szót se. Lehunyja a szemét és lehajol hozzám. Az ajkai találkoznak az enyémmel és nem bírom ki. Azonnal falni kezdjük egymást a fürdő hideg csempéjén. Óvatosan karolom át a nyakát és húzom magamhoz közelebb. Percekig megy az édes smárolás még nem elhajol és mind ketten levegő után kapkodva szemezünk egymással.

- Semmi jogom nem volt elvenni az első csókod... - mosolyodik el. - Vegyük úgy, hogy vissza adtam...
- Az előzőhöz képest igazán keveset adtál vissza... - kezdem a mellkasához emelem és szét hét húzom a rajta lévő vékony pulcsi cipzárját.
Kuncogni kezdünk és újra kisajátítja a számat. Sajnos nem túl sokáig tudjuk csókolni egymást, mivel valaki ütni kezdi a szoba ajtaját. Kimászok alóla és azonnal az ajtóhoz rohanok. Lassan nyitom ki és nézek. Szerencsémre nem a menedzser és nem is az egyik segéd jött. TaeHyung és Jimin áll az ajtóm előtt.
- Láttad J-Hopeot? Még nem láttok mióta meg kaptuk a szóba kulcsát. - pillant mögém Jimin. - Látom ki se pakoltál. Ne nagyon rendezkedj be, mert csak három napot maradunk. Ha látod Hobit kérlek szólj! Szia.
Elmennek és bezárom az ajtód, de az idióta azonnal az ajtónak nyom és szájon puszil.
- Este átjöjjek...? - suttogja a fülembe.
- Lebuknánk...
- Óvatos vagyok. - ölel magához.
- De nem akarom, hogy átgyere. - tolom el magamtól. - Attól, hogy megcsókoltál még mindig utállak.
- Ahogy gondolod. - tol félre az ajtóból és kinyitja. - Viszont te még mindig tetszel nekem...
Elhagyja a szobám és kénytelen vagyok halkan felkiáltani. Hogy az az örömtől vagy a dühtől jött rám azt még magam sem tudom. Tetszhet valaki akit utálok?

Jimin szemszögéből:

- Láttad te is, ugye? - ül az ágyára TaeHyung.
Mivel Hobi éppen kenyeret vásárolt ezért mi lefoglaltuk az ablak felőli és a középső ágyat. Természetesen enyém a szélső mivel V ragaszkodott hozzá, hogy középen aludjon mivel, ha elalszik valamelyikünk tudjon a másikkal beszélgetni. Bár lemerem fogadni, hogy ő lesz az első aki elalszik, de ha ott szeretne aludni csak nyugodtan.
- Igen. Láttam és annyira igazságtalan az egész! - fekszek ki az ágyamon. - Én bezzeg nem hozhatom a barátnőmet ő meg a fő segítőnél nyomul. Pedig annyira hiányzik Shyo... - lehunyom a szemem és elképzelem a barátnőmet. A hosszú barna göndör haját, az édes frufrujával. Széles mosollyal az arcán amit egy kis pír díszít.
- Szerinted nekem nem hiányzik Jean? - a gondolatomból a barátom mély férfias hangja húz vissza amit most egyáltalán nem díjazok.
- Az teljesen más...
Mire észbe kapunk az ajtón HoSeok ront be egy örömteljes vigyorral az arcán. Hatalmas levegőt vesz és kezdené mesélni a szaftos részeket, de egy szó se jön ki a száján. Az örömtől csak idétlenül kezd táncolni.
- Egy köszönöm-öt megérdemlek! - szólok rá.
- Minden a te érdemed! - hagyja abba egy pillanatra a táncot ami a Nae Nae táncnak és a mi koreográfiánknak a keveréke. - Dalt van kedvem írni! Beszélnem kell Sugával és Rap Monsterrel! Új album ötletem van! Már a tánc is meg van!
- Hihetetlen vagy, Hyung... - tátja el a száját V. - Én eddig alig ha tudtam pár sort írni a dalhoz amit kért Nam. Pedig már lassan egy hónapja kérte... Vagy több...
- Ha bárki keresne Sugáéknál vagyok! De ha tetszik a fiúknak az ötlet akkor úgy is megbeszélés lesz veletek és a menedzserrel.
Ahogy jött úgy viharzik ki az ajtón. Hangosan csapódik be a fa ajtó, majd Tae-vel csak egymásra nézünk és vállat vonunk. Ha ennyire jó ötlet akkor már meg is van a következő album. Úgy érzem, hogy ebben az évben sokszor fogunk még Japánba jönni...

JungKook szemszögéből:

- Na jó... És ha az enyém lenne az ablak felőli része? - dobom be a következő ötletem.
- Nem akarok az ajtóhoz közel feküdni, Kooki. - rázza meg a fejét YoonGi. - Esetleg...
- Most komolyan Suga! - kiáltok fel. - Már lassan fél órája veszekszünk egy rohadt ágyon! Szét húzni nem tudjuk mert kikúrt nehéz! De ha annyira fosol, hogy valaki bejön éjszaka és megöl akkor én alszok az ajtónál. De csak, hogy tudd. Ami megakar ölni azt nem fogja érdekelni két lépés...
- Dehogy fosok! Egyszerűen utálok ott aludni és kész! - ledobja a hátizsákját az ágy ablak felőli részére és mellé ül. Kiveszi a laptopját és kinyitja.
- Szerinted nagy lesz a színpad? - pislogok rá.
- Utoljára akkor kérdezted ezt amikor MiHi csatlakozott a bandába. - neveti el magát. - Félsz?
- Nem először fogok színpadra állni. - dőlök a hátamra és figyelni kezdem mit nyomkod a gépén.
- Attól még félhetsz. A lányok nézni fogják az összes fellépést, lemerem fogadni. Ha elrontod azt is látni fogják. - néz rám gúnyosan.
- Ne ijesztgess Min Suga! - az arcom eltorzul a dühtől és legszívesebben a párnájába fojtanám a hülye fejét. - Eddig egyszer sem rontottam és nem most fogom elkezdeni!
- Rendben, de ha leesel a színpadról akkor segítség helyett csak azt fogom hajtogatni, hogy megmondtam. - fordul vissza és megnyit valamit a gépén.
- YoonGi! - kezdi valaki vadul verni az ajtót. - Nyissátok ki!
- Kellet neked bezárni. - állok fel az ágyról és az ajtóhoz lépek.
- Fiatal vagy. - mosolyog rám.
Megforgatom a szemem és ajtót nyitok. Csodák csodájára öt fiú robog be az ajtón és foglalnak helyet az ágyon és a földön. Bezárom az ajtót és leülök az ágyamra Jimin és Jin mellé, majd NamJoont kezdem figyelni.
- J-Hope azt mondja kitalálta az új album történetét és a névadó dal táncát. - foglal helyet az ágy lábánál lévő fotelban Nam.
- A "Run"-ra gondolsz? - teszi fel a kérdést Suga. - Csak a reflén van kész és lassan a prológus szövege. De a Never Mind-nak már csak a szövege kell és kész. De még sok dal van amit meg kell írnunk még a turné alatt. Azt is Tae amire már rohadt rég kérünk. - pillant a földön ülőre a fiú.
- És mi van a Run táncával? - nézek HoSeokra aki az izgalomtól le sem ült csak áll felettünk.
- A reflén tánca megvan, de nem teljes.
- Mutasd! - szól rá Jin.

J-Hope eltáncolja ami kész van, majd én is lábra állok és elutánozom amit csinált persze Jimin kísér minket a hangjával. Nem állok le ott mint Hobi. Folytatom pár váll rángatással és comb beejtéssel, majd jön Jimin és befejezi a táncot. Végül közösen táncoljuk el azt amit sikerült össze hoznunk.

- Isteni! - csapja össze a kezét Jin. 
- A fiúk remélem a fellépések mellett lesz időtök megírni. - mosolyog ránk NamJoon. 
- Persze, hogy lesz! Mire vissza érünk Szöulba mindennel kész leszünk és persze lesz időm MiHire. - kezdek bele a képzelgésbe. Ahogy elképzelem MiHit meztelenül ki vörösödök és nem bírok magamon uralkodni. 
- Istenit Kooki! - szól rám Jimin. - Annyira mocskos a fantáziád! 
- Tudom... Már mondták... 

Jin szemszögéből: 

A kis össze gyűlés után vissza igyekezünk a szobánkba Nammal. Természetesen kik kapták a francia ágyas szobát? Én és a perverz Kim NamJoon... Semmi esélyem arra, hogy kikerüljem őt... 
- Nos Jin... - zárja be az ajtót Nam. - Ketten vagyunk... 
Egy pillanat alatt lök az ágyra hassal és mászik rám. Lesokkolok amikor a fejem felett nem sokkal lefogja az egyik kezem és a nyakamat kezdi csókolgatni, miközben a férfiasságát az alfelemnek nyomja. 
- N-Nam...Joon... - szorítom össze a szemem. - Én... ehhez túl... fáradt vagyok... - a lepedőbe markolok és próbálok szabadulni. 
- Túl régóta váratsz... - a szabad kezével oldalra fordítja a fejem és egy csókot lop tőlem. 
- Nam... - nyit be valaki. - M-Mit csináltok? - azonnal fel ismerem a legfiatalabb hangját. 
- J-JungKook... - pillantok rá amint NamJoon elengedi az állam. - Mit csinálsz itt? 
- Suga küldött egy... Lemezért és... - a fejéhez emeli a kezét és NamJoon gyorsan leszáll rólam és én is fel ülök. - Mi az istent csináltatok?! - jut el az agyáig az egész helyzet. - Te leszóltál mikor egy fiúnak öltözött lánnyal smároltam, de te rá cuppanhatsz Jin Hyungra?! - mutat Rap Monsterre. - Mióta... Vagytok együtt? 
- E-Együtt? - állok fel megigazítom magamon a ruhám. - JungKook ez most nagyon lényeges! Nem mondhatod el senkinek! 
- Azt, hogy ti... - mutat mind kettőnkre felváltva. - Én ez nem tudom feldolgozni... - dől a falnak. - Már... Lefeküdtetek...? 
- Komolyan ez érdekel téged, Kooki? - szól bele NamJoon. - JeongGuk ezt titokban kell tartanod. Értetted? Ha kiderül rohadt nagy szarban leszünk. Mind a kettőnket kicsaphatnak, ha eljár a szád. A fiúknak se mondhatod el. Se MiHinek, se a párnádnak! 
- Oké, de... 
- Semmi de, JungKook! - lépek elé mérges arccal. - Máskor kopogj! 
- Bocsi... - hajtja le a fejét teljesen lesokkolva. - Mióta... tart ez az egész? 
- Mióta elmentetek a strandra és ketten maradtunk otthon. - válaszol a kérdésére Rap Mon. 
- Akkor azért voltál úgy kiborulva, Jin... - néz rám. - Megígérem, hogy tartani fogom a szám. 
- Köszi... - ölelem meg mire megrezzen. - Ne hülyéskedj már! Nem vagy az esetem... - suttogom a fülébe. 
- Ez kedves tőled... - egy halk kuncogás csúszik ki a száján, majd elhajol. 
- Tessék. - Nam a kölyök kezébe adja a lemezt mire az megköszöni és elmegy. 
- Isten vagy Kim NamJoon! - csattanok fel. - Ha csak egy kicsit bírtál volna magaddal nincs ez az egész! - fekszem le az ágyba és magamra rántom a takaróm. - JungKook még gyerek. Elfog járni a szája és mind ketten hatalmas szarban leszünk. 
- Sajnálom. 
Hallom az ágy nyikorgását, majd megérzem a hasamon a kezét és végül érzem, hogy minden rossz szándék nélkül bújik hozzám és takarja ki a fejem. Remélem Kooki okos lesz és nem fogja elmondani senkinek... Nem akarok elválni a fiúktól... A legrosszabb rémálmom válna falóra, ha ez bekövetkezni.

2015. december 25., péntek

Boldog karácsonyt!

"Kivétel nélkül újra rám talált a Karácsony.
Egy ideje már, hogy valóra vált a debüt álmom.
Bár befutottam, Idén is csak gyakorlás a Karácsonyi ajándék
De hálás vagyok, mert mellettem állsz." 


Bangtan Boys - A Typical Idol's Christmas


Boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak!


2015. december 5., szombat

2. Évad 21. Fejezet: Új lakás! Egy csapat

Jin szemszögéből:

Talán ha elmúlt fél hat, de én már útra kész vagyok és mindent össze pakoltam ami a következő hónap túléléséhez szükséges. Tökéletes csomag egy nagyszerű embernek! Valami ilyesmit mondott a telefonba tegnap MiHi mikor akkor beszélt Kookival, hogy mit vigyen. Valahogy ez úgy megtetszett és most csak ezen jár az agyam, na meg azon, hogy ki lesz az a szerencsés aki velem aludhat. Csak remélni tudom, hogy nem NamJoon lesz az... Nem mintha nem szeretnék vele aludni, csak... Félek attól ami vár rám ha kettesben maradok vele. Én erre még nem állok készen és ahhoz sem, hogy kapcsolatom legyen... egy fiúval...
- Jó reggelt. - túr a szőke hajába a felöltözött Suga. - Már fent vagy? - mosolyodik el és leül hozzám a konyha asztalhoz.
- Igen. - bólintok és a telefonomra nézek ami éppen töltődik. - Össze kellett pakolnom a cuccom.
- Na én ezért csináltam meg tegnap, hogy ma aludhassak! - kezd nevetni. - De várom, hogy a gépen is lepihenjek.
- Először túl kell élned a felszállást! - szólok rá. - Mire felérünk a gépre és helyet foglalunk csak fáradtabb leszel.
- Szeretem a rajongókat. - néz a szemembe. - Most csak nem nyúlják le a táskáinkat. - áll fel és a hűtőhöz lép. Óvatosan előre hajol és elő vesz valamit. - És mi van veled és Monsterrel?
- M-Mi?! - kérdezek vissza ijedten. Az arcom vörös lesz és nyelni se tudok, a szívverésem pedig meg áll egy pillanatra. - Hogy érted ezt?
- Hát össze voltatok veszve, vagy mi... - ül vissza hozzám kezében egy dobozzal amiben a címke szerint kakaó van. - Megbeszéltétek?
- Persze! - kezdek zavaromban nevetni. - Már jó ideje.
- És mit csinált Nam a szobádban a próba után? - lecsavarja a doboz tetejét és a barna varázs tejbe iszik.
- Csak segített valamiben. - kezdem a hajamat piszkálni. - Csak... Kerestem valamit...
- Jin Hyung! - csap az asztalra. - Páratlan napok egyike, hogy így hívlak, de mond el mi van közted és NamJoon között!
- Semmi! Mondom! Elveszettem a pendrivem és nem találtam. Ő volt az első akit berántottam, hogy segítsen. Ennyi. - teszem a térdemre a kezem és azt kezdem szorítani. Csak vegye be!
- Ahha... - folytatja a kakaó ivást. - Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz?
- Ez kicsit lányos volt... - mosolyodok el. - De rendben. Ha lesz valami amiről nem tudsz azonnal elmondom. Ígérem!
Nem tud válaszolni mert J-Hope és Jimin mászik elő felöltözve és rendbe rakva magát. Csatlakoznak hozzánk és az asztalhoz ülnek. Jimin azonnal neki kezd az ön sajnálatnak amit meg tudok érteni. Shyo rosszul van lassan három napja és nem tudta meglátogatni. Már tiszta ideges, hogy mi lesz szegény lánnyal, ha elmegy.
- És ha... meghal... - nyomja a fejét az asztalnak. - Az én hibám! Én vettem neki a hot dogot! - kezdi a vörös haját tépni.
- Nem lesz semmi baja! - rántja egyenesbe a fiút YoonGi a hajánál fogva. - MiHi és SuBin vigyázz rá.
- Remélem... Bár, ma MiHinek sok dolga van. - sóhajt a vöröske. - Segít Moolnak át cuccolni az új lakásba. Mark, most biztos piszkosul örül!
- Hát végül is, most az egész ház részben Haeyé. - sóhajt Suga. - Istenem! Mennyi szép dolog köt ahhoz a házhoz!
- Ott volt az első? - csatlakozik hozzánk NamJoon.
- Ja... - mosolyodik el a szőke rapper. - Teljesen titokban. Otthon volt a nagyija és az anyja is és persze Mool is... Áhh... Régi szép idők.
- Akkor voltál elsőnek és utoljára lánnyal! - nevet Kooki a szobák folyosóján.
- Megöllek! - rúgja ki maga alól a széket és a legfiatalabb után ered. Kezdődik a süti vadászat.
Tae csak, így hívja amikor valaki kergeti JungKookot. Nagyon egyedi név, de a legjobb. Káromkodás jön a folyosóról az ajtó csapódás után, majd Suga vissza jön hozzánk és leül a helyére.
- Mikor jön a busz? - nézünk a Leaderre mind a hárman.
- Hét óra körül. - válaszol Rap Monster. - Csak érjünk már Japánba... - dől hátra a székben.
Éneklés üti a fülem. Azonnal felismerem a mély, gyönyörű hangot. Csak TaeHyungnak van ilyen hangja az egész világon. Éppen az új album egyik dalát énekli. Amint látótérbe ér táncolni kezd és persze Jimin és J-Hope azonnal csatlakoznak hozzá. Táncolni kezdenek, de milyet azt nem tudom. Egymás mozgását utánozzák és röhögnek. A táncba JungKook zavar bele.
- Egy állom volt rátok felébredni... - sétál el mellettük a pólójával a kezében.
Szinte szemet szúrnak a nyakán lévő lila foltok és a karmolások az oldalán. Halál amit ez a kölyök leművel MiHivel kettesben. Egyáltalán mikor? Az elmúlt egy héten nem is volt rá lehetőségük, hogy együtt legyenek, erre ez a látvány fogad.
- Veled meg mi van? - teszi fel a kérdést Kookinak Suga.
- Ezekre gondolsz? - néz magára JungKook. - Kifejezetten szeretem MiHi műkörmét... - sóhajt, majd elmosolyodik. - Látnotok kellene a...
- Fogd be! - szólunk rá mind a hatan.
- Én se szoktam elmondani minden részletet a Jeannel töltött időmből! Te is fogd be! - kezd duzzogni Tae.
- Szerintetek Shyo hol harapdálna össze...? - motyogja el Jimin.
- Anyám... - áll fel YoonGi az asztaltól. Lerakja a kakaós üveget és elő veszi a telefonját. Bökdös rajta valamit, majd az orrunk alá tolja. Azonnal olvasni kezdjük, majd J-Hope nevetve kezd Sugára mutogatni.
- Azta... - nézek rá. - Én félnék a helyedben tőlük...  Honnan van meg nekik a számod?
- Szerinted? - veszi a kezébe a telefonját. - Egy embert ismerek aki barátnőt keres nekem... Haey is foglalkozhatna a saját dolgaival! A végén szakítani fog Markkal, ha így haladnak.
- Csak próbál kedves lenni veled. - veszi magára a pólóját a kölyök.
- Örülnék, ha nem avatkozna a dolgaimba... Az ikrek szépek meg minden, de... Kicsit... Nagyon nyomulnak! Nem bírom mikor egy lány ilyen!
- Hülye vagy! - karol át Jimin. - Mit nem adnék két modell lányért egyszerre! Használd ki a helyzetet!
- Ji-min... - szótagolja el az énekes nevét Tae. - MiHi azt mondta akkor üthetlek meg amikor akarlak, ha Shyo mögött tevékenykedsz.
- Én csak elmondtam a pozitív dolgokat! - teszi a derekára a kezét. - Nem hanyagolnánk ezt a témát és térnénk a szoba beosztásra?
- Igaz. - pillantok NamJoonra.
- Én Jinnel alszom. - áll fel az asztaltól.
Képes lennék szégyenemben lefordulni a székről és elkúszni a vécébe, majd lehúzni magam. Suga nem hülye! Az kell még, hogy rá jöjjön mi van. Vagyis... Én se tudom mi is van pontosan.
- Oké... - ráncolja a homlokát Jimin. - Akkor marad J-Hope és V.
- Most kajak én aludjak Kookival? - teszi keresztbe a karját YoonGi. - Igaz, hogy nem sír... már, de attól még ki tudja mit csinál alvás közben! Nem fogom hallgatni ahogy álmában dug!
- Kussban leszek! - szólal fel JungKook. - Nem fogok zavarni!
- Remélem is... Ha mégis két lábbal rúglak ki...
- Igenis szőke herceg! - emeli a homlokához a kezét Kooki.
- N-Ne hívj így! - vörösödik el Suga. - Le kellene mennünk! - indul a nagyszobában lévő bőröndjéhez. - Már nagyon oda akarok érni, hogy tovább mehessünk és haza jöjjünk. - guggol le a bőröndjéhez. Bele teszi az utolsó dolgokat amiket az este folyamán használt. A táskájába pedig csak a fülesét dugja el. - Hahó... - pillant hátra. - Nem készülnétek?
- De. - állunk fel az asztaltól és befejezzük az össze pakolást.

~~~

Ahogy kiszállok a kocsiból bebizonyosodik bennem, hogy nehéz dolgunk lesz a bejutással. Több ezer rajongó lehet itt! Eszméletlen mennyien vannak és mindössze három izmos férfi tartja őket vissza attól, hogy lerohanjanak minket. Lenyűgöző... 
- Add csak ide. - venné ki a kezemből a cuccom a szőke hajú lány. - Majd én viszem. 
- Nem! - rántok a kezemben lévő táskán. - Te csak vigyázz nehogy valaki fellökjön. Képes vagyok cipelni a cuccom. - mosolygok rá. 
- Rendben. - mosolyodik el ő is. 
Megvárom még a többiek kiszállnak a és megállunk. Jimin alig bírja el a cuccát mint mindig. Most is plusz táskát hozz magával. Egyből a lánynak adta. 
- Igazán megkérdezhetnénk a nevét. - rázza meg a fejét YoonGi. - Lassan három napja ismerjük és halvány fogalmunk sincs arról, hogy hívják. 
- Ra Ye Ha. de csak Hara. - szólal meg NamJoon. - Beszéltem vele tegnap. Nem fogjátok elhinni ki nővére...
- Ra Ye Jun... - szisszen fel JungKook. - Ha csak bele gondolok, hogy pár óra múlva MiHi egy légkörbe lesz vele... Megtudnám ölni a srácot... - dob a táskáján, hogy nehogy lecsússzon a válláról.
- Oda kellene küldeni BamBamot és YuGyeomot. Elkémkednének. - kezd nevetni Jimin.
- BamBam bármire képes... - rázom meg a fejem. - Ez a kis feladat nem okozna nekik nagy erőfeszítést.
- Majd felhívom őket... - sóhajt Suga. - Hara tudja, hogy két éve mit tett a testvére?
- Persze! Megkérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy pár éve össze verte a testvére JungKookot! - kezd gúnyosan mosolyogni Monster. - Csak a nevét kérdeztem...
- Ahh... - sóhajt V. - Szerintem nem tudja.
- Srácok! - szól a menedzser és elindulunk mögötte befelé.
Alig bírok lépni a rengeteg rajongótól, de próbálok mindenkire oda figyelni és amikor lehet mosolygok és köszönök. Az öt perces utat nagyjából tizenöt perc alatt tesszük meg. A földet csókolgatva adom át az útlevelem és a jegyem. Természetesen beengednek és megvárom a srácokat.
- Megcsináltuk! - ordít fel J-Hope. - Már csak a repülést kell túlélnünk.
- Remélem kizuhansz... - halad el mellettünk Hara a kezében Jimin és a saját táskájával.
- Ha nem teszel róla, hogy kiessek? - szól utána Hopi.
- Ha kell öngyilkos leszek... - nézz vissza, de csak pár másodpercre.
- Annyira imádom... - pirul el Hoseok. - Tetszik, hogy neki nem kellek. Csak még jobban kell...
- Sok sikert. - böki neki oda Tae. - A végén megver, mert megfogtad a kezét. YeJun is szépen helyben hagyta a tehetetlen kölyköt!
- Mit mondtál, Kim TaeHyung...? - pillant az idősebbikre Kooki. - Én csak rosszul voltam! Simán megvertem volna, de nem volt kedvem!
- A légynek se tudnál ártani... - rázom meg a fejem. - Amikor arcon ütötted BamBamot utána napokig fájt a kezed.
- Hülyeség... - ül le a padra. - Én csak... nem a kezem fájt! - veszi elő a telefonját. - Szerintetek MiHi már ébren van?
- Fél nyolc van. Tuti fent van. - válaszol neki NamJoon.
Azonnal használni kezdi a mobilnettét és már hívja is a barátnőjét videó beszélgetésben. Azonnal felveszi MiHi és beszélgetni kezdenek.
- Mikor mész? - kérdezi Kooki.
Hát... Azt hiszem úgy egy óra múlva. - válaszol neki a lány. - És mikor repültök? 
- Még fél óra...
Azonnal leülök mellé és integetek MiHinek, persze ő azonnal vissza integet mosolyogva. Lassan telt a idő és muszáj volt eltennünk a telefont és felszállni a gépre. Kooki könnyes szemekkel vált el MiHitől. Felszállunk a gépre és JungKook mellé szól a jegyem. Ő az ablaknál én pedig mellette. Egészen addig tart a nyugalmam még valaki le nem ül mellém. Oldalra nézek és NamJoon foglal mellettem helyet. Majd ki ugrik a helyéről a szívem!
- Két és fél óra mire oda érünk... - hajtja hátra a fejét és lehunyja a sötét barna szemeit.
- Csak kibírjuk! - nézz hátra V és Suga. - Annyi idő alatt sok mindennel eltudjuk ütni az időt! - mosolyog Tae.
- Én aludni fogok. - fordul az oldalára Kooki és kifele kezd bámulni az ablakon.
- Én is az alvás mellett döntök. - pillantok a kölyökre.
- Komolyan? - kezd nyávogni Jimin mögülünk. - Játszhatnánk valamit!
- Például? - kérdezi Suga. - Bújócskát, esetleg fogócskát? - ráncolja az arcát a rapper. - Vagy sárga autót?
- Játszatunk kő-papír-ollót. - TaeHyung ötletétől mind az öten fel nyögünk, majd elfekszünk a helyünkön.
Jó darabig csendben ülünk. Csak bámultam kifele az ablakon JungKookkal. Mi járhat NamJoon fejében? Azt hiszi, hogy a szállodában lesz időnk enyelegni? Ennyire hülye lenne? Biztos hagynám magam... Mekkora hülyeség már ez az egész... Csak pár csók volt és egy kis tapi, de az egész dolgot teljes mértékben elítélem.
- Megkérem az utasokat, hogy kapcsolják be az öveiket, megkezdődik a felszállás! - szólt az egyik utas kísérő. Azonnal bekapcsolom az övem.
- Csak le ne zuhanjunk... - sóhajt JungKook mellettem.

MiHi szemszögéből?

- Mázlid van, hogy nem sok cuccod van. - veszem ki az autóból a következő dobozt. Imádom, hogy Marknak is van jogosítványa. Így legalább eltudott minket hozni és Mool cuccait az új lakáshoz. Szerencse Mool cucca belefért két bőröndbe, egy dobozba és egy háti táskába.
- Sok cuccot nagyinál hagytam. Azokat amik nem kellenek. - veszi ki a kezemből a dobozt ChulMoo.
- Nálunk is én voltam az utolsó aki beköltözött. - mosolyog Mark, majd lehajtja a kocsi csomagtartójának a tetejét. -  Jó tanács. Ne a legutolsó szobát foglald el! Azokat fűtik a legjobban.
- Már SookShin stoppolta az utolsó szobát. Azt mondta neki az ideális mert messze van mindentől. - fogja meg az egyik bőröndöt és már kezdi is húzni befelé az épületbe.
- Még mindig nem tudom elhinni, hogy ledebütált egy bandában... - sóhajtok és a másik bőröndöt kezdem húzni, még Mark a hátára kapja a táskáját.
- Én is nehezen hittem el, hogy vissza jöttél. - mosolyog rám. - Mindenkinek hiányoztál.
- Soha többet nem megyek el köszönés nélkül. - indulunk mi is be.
- Remélem is. És mi van Junioral? Kibékültetek? - pillant rám miközben kinyitja nekem az ajtót.
- Azt hiszem... - sóhajtok. - Senkivel nem akarok rosszba lenni. Főleg nem JR.-el. De mérges vagyok rá...
- Mit csinált már megint? - állunk be a liftbe Moolhoz.
- Csak hülye... - sóhajtok és megnyomom a huszadik emelet gombját. - Észre se vette, hogy letapogatott...
- Ki?! - kérdezi Mool.
- Junior. - válaszolok neki. - El ne merjétek mondani JungKooknak! Se most, se ha vissza jön. Nem akarok balhét a közelemben.
- Én tartom a szám. - mosolyog Mark és át karol. - Bár kicsit sem értem JinYoungot... Mesélte BamBam, hogy neki akart menni JR.-nek?
- Nem! És te se mesélted! - fordulok felé. - Mikor?!
- Amikor haza értek. Nekem is csak Jackson mesélte mikor a kihalt lakásba értem.
Kinyílik a lift ajtó és kiszállunk. Azonnal meglátom a árva nyitva lévő lakás ajtót és a dobhártyámat sértő hangos ordibálásokat. Mint egy állatkert...
- Yeh! Add már vissza! - ordít egy elég magas hangú fiú. Azt hiszem nem kell keresnünk a lakást...
- Yeh már megint kötegedig Hyevel... - rázza meg a fejét Mool.
Az ajtóhoz érünk és benézünk a lakásba. YeJun a konyha pult tetején áll és a kezében egy rózsaszín fekete pöttyös alsónadrágot tart. Egy elég magas fiú próbálja vissza venni a magán tulajdonát, de sehogy nem megy neki, csak liheg és közben azt ordibálja, hogy add vissza.
- Sziasztok... - köszönök amire mind a négyen rám néznek és Yeh is leengedi a kezét, így a fiú vissza tudja szerezni és azonnal a háta mögé dugja. - Erősen  ellenzem, hogy itt hagyjalak... - pillantok Moolra.
- Ennyire mi se voltunk gyökerek... - sóhajt Mark és mellettem elhaladva a lakásba lép. Azonnal vissza lép és az orrára rakja a kezét. - Mi halt meg?!
- Nem a mi hibánk, de a vécé eldugult! - mentegetőzik a kanapén ülő fiú. - Tényleg. Komolyan. Nem a mi hibánk. Mi csak... büdös van.
A mentegetőzéstől csak kacagni tudok. A számhoz emelem a kezem és könnyezni kezdek. Csak nem lesz olyan rossz helyen az unoka öcsém.
- Ő az unokatestvéred? - lép elém egy srác. Barna haja majdnem a szemébe lóg, de egy fekete kalap fedi a szél fújta haját. Egy fehér ing és rajta egy fekete pulcsi fehér szívekkel. Jó darabig szemez velem, majd elmosolyodik. - MiHi...
- Hess! - hessegeti el a fiút Mool. - Őt nem szedheted fel a hülye nyálas dumáiddal mint a többi lányt! - néz a fiúra.
- Hogy van JungKook? - ugrik le a pultról Yeh.
- Te csak fogd be! - lépek elő és mellkason bököm.
- Chh... Pár éve jobb szórakozást jelentettél. - szomorodik el. - Akkor olyan kislány voltál... Kis mellekkel...
A kezem reflex szerűen mozdul és vágom arcon. Hatalmas pofon csattan az arcán, de szinte meg sem érzi. Mérgessé tesz, hogy meg sem érzi az ütésem erejét. Tényleg ilyen kicsit ütnék?
- Kérhetek a másik oldalra is? - fordítja felém a másik orcáját és rá mutat.
- Mool vigyázz magadra! - fordítok neki hátat és indulnék kifele, de Mark megállít.
- Azt ígérted segítesz neki. Semmi dolgod nincs ma. Rá érsz. - mosolyog rám.
- Jó... - kapom fel az összes csomagot és a szobák felé indulok amik a lakás hátsó végében helyezkednek el. Nyögve cipelem be az üres szobába és dobom le a szoba közepére. Utánam jön a hat fiú és döbbenten kezdik bámulni, hogy ki cipzározom a táskákat és elkezdek kipakolni.
- Ne! - rohan be Mool és kikapja a kezemben lévő cuccokat. - M-Majd én kipakolok! - vörösödik el az arca.
- Nem akarod, hogy lássam az alsó nadrágjaidat? - mosolygok rá gúnyosan még a derekamhoz emelem a kezem és a csípőmre helyezem. - Még mindig gyerekes vagy!
- Nem! Én csak nem akarom, hogy hozzájuk érj! - pakol vissza a táskáiba. - Ennyi az egész.
- Hülye... Halálosan fertőzött vagyok. - kezdek nevetni.
- Te se szeretnéd, hogy a fehérneműs szekrényedbe nyúlkáljak. - fordul felém.
- Mi sokat fürödtünk együtt az unokatesómmal. - szólal meg az a fiú aki a bűzzel kapcsolatban mentegetőzött. - Egyébként Eom Sook Shin vagyok. - mosolyodik el.
Aranyos és totál idióta. Mintha Vt és J-Hope keverékét látnám, fekete színű hajjal. Érdekes fiúk, mint az öten. Az idióta, a csajozós, a gyerekes, a bunkó és az unokaöcsém. Remélem semmi baj nem lesz vele itt. 

2015. november 7., szombat

2. Évad 20. Fejezet: Nem kérem, hogy szeress, de maradj mellettem

MiHi szemszögéből:

Csak fekszem az ágyamon Junior ölében mint valami fa darab. Mi baja van? Egyáltalán miért ölelget?! Eddig még egyszer sem volt rá példa, de nem is lenne baj vele, csak a keze a fenekemen pihen.
Kettőnk közé helyezem a kezem és távolabb tolom magamtól. Sikerül annyira eltolnom magamtól, hogy a szemébe tudok nézni. Gyorsan ülök fel és össze zárom a lábam. A térdemre könyökölök és a hajamba túrok. Érzem, hogy fel ül és tisztán hallom, hogy nyel.
- Bocsánat... - suttogja el.
- Menj el... - nézek rá. Ledöbbenve mered rám. Kétségbeesettség áradt a szeméből.
- Sajnálom... Hirtelen jött... - pislogás nélkül figyeli az arcom.
- Mit gondoltál? - emelem feljebb a fejem.
- Nem akartam! - ül közelebb hozzám, de én azonnal felállok az ágyszéléről és jó messze lépek a fiútól.
- Azt akarom, hogy menj el... - a számhoz emelem a kezem és a körmömre harapok, de csak óvatosan, hogy ne essen baja a szürke köröm laknak. - Most... Ha lehet egy darabig ne találkozzunk.
- N-Ne mond ezt! - áll fel ő is. - Csak egy hülye mondat volt!
- És az ölelés? - fordulok hátra. - Az is csak egy hülye mondat volt?
- Barátok vagyunk... Nem? Suga is sokszor ölel meg. - kezdi a padlót bámulni.
- Istenem JinYoung! - kapok a fejemhez. - Észre se vetted, hogy végig hol volt a kezed?!
- Mi? - döbben le. Rám néz ugyan azzal a hülye és már irritáló tekintettel.
- Olyan vagy mint Hwo... Játszod a hülyét pedig tudod, hogy mit  csináltál! - támaszkodok az író asztalomnak.
- Na álljunk csak meg! - förmed rám. A kétségbeesettség eltűnik az arcáról és össze vont szemöldökkel, mérges nézéssel mered rám. - Mielőtt megint nekem állnál elmondanád, hogy miről beszélsz?
- Arról, hogy letapogattál, te állat! - lépek teljesen elé és mellkasba bököm. - Ne hazudj! Olyan nincs, hogy véletlenül került a fenekemre a kezed!
- Pedig de! - a vállamnál fogva tol messzebb magától. - Sose fogdosnálak. Ha mégis akkor se a fenekedet.
- J-Junior! - érzem, hogy paradicsom piros lesz az arcom. Lenézek róla és még hátrébb lépek. - Most menj el! Még beszélnem kell JungKookkal is...
- Még nem beszéltél vele? Akkor miért nem vetted fel mikor hívtalak? - elenged és ő is hátrál egy lépést.
- Moollal beszéltem. Holnap mennek átvenni a lakásukat. Kicsit ideges YeJun miatt és beszélni akart velem. - megkerülöm az előttem álló fiút és vissza ülök az ágyamra. - Sajnálom amiért kiakadtam...
- Én sajnálom az egészet... - ül le mellém. - Nem felejthetnénk el? - fogja meg a kezem. A kezére pillantok és látom, hogy az egész teljesen piros.
- Mit csináltál? - nézek vissza az arcára.
- A kezemmel? - emeli az arca elé a kezét. - Véletlenül bevertem az ajtóba...
- Véletlenül? - vonom össze a szemöldögöket. - Hogy lehet ennyire piros, ha csak véletlenül ütötted be?
- Jó... Direkt csináltam, de megérdemeltem... - áll fel az ágyamról. - Elmegyek. A végén Mark azt hiszi megettelek.
Csak bólintok és amikor az ajtómhoz lépünk ő vissza fordul és az arcomra nyom egy puszit. Mire észbe kapok addigra nyitná ki az ajtót és gyorsan utána szólok amint kilép a szobámból.
- JinYoung! - ordítok utána, de hallom, hogy csapódik a lakás ajtó.
A szobám ajtaját is bezárom és vissza ülök az ágyamra. Elő veszem a telefonom és kikeresem Kooki számát. Hívni kezdem és sajnos nem veszi fel. Még mindig a klipet vehetik... Fél hét múlt...
- MiHi. - kopog be az ajtómon Bingo. - Minden rendben van? - be nyit és egyenesen rám néz.
- Persze. - kicsit biccentek a fejemmel, majd újra hívni kezdem a barátom, de hiába.
- JeongGuk nem veszi fel? - le ül mellém és átkarol még én a fejemet a vállára döntöm. - Nem akarsz elmenni a felvételre? Meg kellene beszélned vele a Hwos ügyet.
- Biztos elmehetek? Megleszel egyedül Shyoval? - fel emelem a fejem és rá nézek.
- Dehogy baj! - széles mosollyal az arcán néz rám. - Siess haza.
Azonnal két lábra állok és rohanni kezdek a forgatás helyszínére. Szép lassan eltűnik a nap a magas épületek között és a sötétség kezd uralkodni egész Szöulban, igaz csak másodperc erejéig. Az utcai lámpák felvillannak a boltok és a hírtető táblákkal együtt. Kevesebb mint húsz perc alatt érek oda és szinte betudtam szabadon szaladni az épületbe, de sajnos a biztonsági őr megállított. Amint elmagyaráztam ki vagyok és mit akarok bekísért és leültetett a váróba. Itt vannak a fiúk cuccai, de ők sehol. Leülök a kanapéra és a telefonomat kezdem nyomkodni amikor nyílik az ajtó. Oda kapom a fejem és egy rövid szőke hajú lánnyal találom szembe magam.
- Hello? - köszön nekem, majd beljebb lép. - Tudok valamiben segíteni?
- Szia. - mosolyodok el. - Nem. - rázom meg a fejem. - Csak várok.
- Ohh... Hozhatok valamit? - húzza kicsit fel a szája szélét.
- Esetleg egy kávét, ha nem probléma. - rakom keresztbe a lábam.
- Azonnal. - bezárja az ajtót és magamra hagy. Csendben kezdek animét nézni a telefonomon, hogy minél gyorsabban teljen az idő.

JungKook szemszögéből:

- Végeztünk! - ordít a producer.
Megrogy a lábam és a földre borulok és sikeresen a májamba áll az oldalamon függő gumibot. Jelen esetben egyáltalán nem érdekel. Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy reagáljak az amúgy eléggé erős fájdalomra. A számon át kapkodom a levegőt és próbálok nem szenvedni, de annyira nem megy. YoonGi felém áll és kezet nyújt. Megfogom és felhúzom magam álló helyzetbe.
- Öregszel. - kezd gúnyosan mosolyogni.
- Legalább én még nem vagyok öreg. - vágok vissza és megfordulok a producer felé.
- Köszönjük! - mondjuk egyszerre és mélyen meghajolunk, majd az öltözőnk felé igyekszünk.
- Szerintetek segít majd öltözni? - teszi fel a kérdést J-Hope.
- Ne legyél már ennyire kanos... Istenem... - forgatja a szemét Jimin. - Tanulj egy kicsi önuralmat. Lassan egy hónapja nem voltam lánnyal és csak, hogy tudjátok. Egyáltalán nem is hiányzik. - folytatja a monológját a szerelmes.
- Egyenlőre még mindig én vezetek Hyung... - nézek rá.
- Dehogy! - rázza meg a fejét Suga. - Az első NamJoon, majd Jin és én. Csak, hogy tudd én Haey óta nem voltam senkivel.
- Ne ragadjatok már a múltban! - kezdi a saját haját tépni V. - Nézzetek a jelenbe és rájöttök, hogy az én életem csak a szex körül forog.
Szinte mind egyszerre ütjük meg amint az öltöző elé érünk. Jimin nyit be és amint utána megyek észreveszek valakit a kanapén. MiHi!
- Már lassan három órája ülök itt! - pattan fel. A fekete Converse cipőjének a vastag talpa hangosat üt a padlón. - Jelmezbál? - kezd nevetni. - Egyedül Jimin néz ki normálisan!
- Hogy mersz így beszélni egy rendőrrel?! - emelem fel a hangom és elő kapom a gumibotot és felé emelem. - Azt akarod, hogy lesitteljelek, kisasszony?
Nem mond semmit csak közelebb lép hozzám és kiveszi a kezemből a "kardom". Egy mozdulattal vág vele fejbe, majd a kezébe teszi és megnézi. A tarkómra emelem a kezem és mérges arckifejezéssel kezdem simogatni a fájó pontot.
- Kell egy ilyen... - jelenti ki, majd oldalba üt.
- Ez már rendőr elleni erőszak... - motyogom el.
- Fogd már be! - dobja el a gumibotomat. - Csak egy kicsit ne gondolj a szeretkezésre!
- Nem lenne egy utolsó... - sóhajt Suga. - Hogy-hogy eljöttél?
- B-Beszélnem kell Kookival... - pillant le rólunk. - De ha fáradtak vagytok akkor, majd holnap találkozzunk. - mosolyodik el.
- Holnap nem jó... - pillantok a földre.
- Akkor, majd holnap után.
- Nem... Az egész hónap nem jó... - rázom meg a fejem.
- Mi? Miért?! - kérdezz vissza a barátnőm.
- Turnénk lesz... - sóhajt Jin. - Szeptemberben érnénk haza.
Azt veszem észre, hogy megragadja a kezem MiHi és kivezet az öltözőből és a takarító szertárba húz. Sikeresen beérünk és magunkra zárja az ajtót. Szerencse, hogy a kis szertár nem nagyobb egy méternél. Szinte hozzám simul a sötétségben.
- Kihallgatás... - suttogom el és a falnak nyomom és az ajkai után kapok, de ő nem csókol meg csak szájon vág. - Ez nagyon fájt! - ordítok fel.
- Kérlek JungKook. - tol messzebb magától. Nem tud olyan messze tolni magától, mivel a falnak ütközöm. - Ha elmondom nem fogsz kiakadni?
- Dehogy fogok! - fogom meg a kicsi kezét.
- Ma eljött hozzám Hwo... Beszélgettünk, majd sírni kezdett és haza kísértem. Esküszöm nem történt semmi! - kezd mentegetőzni. Sajnos a sötét miatt nem látom az arcát amit most nagyon bánok.
Csend ül a kis helységbe. Se ő se én nem szólalok meg.
- J-JungKook...? - suttogja el. - Nagyon mérges vagy?
- Nem tudok rád mérges lenni... - azonnal megcsókolom az édes, puha ajkait amik akár a mágnes úgy követik az én szám mozgását.
Olyan szenvedéllyel megy a csók csata, hogy gondolkodás nélkül kapom fel a karomba, mire ő át fogja a derekam a lábával. Elválok a szájától és a nyakát kezdem puszilgatni. Minden egyes nyakszívásnál a vállamba mélyeszti a körmeit és minél halkabban próbál felnyögni és sóhajtozni.
- K... Kooki... - nyögi el a nevem. - Haza kell mennem... Holnap... Dolgozom...
- Nem engedlek el... - emelem el a fejem a nyakától. - Megkötözlek és a börtönömbe duglak...
- Holnap kezdjük Bingoval a dalok írását az új albumhoz... - simít végig az arcomon. - Nem lenne jó, ha elaludnék a gépem felett...
- Áhh... - leteszem a földre, majd egy puszit nyomok a szájára. - Ha vissza jöttem ígérd meg, hogy újra csináljuk azt amit a nappaliban...
- K-Kérlek azt ne! - lép hátrébb tőlem. - Nekem egyáltalán nem tetszett... az első része...
- Akkor ígérd meg, hogy az enyém leszel és nálunk alszol. - pislogok rá.
- Rendben...

Hwo szemszögéből:

Nincs szívem rámászni... Haza kísért és  nem tudtam azt tenni amit SungKi mondott. Nem volt gyomrom ahhoz, hogy azt tegyem vele amit nem akar. Nem szeret... Talán ideje lenne feladnom...
- Hwo! - üti az ajtómat Jun. - Van a hűtőben kaja! Ha éhes vagy gyere ki és egyél! JuSeoval elmentünk, majd jövünk!
- Rendben! - ordítok vissza és kihúzom a fülhallgatóm a fülemből.  - Siessetek.
Vissza teszem a fülembe a kis "hangfalat" és folytatom a telefonomon lévő képek nézegetését. Annyira akarom, hogy újra MiHivel legyek... Nem tudom elhinni, hogy vége...
- Kop, Kop! - szól be valaki a szobám ajtaján per másodperc múlva. - Szabad?
Meg sem várva a válaszom SungKi lép be a szobámba hatalmas mosollyal az arcán. Zsebre tett kézzel sétál be, majd behajtja az ajtót.
- Hogy jöttél be? - ülök fel és ismét kihúzom a fülemből a fülhallgatóm. - Zárva volt a bejárati ajtó...
- Nagyon sok lakáshoz van kulcsom. - emel fel egy hatalmas kulcs csomót, majd a lábamhoz ül és mutogatni kezdi. - Super Junior. SHInee, RedVelvet! Infinite. TVXQ. És még itt van MWO lakásának a kulcsa is. - mutatja fel büszkén.
Ha csak belegondolok, hogy ez a tetű képes bemenni MiHiékhez mikor aludnak és bármit tehet vele elkap a düh...
- Nyugi... - teszi el a kulcsokat. - Nem szoktam csak úgy bejárkálni a lakásokba. Csak akkor megyek, ha kell valami amit elfelejtettek vissza vinni a céghez. Nem vagyok akkor perverz, hogy nézzem az embereket még aludnak.
- Miért jöttél?
- Csak kérdezgetsz... Csak tudatni akartam, hogy még te faszt se csinálsz én addig dolgozok azon, hogy MiHi és JungKook rohadt messze legyen egymástól... Mekkora beszari vagy, hogy nem volt merszed megdugni... Ha én tehettem volna még mindig rajta dolgoznék...
- Kurva gyorsan vont vissza...
Két lábra állok és a pólójánál fogva rántom állóhelyzetbe. Megfagy a levegő a szobában. Még én elő villanó fehér fogakkal meredek a szemébe ő addig egy alattomos gúnyos mosollyal néz rám vissza, még mindig zsebre tett kézzel.
- Nem ütsz meg? - billenti oldalra a fejét. - Ahhoz sincs merszed?
- Dögölj meg! - lök messzebb magától. - Kiszállok ebből az egész szarságból!
- Már nem szállhatsz ki... - lép a szekrényemen pihenő kép kerethez amiben egy kép van rólam és MiHiről. A kép még télen készült amikor elmentünk korizni. Bárcsak vissza tekerhetném az időt. A kezébe veszi a képet és egy könnyű mozdulattal vágja a földhöz. A barna fakeret darabokra törik az üveggel együtt. Egyedül a kép marad egyben. - Nem lenne jó, ha Jun vagy JuSeo olyan balesetet szenvedne amitől a bandának abba kellene hagynia... - néz rám még mindig mosolyodva. - Esetleg valaki mással történne valaki... Esetleg Kimakának...
- Baszd meg... - térdepelek le az össze tört képhez és ki veszem a szilánkok alól. - Takarodj...
- Majd hívlak! - int és elhagyja a szobám.
A fenekemre ülök és a képet kezdem nézegetni. Csak az tűnik fel, hogy a képen a saját arcomon egy könnycsepp érkezik és végig folyik az egész képen. Zokogni kezdek. Nem akarom, hogy MiHi szomorú legyen...
- Sajnálom... Istenem... Kérlek bocsáss meg nekem amikor kiderül, hogy az egészben benne volt a kezem... Nem kérem, hogy szeress csak maradj mellettem...

2015. október 22., csütörtök

2. Évad 19. Fejezet: Egy hónap

MiHi szemszögéből:

Mi mást tehettem volna. Mit?! Ő sírni kezdett, én meg megnyugtattam, majd haza kísértem. Sose láttam még így sírni Hwot. Borzalmas érzés őt látni így, hisz részben miattam sírt. Sőt. Csak miattam. Annyira utálom magam ezért, de nem szeretem. Talán... Talán azóta mióta újra megláttam JungKookot. Istenem! Otthon hagytam a mobilom! Biztos tiszta ideg lesz ő és Suga is.  Gyorsítok a lépteimen, szinte már rohanok amikor bele ütközök valakibe. Az illető fel nyög, majd fel emelem a tekintetem a földről és hirtelen hét fiút látok meg. - Sajnálom - simítok a nyakamra. - Megszoktuk, hogy sose látsz a szemedtől - nevetett a fiú akinek a vállába rohantam. - Ez nem igaz! Én csak sietek - pillantok le JR. arcáról. - És ha szabad tudnunk hol voltál és merre mész? - mosolyodik el Jackson. - Nem mindegy az nektek? - nevetem el magam és indulnék tovább, de Mark megállít azzal, hogy a vállamra teszi a kezét.
- Nem lényeges - fordulok vissza. - Ameddig nem mondod el nem mész haza. - szólal fel BamBam is. - Csak sétáltam! - nézek végig rajtuk. - MiHi! - rázza meg a fejét Mark. - Az igazat akarom hallani. - Haza kísértem Hwot... - pillantok le a földre és próbálok a hajam mögé bújni. - Mi van?! - akad fent JR. - Miért kísérgeted te azt az erőszakos állatot?! Egyáltalán hol futottatok össze?! Mi lett volna ha bajod esik?! - Többet Sugának se mondok el semmit... Nem ütött meg, csak megszorította a karom... Amúgy meg nem jövök neked elszámolással, Junior! - nézek az arcára dühösen. - Én csak tudni akartam hol voltál... - JungKook tudja? - teszi fel a kérdést JB. - Dehogy tudja. Négy órája nem is beszéltem vele, teljesen kifog akadni. - hatalmasat sóhajtok. - Ne mondjátok el neki. - Te akarod? - hatalmasakat pislog rám YuGyeom. - Én vagyok a barátnője - mosolyodok el. - Amúgy se történt semmi. - Hát ha történt volna valami azt se mondanád el neki - szól vissza Junior. Csak rá nézek és sírni tudnék. Szóval ő így gondolja. Azt gondolja, hogy egy ribanc vagyok aki bárkivel lefekszik, bárhol és bármikor? Ennyire buta libának néz? - Már megbocsáss JinYoung. Azt hiszed, hogy egy kurva vagyok aki agyba főbe hazudik? - kérdezek vissza. Persze ő megijed a kérdésemtől. Rám néz, de nem szólal meg csak pislogás nélkül figyel engem. - Ha bajod van mondd meg. - É-Én nem úgy gondoltam, MiHi - rázza meg a fejét. - Én inkább megyek - fordítok neki hátat és elindulok haza fele. Vajon mindenki így gondolja? Először BamBam utána JungKook próbált fel. Suga tapogatott és csókolgatott amit élveztem, össze jöttem Hwoval és megcsaltam JungKookal... Tényleg ennyire rossz ember vagyok? Talán ha teszek pár lépést, azonnal össze esek és bőgni kezdek akár egy kisgyerek. Az kezembe temetem az arcom. Nem csak a saját sírásomat hallom, futást, majd valaki kezét érezem a hátamon. - Hé! - hallok egy fiú hangot magam elől. - Állj fel! Az utcán vagyunk! - Hagyj békén! - rántok magamon egyet. - Ne hülyéskedj már! - fogja meg a felkarom és fel ránt a földről. - Tiszta kosz leszel. - Nem érted, hogy egyáltalán nem érdekel!? Menjetek el! - emelem el a kezem az arcomból. - Haza kísérlek. - fogja meg a kezem Mark. - Haey megölne ha magadra hagynálak. Nem ellenkezek. Lassan, de megérkezünk. Elköszönök tőle és bemengyek a lakásba. Bingo azonnal nekem esik, hogy mégis hol az ördögbe voltam. Kimagyarázom magam, majd a telefonomra pillantok. Csak tizenhatszor hívott JungKook és négyszer YoonGi.


JR. szemszögéből:

Mert ekkora érzéketlen fasz is csak én lehetek. Hogy tudtam ilyet mondani neki? Utálom magamat. - Mi bajod van neked? - lök vállba Mark. Nem tudtam válaszolni, mert puffanást hallottunk pár méterre mellölünk. Azonnal oda kaptuk a fejünket és majd össze tört a szívem. MiHi a földön ült és sírt. Miattam... Miattam zokog! Elindultam volna felé, de Mark nem engedett.
- Csak megint megbántanád... Szilánkosra tört a szívem. Én soha nem tudnám és főleg nem akarom bántani MiHit. A barátom... Istenem... Mennyire utálhat most. Mark azonnal oda rohant hozzá és felállított a földről, majd elindult vele. Minden bizonnyal haza kíséri. - Akkor se volt ennyire kiborulva mikor megtudta, hogy levideóztam - rázta meg a fejét BamBam. - Dehogy! Akkor nem törte össze a próbaterem tükrét és nem hagyta itt az országot - kezdett nevetni YoungJae. - É-Én nem akartam... - láttam, hogy Mark át karolja MiHit. Miért esik ez ennyire rosszul? Nem csak az, hogy megbántottam, maga az, hogy... Mark öleli MiHit, és, hogy MiHi JungKookal van. Hülyeség! - Máskor jobban meg kellene gondolnod mit mondasz... - indul el Jackson. Csak kussban kullogok hátul teljesen magányosan. Csak azon jár a fejem, hogy most nagyon mérges-e rám. Nem akarom, hogy utáljon. BamBamot se utálja pedig amit ő tett az több volt mint egy rossz mondat! Haragszom magamra. Amint haza értünk indulnék a szobámba, de BamBam megállít. Kérdően nézek rá mire elengedi a csuklómat. Sóhajt, lehunyja a szemeit, majd megszólal. - Többet ne mondj ilyet neki - talán még soha nem hallottam ennyire komolyan beszélni koreaiul, de most... Rendesen megrémiszt. Teljesen eltűnt az akcentusa. - Remélem azért szarul érzed magad. - Én csak egy mondatot mondtam neki, még te lefeküdtél vele, levideóztad és elküldted valakinek. Nem látom értelmét annak, hogy szarul érezzem magam. - indulok el a szobámba. - Rohadék... - motyogja mögülem. Hallok valamit, majd amikor megfordulok, ketten fogják le, hogy ne essen nekem. Jackson és YuGyeom alig bírják megtartani az amúgy ötven kilós fiút. - Bhuwakul hagyd abba! Elég legyen! - szól rá JB és kettőnk közé áll. - Érzéketlen pöcs vagy! - ordít BamBam és még jobban rúgkapálni kezd. - Folyton engem hívtál köcsögnek akit nem érdekelnek a lányok érzései! Te pont ilyen vagy! - még hangosabban ordítani kezd. - Egy hatalmas gyökér vagy! - ordítja az utolsó mondatot az anyanyelvén. Hátat fordítok nekik és a szobámba rohanok. Becsapom az ajtót és teljes erőmből ütök bele. Kevesebb mint fél másodperc múlva rohadt nagyot ordítok és a kezembe veszem a kezem. - JR, nyisd ki! - ordít be JB. - Hagyjatok békén! - szólok vissza és az ágyamhoz sétálok, majd leülök rá és szemügyre veszem a kezem. Nagyon fáj! Az egész tűz piros. Az kell, hogy megint be legyen gipszelve. Előkotrom a bal kezemmel a telefonomat a zsebemből. Bocsánatot akarok kérni MiHitől. MiHi nevére bökök a telefonomban és hívni kezdem. Akárhányszor próbálom folyton foglaltat jelez. Mit kéne most csinálnom? Össze szedem magam és óvatosan a pulcsimba bújok. Amikor hozzá érek a kezemhez olyan érzés tör rám mintha le akarnák vágni az ujjaimat. Óvatosan teszem zsebre a kezem és hagyom el a szobám. Szinte át rohanok az egész lakáson, hogy senkivel ne találkozzak. Az utam további részét is futva folytatom. Egészen MiHiékig meg sem állok. Amint felérek a lifttel kopogok és várok. Pár pillanat múlva Bingo nyit ajtót és amint meglát eltorzul az arca és beljebb hajtja az ajtót. - Mit akarsz? - MiHi haza ért? - nézek be a lakásba. - Kurva gyorsan menj el. Nem akarom, hogy még egyszer megbántsd - szinte már rám zárja az ajtót. - Csak bocsánatot akarok kérni. - teszem az ajtóra a kezem és egy kicsit tolok rajta. - Ki az Bingo? - szól ki Mark. Amint meglát teljesen kinyitja az ajtót és végig mér. - Miért jöttél ide? - Csak hadd kérjek bocsánatot. Utána elmegyek - teszek hátra egy lépést. - Kérlek Hyung. - Egy percet kapsz - enged be. Azonnal belépek és megpillantom a kanapén ülő lányt. Hevesen verni kezd a szívem és a torkomban kezd dobogni. Telemegy a fülem vérrel és semmit nem hallok, csak a saját szív verésem. Félek MiHitől. Rettegek tőle! Rám emeli az arcát, azonnal feláll és a szobájába rohan. Persze én utána szaladok és csak a szobájában érem utol. Bezárom az ajtót és rá nézek. - Most mit fogsz rám mondani?! - kezd ordítani. - MiHi! Nem úgy értettem! Vagyis.. Nem akartam, hogy sírj! Soha nem akarom, hogy sírj miattam. Elém lép és két ököllel kezdi ütögetni a mellkasom. Közben a világ szemetének hord le, de meg sem hallom. A feje tetejét bámulom és észre se veszem, hogy a kezem teljesen magától öleli magamhoz a lányt. Csak az tűnik fel, hogy az ágyra dőlve szorítom magamhoz őt és már nem üteget. - M-mit csinálsz Junior? - suttogja el. Meg sem tudtam szólalni. Elért az agyamig az, ami egy ideje már a lábam között tombol. Bele szerettem MiHibe.


JungKook szemszögéből:

Nem szokott érdekelni, ha valaki nem veszi fel a telefont, elsőre... De az, hogy MiHi már tizenötször hívtam és szarik fel venni... Minek van neki a telefon ha nem lehet elérni? Se nekem se Sugának nem veszi fel. Bingot is hívtam, de semmi... Pont mint Shyonak, ki van kapcsolva a telefonja. - Megfogom ölni - dobom az asztalra a telefonom. - Biztos fürdik vagy valami. - von vállat J-Hope. - Fürdik! Négy órán keresztül! - nézek rá. - Kurva okos vagy, mondhatom!
- Nyugodj már le kanapé bajnok! - szól vissza dühösen Hopi. - Majd vissza hív. - Remélem nincs baj.. Az kellene még - sóhajtok. - Mi lenne, ha egy kicsit lenyugodnátok? - szól ránk Rap Monster. - Az kell még, hogy megtudja, hogy Jiminnek és neked barátnőd van. Teljesen kiakadnának. A nap huszonnégy órában megfigyelnének minket. Akkor még telefonon se beszélhetnétek. - Nem fogom hangoztatni... - forgatom a szemem. - Nem az a típus vagyok aki büszkélkedik azzal a barátnője van - motyogja el Jimin. Ezen csak kuncogni tudtam. Jó látni, hogy Jimin Hyung végre talált magának egy lányt aki viszonyozza az érzéseit. Niki miatt nagyon maga alatt volt, de szerencsére elfelejtette és most Shyo az, akiért akár meg is halna. Úgy látszik, most mindenki boldog. Senki sem szomorú. Nagyon örülök, hogy végre minden a helyén van. Végre semmi miatt nem kell aggódnom. Senki nem kavar be a szerelmünkbe MiHivel és csak kettőnkre tudok koncentrálni. Csak az jár a fejemben, hogy holnap az egész napot vele töltsem kettesben. Kiszól a főnöktől egy nő és mi azonnal talpra állunk, halál fáradtan, mert épp, hogy végeztünk az első részének a forgatással, de a főnök hív minket. Hogy fogom kibírni a mai napot ilyen fáradtan? Bevánszorgunk és megállunk a főnök asztalánál. Végig néz rajtunk, majd elmosolyodik és az asztalára dől, amin össze kulcsolja a kezét. - Hogy haladtok? - teszi fel a kérdést és NamJoonra néz. - Talán, ha fél tizenkettőre végzünk. - válaszol Moon. - Akkor egész jól - dől hátra az asztalon. - Holnap már fent lesz a videó, igaz?
- Igen - bólintunk egyszerre.
- Remek... - néz a telefonjára. - Mit szólnátok egy világ körüli turnéhoz? - T-Tessék? - kérdezek vissza. - Ez úgy mennyi idő lenne? - Egy hónap, JeongGuk. - nevetett a főnök. - Tökéletes lenne az időzítés. Mindenki rátok figyelne és sokat dobna a hírneveteken. Vagy nem akartok menni? - Nem! Vagyis... de, akarunk! - mondom teljesen össze zavarodva. - Csak egy kicsit gyors... - Hamar vége lenne annak az egy hónapnak. Szeptember negyedikére már itthon lennétek és kapnátok egy hét pihenő időt. - még nagyobb mosoly kúszik az arcára. Természetesen mind bele megyünk. Én is annak ellenére, hogy egyáltalán nem akarok menni. Mikor lesz időm így MiHire? Ha igaz, hogy két nap múlva megyünk akkor... Csak akkor találkozhatok vele amikor vissza értünk! Az rengeteg idő MiHi nélkül. A szex nélkül! Ahogy vissza érünk a felvétel helyszínére, döbbenten és csalódottan ülök le a kanapéra. Nem tudom felfogni, hogy tényleg turnénk lesz. Annyira lehetetlen az egész. Mi lesz, ha Hwo bepróbálkozik MiHinél még nem vagyok itthon? El kell majd neki mondanom... Esetleg akkor, amikor vissza hív...

2015. szeptember 26., szombat

2. Évad 18. Fejezet: Négy az egyben

J-Hope szemszögéből:

Reggel fél hét van és már Jiminen kívül mindenkinek megcsinálták a haját és már mindenki fel van öltözve. Szerencse nekem nem sok minden változott rajta. A színe egy kicsit lilásabb lett és oldalt egy pöppet felnyírták. Ellentétben Sugának teljesen szőke lett a haja. MiHi nagyot fog nevetni ha meglátja. Reggel beszéltünk a GOT7 és náluk is lesz pár szőke tag. Előre látom a lányok reakcióját. Már mindenki belebújt a jelmezébe. Felvettem az autós versenyzős szűk ruhát.
- Miért pont vörös!? - ordít Jimin a tükör elől amint meglátja az új frizuráját. - Olyan vagyok mint egy bohóc! Tisztára olyan vagyok mint Suga!
- Ezért még megöllek, Park Jimin... - nyomja össze a kezében lévő kólás üveget YoonGi.
Jimin berohan hozzánk és megáll előttünk, majd a hajára mutat. Látszik az arcán a kétségbe esettség és a csalódás. Nem erre számított. Azt hitte ő lesz szőke, de nem. Vörös lett, de egész jól áll neki.
- Miért TE vagy szőke?! - néz Sugára. - Neked jó a vörös is!
- Ez van! Nőj fel! - néz mérgesen a fiatalabbra YoonGi. - Nem tök mindegy milyen a hajad? - dobja fel a lábát az asztalra.
- Akkor miért nem maradhattam barna, vagy lehettem volna újra fekete? - ül le mellém és végig néz mindenkin.
- Nyugi! Két hónap múlva úgy is mindenkinek újra festik a haját. - mosolyog Jiminre Jin.
Amint befejezi a mondatát Hyung meghalljuk a kávé gép hangját, majd az illata is elér hozzánk. Mire az a nő kihozza az összeset egyesével, felcserélve addigra mindegyik kihűl. Nem értem miért egy hatvan éves nő a fő segítőnk. Pár perc múlva azt vesszük észre, hogy egy fiatal lány a közöttünk lévő kis asztalra teszi le a tálcát amin az össze kávé rajta van.
- Itt a három cukor nélküli. - adja Sugának, Jinnek és NamJonnak a kávéját. - A két kocka cukros. - nyomja a kezembe az enyémet. - A kettő három cukros. - passzolja le a két kis csészét Jiminnek és V-nek. - És az utolsó a tejes kávé. - adja oda Kookinak az utolsót.
- Köszi! - mosolygunk rá.
Hány éves lehet ez a csaj? Tizenöt?! Nagyon szép és fiatal arca van. Rövid szőke haja itt ott kék és rózsaszín. Egy fekete trikó és egy átlátszó, fehér ing van rajta. Azt hiszem szerelmes lettem!
- Kértek még valamit? - néz körbe, majd kiveszi Suga kezéből az üres üveget amit össze nyomott.
- Téged. - jelentem ki amire ő rám néz a fiúkkal együtt.
- Szóljatok ha kell valami. - fordul meg és vissza megy a konyhába.
Teljesen hidegen hagyta, hogy bókoltam neki? Ennyire komoly lány? Áhh... Miért nem én kaptam a rendőr ruhát? JungKooknak még gumibotja is van! Biztos az jobban bejött volna neki.
- Azonnal rá startolsz az új segítőre? - nevet fel Jimin. - Röhejes vagy...
- Te csak fogd meg vöri! - ráncolom a homlokom, mire ő hátra dől a kanapén és durrogva fűzi össze a karját a mellkasa előtt. - Hogy hívhatják? - nézek Rap Monsterre.
Csak hátra fordul és benéz a konyhába. Valamit elolvas és vissza néz rám.
- Nem tudom. - von vállat.
Én is benéztem a kis konyhába és láttam, hogy azon van, hogy elő keressen instant levest amit ebédkor megehetünk. Nem túl magas, de nem is alacsony lány. A fekete farmer ami rajta, van kiemeli a hosszú, csinos lábait. Egy fekete öt centi sarkas fekete bakancs volt.
- Ennél feltűnőbben nem is nézhetnéd. - csóválja meg a fejét JungKook. - Nem ezzel kellet volna nyitnod.
- Ohh mert te jobban tudod! - nézek rá mérgesen. - Attól, hogy barátnőd van, nem jelenti, hogy jobban csajozol mint én! - mutatok magamra. - Sokkal jobb vagyok az ágyban is mint te!
- Azt megnézném. - iszik bele a tejeskávéjába.
- Na halljuk mit csinálsz MiHivel! - löki vállba V a kölyköt. - Mit csináltatok akkor amikor haza mentünk és egy száll boxerben köszöntöttél minket.
- Ennyire tudni akarjátok? - tette le a bögrét a kezéből.
- Igen! - szólaltunk fel egyszerre.
- Suga ki fog akadni. - nevette el magát. - De szerintem mind mérgesek lesztek.
- Mondjad már! - ordít rá Suga.
- Jól van! - hagyja abba a nevetést Kooki. - Egyszerűen amikor felmentünk hozzánk... nem volt időnk eljutni a szobámig a vonzerőm miatt...
- Mond, hogy a földön csináltátok! - nézett rá Suga.
- Nem pont... - simított a nyakára. - Először a fotelban, majd a kanapén...
- Megöllek JeongGuk! - kapja el Kooki pólóját YoonGi. - Pontosan mit is csináltatok a barátnőmön..?
- Csak... Nehéz így elmondani! - söpri le a nyakából Suga kezeit, majd megigazítja magán a ruháját.
- Azt, ne mond, hogy... - kezdett nevetni Jimin. - Ő is csinálta neked?
- Igen... - bólintott.
- A kanapém! - nyávogja el Suga. - Soha többet ne merjetek rajta kufircolni! Ott a szobád! Teljesen alkalmas rá!
Nevetgéltünk, majd mindenki egyesével elment fényképezkedni. Jiminnel és JungKookal amikor tudtunk csak táncoltunk. Láttam, hogy a szőke hajú angyalom is jön megnézni mit csinálunk ezért én még inkább szexisen próbáltam táncolni. Én kerültem sorra és mentem oda a lifthez. Apait anyait beleadtam, hogy felfigyeljen rám. Sikerült is magamra hívnom a figyelmét, de csak pár másodpercig. A telefonja megcsörrent és kénytelen volt felvenni, majd elvonult valahova. Mérges lettem. Nagyon! Hogy képes itt hagyni?! Megőrjít!
Hamar kész lettek a képek, majd jött a neheze. A klip forgatás. Kemény tíz percet kaptunk előtte. Vissza ültünk a kanapéra és beszélgettünk. Egyszer csak megcsörrent JungKook telefonja.
- Szia! - szólt bele a készülékbe. - Minden oké? Reggel nem vetted fel a telefont. Mi? De jól van? Oké... Majd hívj. Szia. - kinyomja a telefont, majd Jiminre néz. - A barátnőd rosszul van.
- Mi van vele? - döbben le Jimin.
- Azt mondta MiHi, hogy egész éjszaka hányt és még most is. Fáj a hasa, szét megy a feje és lázas is. Valamit össze evett és most nagyon rosszul van.
- Ugye nem a hot dogtól van így ki amit tegnap ettünk?! Uram isten... Ugye nincs nagy baja?! - kap a fejéhez a vörös.
- MiHi szerint nem kell kórházba vinni. Viszont benéztek volna forgatás végén, de így nem jönnek... - vissza csúsztatja a telefonját a zsebébe, majd sóhajt egyet és lehunyja a szemeit.
- Mit adtál szegény lánynak? - neveti el magát NamJoon.
- Csak egy hot dog volt! Nem értem én miért nem vagyok rosszul... Lehet a foghagyma miatt...
Nem tudtam tovább hallgatni Jimin sírását ezért kénytelen voltam felállni mellőlük és elvnászorom magam a konyhába. A szőke hajú lánnyal találom magam szembe aki azon von, hogy rendet tegyen a kis helységben. Bezárom az ajtót és rá nézek mire ő sóhajt.
- Kellene valami? - forgatja meg a szemét.
- Még mindig az amit mondtam ezelőtt nagyjából egy órával. - mosolygok rá, de ő csak elindulna kifele, megakadályozom azzal, hogy elkapom a kicsi kezét. - Mi bajod van velem?
- Az, hogy nem érted, hogy én egyáltalán nem olyan vagyok mint azok akik sikoltozva rohangálnak utánad. Attól, hogy "híres" vagy... - mutat idéző jelet az ujjaival. - ... nem jelenti azt, hogy mindent megtehetsz.
- Utálod a bandát? - vonom fel a szemöldököm.
- Nem. Csak téged nem bírlak. - rántja ki a kezét az enyémből. - Fogd fel és fuss más után. Mondjuk ott vannak a fanok akik ordítoznak neked, J-Hope.
- Tudod hogyha én kapom a rendőr jelmez már rég előttem térdelve nyalókáznál. - fordulok felé.
- Ahhoz a művelethez lenni is kéne valaminek oda lent. - mosolyodik el gúnyosan, majd hátat fordít nekem és elhagyni készül a helységet.
- Mi a neved?! - ordítok utána.
- Antifan! - ordít vissza.
A konyha pultnak dőlök és az alsó ajkamra harapok, majd a hajampa túrok és elmosolyodok. Annyira édes amikor beszél! Annak ellenére, hogy antifannak hívja magát tudom, hogy én is bejövök neki.

MiHi szemszögéből:

Végre sikerült levinni Shyo lázát és most elaludt Bingoval együtt. Egész este ő járkált be Shyohoz és segített neki. Most legalább pihenek egy kicsit és tévézek legalább fél órát - vagy kevesebbet - ameddig fel nem kell a kis beteg. Nyugodtam és békésen kapcsolgatom a tévét még meg nem hallom a lakás csengőjét. Fel állok a kanapéról és az ajtóhoz sietek. Kinyitom a zárt, majd az ajtót is és egy olyan személlyel találom szembe magam akire egyáltalán nem számítottam.
- Mit akarsz itt, Hwo? - hajtom beljebb az ajtót és onnan kukucskálok ki.
- Én csak... Beszélni szeretnék veled. - teszi az ajtóra a kezét.
- Kérlek menj el... - zárnám be az ajtót, de nem hagyja. Megállítja a kezével az ajtót és újra kinyitja.
- Csak pár percet kérek. - nyomja beljebb a ajtót. - Kérlek...
Lenézek róla, majd az alsó ajkamra harapok. Elakarom küldeni. Egyáltalán miért jött ide?! Utálnia kellene, hogy megcsaltam. El kellene küldenem... JungKook se örülne, ha megtudná, hogy itt volt az exem. Egy pillanatra az arcára nézek. Sőt. Inkább a nagy szemeibe. Annyira csillogott a szeme.
Az alsó ajkamra haraptam, majd elnéztem róla és bólintottam. Kijjebb nyitottam az ajtót ezért könnyedén sikerült neki bejönnie a lakásba. Amint teljesen bent volt bezártam az ajtót és felé fordultam.
- Hogy-hogy nincs itt JeongGuk? - teszi fel a kérdést.
- Forgatnak... Új videó klip... - kezdem az ujjaimat tördelni.
Csend ül az egész szobára. Csak állunk egymással szemben. Az egyetlen és a leghangosabb dolog jelen esettben a konyha falán lévő óra. Zavarában egyre hangosabban kattog, hogy elfedje a zavarát amit a kínos csend miatt érez.
A padlóra meredek és felmérem a barna fát amin állok. Egy repedést veszek észre rajta. Minden bizonnyal a költöztetők okozhatták a kárt amit eddig még észre se vettem. A kis repedés pár percre nyugalmat add, de amint tudatosul bennem, hogy Hwo előttem áll és engem néz a fülem megtelik vérrel és hallom a saját szívverésem.  Tesz felém egy lépést, amire én reflex szerűen lépek hátrébb, emelem fel a kezem a mellkasomhoz és nézek az arcára. Megijed a reakciómtól ezért meg áll és megszólal.
- Bocs, hogy olyan durva voltam veled az utolsó hetekben... Főleg amikor a vakáción voltunk... - sóhajt egyet, majd hatalmas levegőt vesz és folytatja. - Sajnálom, hogy akkor és ott rosszul nyúltam hozzád és sírtál. Csak mérges voltam... Szörnyen sajnálom, hogy szomorú voltál miattam. És soha nem bocsátom meg magamnak, hogy nem bíztam benned eléggé! - emeli fel a hangját a mondat végére.
- Jó, csak ne kiabálj! - szólok rá. - Amúgy sem a te hibád, hogy szakítottunk... Én feküdtem le JungKookal, nem te...
- Nem bíztam benned eléggé... És még a titkodat is elmondtam... Mindenki előtt kínos helyzetbe hoztalak. Nem akartam, csak mérges voltam.
- Ezért muszáj volt mindenki előtt meggyaláznod... Értem, hogy mérges voltál, de várhattál volna vele, vagy még a próba előtt elmondhattad volna, hogy tud mi történt. - a fülem mögé tűröm a hajam, majd mély levegőt veszek.
- Tudom, csak... Nem akartam, hogy vége legyen... - lép hozzám még közelebb. Olyan váratlanul ért a közelsége, hogy nem tudtam hátrálni ezért megragadta a derekam és magához húzott. - Mindig is szerettem hozzád bújni... - motyogta és végig szaladt a hátamon a hideg. - Olyan... Nyugodt lesz az ember a közeledben... - simít a hátamra és még jobban magához húz. - Még mindig szeretlek, MiHi...

SungKi szemszögéből:

Kénytelen voltam gyalog menni az S.M Enterainment épületéig. Mivel nem apával lakom reggel nem volt időm beszélni vele. Most meg csak remélhetem, hogy nem lesz senki nála és nyugodtan tudok, majd vele társalogni.
Lassan érek be az épület előterébe ahol a recepcióson kívül nincs senki. Azonnal a lifthez megyek, de a semmiből elő tűnik egy biztonsági őr és megállít. A vállamnál fogva ránt maga felé. Ezért még kapni fog a patkány...
- Hova mész? - azonnal tegezni kezd a nálam tíz centivel magasabb férfi, mérges, komoly hangon.
- Az apámhoz... Övé az egész épület... Sokáig húzod az időt, vagy végre felengedsz? - fordulok lifthez és megnyomom a gombot. - Nem örülne az apám, ha felhívnám, hogy a fiát és egyben az egyik idolját akadályozod azzal, hogy nem engedsz hozzá.
Hallom, hogy eliszkol. Elmosolyodok és belépek a liftbe. Megnyomom a gombot és az ajtó szép lassan bezáródik és elindul felfelé. Lassan felér a szintre ahol az apám van. Felér a lift és kinyílik az ajtó, majd kilépek és egy csapat fiút látok meg apám irodájának az ajtaja előtt. Pontosabban öt. Ismerősek nekem valahonnan. Általában fejből vágom az össze bandát egész Dél-Koreába és a bandatagok nevével sincsen bajom, de ezeket a srácokat nem igazán láttam még.
Zsebre teszem a kezem és úgy indulok az ajtó felé. Szinte azonnal rám kapják a fiúk a fejüket. Azonnal rájövök, hogy ezek a fiúk még csak most fognak debütálni.
Elmegyek mellettük. Tudom, hogy apámhoz várnak, de fontos ember vagyok és nem fogom megvárni még ezek öten alá írjanak egy halom papírt. Szinte utat nyitok magamnak és kopogás nélkül nyitnék be, de az ajtó zárva van. Felszisszenek és hátrébb lépek az ajtótól.
- Elment. - szólal fel az egyik srác akinek a haja egy narancséval vetekedik.
- Kösz az infót... - kikapom a zsebemből a telefonom, fel oldom és megkeresem apa számát, majd hívni kezdem. Kicseng...
Szia. Mit akarsz? - szól bele a telefonba. - Éppen dolgozom.
- Ahha... Hol? Nem vagy az irodádban, apa... Nyolcan várunk rád, és egy fontos dologról akarok veled beszélni. - teszem át a másik fülemre a telefont.
Jó... Pár perc és ott vagyok... 
Köszönés nélkül nyomja ki a telefont. Teljesen jellemző rá. Csodálom, hogy amikor felvette köszönt.
Lezárom a mobilom és vissza teszem a helyére, majd a fiúkra nézek akik várják, hogy mondjak valamit. Azonnal felismerek valakit a fiúk közül. Csak nem MiHi unokaöccse? De! Ez csak ő lehet, ki más!
- Lassan jön. - jelentem ki. - Jöttetek aláírni a papírokat?
- Igen. - válaszol a másik. - Holnap kezdjük el az első videoklipet forgatni és holnap kerül nyilvánosságra az első albumunk. - mondja büszkén a srác.
- Mi lenne, ha nem mondanád el mindenkinek, Hye... - rázza meg a fejét az egész magabiztos srác.
Egy fehér trikó volt rajta egy térd nadrággal. A fején egy sapka csücsült.
- Hogy hívnak? - biccentek a trikós srác felé.
- Ra Ye Jun. - mosolyodik el és megigazítja a fején a sapkáját.
Nem mondok semmit, csak az ajtónak dőlök és elmosolyodok. Érzem, hogy mind az öten engem kezdenek nézni. Még semmit nem tudnak a buták arról, hogy hogyan mennek itt a dolgok. Látom, hogy jó páran idősebbek mint én, de annyira nem hat meg a dolog, mivel már volt olyan, hogy egy 28 éves idollal kerültem nemi kontaktusba. Szegény nem akart kilépni a lemezkiadótól azzal az indokkal, hogy rendszeresen részeg. Az ajánlatom annyi volt neki, hogy hadd legyen az enyém fél órára. Bele ment. Igaz nem akarta annyira mint, főleg mert az indok amivel kirúg-adhattam volna hamis volt. Nagyon értek a zsaroláshoz és aki kell azt bármivel képes vagyok magamhoz láncolni.
Lassan az apám is felért. Az öt srác szinte földig hajolt apám előtt. Kicsit apám is előre dőlt, de nem nagyon. Én egy csöppet se mutattam ki a tiszteletem felé. - minek mutattam, ha az elmúlt évben alig volt rám több mint tíz perce. -.
- Gyertek be... - lép mellém és kinyitja az ajtót.
Szinte már előtte vágok be az irodájába és állok meg a sötét barna íróasztala előtt. Besétálnak mögöttem a többiek, majd apám az asztala másik oldalára megy és leül a kényelmes forgószékbe a hatalmas ablak elé, ahonnan egész Szöult látni lehet.
- Rendben... - sóhajt, majd lehunyja a szemét és amikor kinyitja rám mered. - Mond mit akarsz és ne tartsd fel az embert... - előveszi a telefonját és maga elé teszi az asztalra.
- Tudod van az a banda a Big Hitnél... A Bangtan Boys. Ma kezdték el forgatni az új MV-t és ha minden igaz akkor akarják közönség elé hozni amikor az új bandát első klipjét. - teszem zsebre a kezem.
- Igen...? - kezdi a telefonját nézegetni. - És ez engem mit érint?
- A BTS-t mindenki ismeri Dél-Koreában és szinte a világ összes pontján... Nevezni fogják őket The Show-ra... Az új bandádat is fogják jelölni, ha annyira jó a szám ahogy mondtad... Semmi esélye nem lesz az új bandának, ha ők az országban vannak... - dőlök az asztalára és gúnyosan elmosolyodok.
- Mit akarsz? Mit csináljak ezzel az infóval? - zárja le a telefonját és egyenesen a szemembe kezd nézni.
- Érd el, hogy a BTS turnéra menjen két nap múlva. Simán nyerhetnek a fiúk... - egyenesedek el. - Emlékezz, hány bandával fuccsoltál be eddig mert vagy a JYP vagy az egyik leány vállalata jobbat csinált mint te! - fordultam meg és elindultam kifelé. - Gondold át és vedd rá őket, hogy a BTS egy hónapos turnéra menjen! - intettem vissza és elhagytam a helységet.
A liftet vettem célba, amint beértem és az ajtó bezáródott elő kotortam a telefonom, majd a húgomat kezdtem hívni. Felvette és győzelem teljes mosollyal az arcomon szóltam bele a telefonba.
- Az első pont kész...

YeHa szemszögéből:

Már, majdnem csukott szemmel toltam bele az ajtó zárába a kulcsot és nyitottam volna ki az ajtód, de nem sikerült. Szóval már haza ért az öcsém. Fantasztikus... Reménykedtem, hogy fél óra múlva jön és lesz egy kis magányom a mai nap után. Egy szabad percem se volt J-Hopetól és a hülye kérdéseitől. Már csak attól ki akadtam amikor engem nézett... Annyira lefárasztott az a hülye gyerek, pedig ez még csak az első munka napom volt.
Kinyitom az ajtót és a lakásba lépek. Halkan zárom be magam mögött az ajtót és leveszem a cipőm, majd a cipős polcra teszem. Fellépek a kis lépcsőn és a lerobbant lakásunkba találom magam ahol az öcsémmel élünk... Próbálok rendet tartani, de nehezen megy... A bútorok olyan rosszak, hogy egy idő után nem tudja elnyelni a pórt és minden az asztalra és a földre telepedik meg. Aztán amikor leülünk a szófára elő törik az alvó pór és felhővé alakul, majd esőt szimulálva a földre hull és folytatódik a folyamat.
Ahogy a kanapé mögé lépek - nagyjából két méterre mögé - észreveszem YeJunt a kanapén feküdve, csukott szemekkel. Elfáradhatott. Elmosolyodok és a konyhába megyek, ami pár méterre van és semmi nem választja el a nagyszobától pont úgy mint az én és YeJun szobáját, csak egy térelválasztó és egy függöny.
A konyhába leteszem a táskám az egyik székre és a hűtőhöz lépek. Persze teljesen üres... csak egy doboz tej és egy kis maradék van amit még tegnap hoztam. Talán az elég lesz mind a kettőnknek vacsorára.
Kiveszem és a konyha pultra helyezem. Az egyik szekrényhez lépek és kinyitom. Meg is találom a lábast ami kellene, hogy megtudjam melegíteni a gázon, de akárhogy nyújtózkodok, ugrálok, vagy mászok nem érem el. Csak az tűnik fel, hogy valaki átnyúl felettem és leveszi a kiszemelt lábast, majd a kezembe adja. Megfordulok és az öcsémmel találom szembe magam, na meg az álmos, pufi arcával.
- Felébredtél? - mosolyodok el és vissza lépek a maradékhoz. - Minden rendben ment? Mi volt? - teszem fel a kérdéseket és átkaparom az egész kevés kaját az edénybe.
- Semmi nem volt... Aláírtuk a papírt, cukkoltam az egyik csapat tagot és ennyi... - von vállat, majd mellém lép és kiveszi a kezemből a két tálat és folytatja amit elkezdtem. A gázhoz lépek és megnyújtom a gázhoz tett gyufával. megint sikeresen megégetem az ujjam, de már egyáltalán nem érzem a fájdalmat.
- Semmi más nem volt? - pillantok rá.
- Csak ennyi. - mosolyodik el és a gázra teszi fazekat. - Holnap forgatjuk azt a szaros MV-t és reméljük sok embernek tetszik majd.
- Az nem állt a szerződésben, hogy nem beszélhetsz csúnyán? - ráncolom a homlokom, majd vállba ütöm. - Nyugodj meg! Ott van az a fiatal srác! Az egyik rokon nagyon népszerű.
- Chin Chul Moo-ra gondolsz? - néz le rám a nagy szemeivel amikkel gyorsan pislog.
- Igen. Neki az unokatestvére egy lánybandában énekel, a nővére meg modell. Igaz? - sétálok az ebédlő asztalhoz. Kihúzom az egyik széket, leporolom és leülök rá.
- Az a srác kicsinál... - forgatja a szemét.
- Miért? Annyira aranyos és ennivaló! Nagyon szép és helyes is! - támasztom meg a fejem a fa asztalon.
- Épp ez a bajom vele... - sóhajt, majd a pultnak dől, lassan lehunyja a szemét és újra szóra nyitja a száját. - Amikor rám néz kipirul a tök feje... Annyira idegesítő... Megértem, hogy két éve halára vertem, de akkor se piruljon el! Fiú vagyok az istenit! - markol rá a pult szélére.
- Lehet inkább tetszik, hogy rád néz. - kezdek kuncogni.
- Nem vagyok meleg! - lép elém, megragadja a kezem, de amikor leesik neki, hogy ki vagyok elengedi a kezem és hátrál egy lépést. - Bocs... - nyögi ki.
- Jót tett az indulat kezelés. - állok fel és a vállára teszem a kezem, majd magamhoz húzom és megölelem. - Viccnek szántam... - suttogom el.
- Szar vicc volt... - teszi a kezét a hátamra. - Milyen volt az első munkanap?
- Fárasztó...
- Mesélsz? - tol el magától.
- Majd holnap... Most túl fáradt vagyok... - bújok megint hozzá.
- Ahogy akarod...